Annak az lesz az akadálya, hogy a programozók igen nyögvenyelősen skáláznak több szálra. Sőt, igazából maguk a programok sem mind alkalmasak rá, mindegy, mit akar a programozó. Szóval magában az az ok, hogy kicsi magból többet lehet bepakolni, nem jó érv.
Jó ütemezővel lehetne a nagy magokat altatni, és így energiát megtakarítani, de egyrészt ennek főleg csak mobil vonalon van jelentősége, másrészt ha jó a processzordesign, akkor a nagy magok fogyasztását is egész jól le lehet szorítani terheletlenül, harmadrészt az ütemezők sem kezelik valami jól az eltérő magokat, még a gyártási pontatlanságból adódó "best core"-t sem, nem hogy két teljesen eltérő felépítésű magot.

Én személy szerint nem látom sok értelmét a heterogén design-nak olyan értelemben, hogy CPU magokból tesznek bele különbözőket.
A heterogén design-nak egyedül abban az értelemben van jelentősége, hogy egymás mellé pakolnak a tokozásban CPU, GPU magokat, meg egyéb, gyorsítókat, koherens memóriaeléréssel. Igen, annak van értelme, és érezhető haszna.
Amint az Intel áthidalja a gyártástechnológiai nehézségeket, sztem el fogják engedni ezt a kevert magos megoldást.

[ Szerkesztve ]