Közben még 1 eszembe jutott.
A legjobb haverom és a bnője összeköltözésre adták a fejüket, jó 10 éve. Meg is találták álmaik otthonát, egy albérletet a keletinél. Hívtak is, hogy segítsek rendbe tenni a pecót. Kitakarítottunk, majd rendeltünk egy óriás pizzát ünneplés gyanánt. Be is daráltuk az egészet, majd pihentünk. Ekkor elhangzott egy oltári delfing. Én néztem szúrós szemekkel haveromra, mert ő a nagy fingós. Ő meg rázza a fejét, hogy biza nem ő volt! Hát akkor ki volt az kérdem, de a válasz jött is hamar, egy még hatalmasabb fing formájában! Ránézek a bnőjére és az szakad a röhögéstől. Ő fingott, mind a 2x!!!!
Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.
