Kiskoromtól fogva sportolok. 12 év versenysport után jelenleg is napi 2 edzést csinálok és hálát adok az égnek, hogy egyetemistaként is elkísér, sőt, az életem része a sport. Nagyon sajnálatos dolognak tartom a jelenlegi állapotokat, vagyis inkább tarthatatlannak. Pont a héten vannak nálunk a fizikai alkalmassági vizsgák és rossz nézni, hogy milyen emberek akarnak hivatásos tisztek lenni (NKE-RTK). A jelentkezők többsége a 2 km-es futást nem bírja ki, már 100-200 m után megáll. Szánalmasnak tartom. Arról nem is beszélve, hogy vannak, akik olyannyira felkészületlenek, hogy el kell magyarázni nekik a helyszínen, mi az a függeszkedés, vagy épp a helyből távolugrás.
Akik ezen már túlestek (évfolyamtársaim), azok is sokan csak szükséges rosszként tekintenek erre az egészre. Miért kell nekünk félévente fizikai/állóképességi vizsgát tenni, mondják sokan. (Miért? Mondjuk b@ze azért, mert egy rendőr, tűzoltó, BV stb. tiszt ne legyen már hájas, eltunyult, lusta, rosszul kinéző ember...). Ennek megfelelően rossz mozgáskoórdinációval rendelkeznek, fogalmuk sincs, hogy mi a helyes technikája annak, ha valami nehezet kell elpakolni az útból (görbe háttal szerencsétlenkednek, rossz nézni), sorolhatnám. Nekik már késő, gyerekként kellett volna megszerettetni a mozgást velük. Erre az ilyen kevés számban tartott és rossz minőségű órák alkalmatlanok (gondolok itt iskolás éveimre). Véleményem szerint minden nap kéne testnevelés órát tartani, főleg fiatalabb korban, ahol nem ostoba osztályzatokra kellene törekedni, hanem a szemléletmód kialakítására, az emberek fejlesztésére. Erősödjenek csak a gyerekek, legyenek ügyesebbek, gyorsabbak, kitartóbbak. Egy szép nyári napon ne a monitor előtt kuksoljanak, egymás hülyeségeit lájkolgatva, hanem menjenek ki a strandra a barátokkal strandröpizni, fogjanak egy focilabdát és játsszanak egy jót, vagy akár menjenek el túrázni egyet, bringázzanak stb. Ezt elérni nem egyszerű, talán nem is lehet. Talán az emberek butábbak és lustábbak annál, hogy belássák ezt, nem tudom. Mindenesetre szép lenne ránézni egy olyan fiatalabb generációra, akiknél nem a dzsásztin bíber az ideál, nem az a kunszt, hogy ki mennyit ivott szombat este, kivel k*rt a diszkó budijában, hanem az, hogy hány abcúgot tud megcsinálni, esetleg hány ponttal verték el a rivális osztályt a lakótelepi kosárpályán.

Azért megnyugvással tölt el, hogy a sok link hallgatótársam mellett még mindig sokan sportolnak valamit nálunk. Nekem is sikerült megtalálnom azt a társaságot, aki már délben azon agyal, hogy de jó lesz az egész napi fejtágítás után lemenni a terembe, kettlebellt ragadni és "halálig edzeni" a többiekkel. Milyen sikerélményt fog adni, ha kettővel több kézenállásból nyomást tud csinálni az ember, esetleg egy szériával többet húzódzkodik, pár máspdperccel tovább tartja ki a zászlót...