Ezt csak megerősíteni tudom. Bizonyos mozgásos tevékenységek nagyban hozzájárulnak, sőt elengedhetetlenek az egészséges fejlődés szempontjából, legyen az idegi, kognitív vagy testi.

Minden motoros képességnek (állóképesség, gyorsaság, erő) van egy úgynevezett szenzitív időszaka (pontos életkorra lebontva), mely alatt a legfogékonyabb a gyermek az adott képesség elsajátítására. Ha pl. a neuromuscularis, azaz ideg-izom kapcsolatra fókuszálunk, mely a legtöbb mozgás alapja, akkor ennek a 10-11 és 16-17 éves kor az érzékeny időszaka. De nem akarok belemenni ilyen mélyen, ez külön megérne egy új cikket.

Egy ábra az átlagos ember fejlődési szakairól:

Illetve a szenzitív időszakok a koordinációs képességek terén:

[ Szerkesztve ]

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

Nem látom, miért ütközne a magyar és az angol tanulása. Sőt, bár nem vagyok szakember, de talán még segítheti is egyik a másikat. Valószínűleg mindkettőt egymástól függetlenül lehet jól és rosszabbul is tanulni.

Képzeld el, hogy óvodából kijöve, elsősként délután 2-ig az iskolában maradsz

Hogy jön ez ide?

Úgy, hogy így is 5 órájuk van többször az alsósoknak. Gondolom nem veszik ki a "fölösleges" tantárgyakat, az angol min.+1 órát ad, érted.... És el ne feledjük, hogy 6-7 éves gyerekekről van szó..
(nem az angol felesleges, hanem mondjuk technika, ilyesmik...)

[ Szerkesztve ]

Érdekes ez a táblázat amit kitettél. Köszi!

Annyit hozzáteszek, hogy mindenki más-más képességekkel születik, tehát van akinek könnyebb dolga van. Ennek mintájára egyébként lehetne csinálni egy diagramot az időskori leépülésről is. Minden sértés nélkül írom ezt, pusztán tudományos érdekből. Bár általában az emberek egyéni jellemzője az is, hogy ki mikor kezd el "süllyedni". Elég sok minden befolyásolja azt is...

---

Rengeteg gyerek így is ott marad napköziben még. Inkább az alsós oktatási módszert kell átalakítani egy kicsit, hogy a gyerekeket ne terhelje le. Bár én sosem éreztem, hogy általánosban bármikor is leterheltek volna...

Vacsora közben azon gondolkoztam, hogy a PH!-n kellene egy off-topic, nagyjából "FITNESS - Győzzük le a sztereotípiákat" címmel.

Véleményem szerint a számítógépekkel dolgozó embereket érő általános megbélyegzés, ami nagyjából annyit tesz, hogy "idióta kockák" (a kockát értsd: olyan személy, aki nem képes kimozdulni a számítógép elől és egész nap max annyit mozog, míg kinyitja a hűtőt) egy legyőzendő fogalom.

Az információs társadalom alapja a számítógépes rendszerek kezelése (akár az ECDL-től egy komoly programozói munkáig), így talán már általános iskolától kezdve kicsit erőltetni kellene a számítógép kezelését (megfelelően lekorlátozott rendszerekre gondolok, ahol se a redtube, se a goregasm nem jön be, a gyerek tapasztaljon a saját példáján, ne különféle aberrációk hassanak rá). Emellett természetes a sport, az egészséges étrend, ami kb. egyenesen arányos a természet szeretetével (hiszen aki pl. fut, vagy sétál, az olykor elcsodálkozik a madarakon, a fákon, a virágokon, stb... - és jó esetben elborzad az elszórt szemét láttán) Kissé talán régimódi a logikám, de arra szeretnék kilyukadni, hogy sok ember véleménye szerint a "kockákból" nem lesznek egészséges emberek, holott "kockák" nélkül nincs információs társadalom, ami a jövőhöz, a korszerű élethez elengedhetetlen.

Egy apró szemléletváltás viszont sok dolgot megoldana.

Én speciel a webmesteri vizsgámra készülök, mellette (egyelőre) hobbi szinten programozok, komoly párkapcsolatban élek, karatézom (jelenleg egy szénhidrát-szegény étrendet követek, a téli háj leküzdésére ) és imádok túrázni.

Az írásod végére gondoltam, hogy reagálok. Az, hogy neked úgymond sikerül megtalálni az arany középutat a te akaraterődnek köszönheted. Vannak az igazi kockák akik gyakorlatilag /amit említettél is/ egyáltalán nem mozognak, hűtőnyitogatás szint, akik nem képesek társas kapcsolatok kiépítésére, baráti kör kevés, társ meg egyáltalán, közösségi élet is hanyagolva...

Ahogy elnézzük a társadalmat egyre inkább megyünk abba az irányba, hogy az emberek magukba fordulnak elmúlnak a közös programok, tábortűz melletti cseverészések, túrák, balatoni csoportos kirándulások. Mennyen csak ki az ember az utcára, mindenkinek az arcán a borút a befelé fordulást látjuk. Kevés kivételekkel.

Szóval értem én, hogy információs társadalom, automatizálás de ha így haladunk tényleg abba a hibába esünk, hogy az embereknek semmi nem lesz fontos csak a gép.

Az egyetemisták nem tudom én hány százaléka nem bír már társas kapcsolatot teremteni. Ezt azokra értem akik nagyon közel állnak a tűzhöz (számítógép) és abban lesz a jövőjük.

Nézzük csak meg azokat az embereket akik az aktív gondolkodás mellett folyamatos mozgásban vannak munka közben.
Azt kell mondanom, hogy akinek nagyobb gyakorlati érzéke van az az életben könnyebben létesít párkapcsolatot.
Kimerül abban egy mai egyetemista próbálkozása, hogy írkászik ismeretlen csajoknak facebookon vagy felteszi magát társkeresőre... A kapcsolatépítésnek nem így kellene kezdődnie, szerintem...

---

Egyetértek veled, de ugyebár a fő probléma Magyarországon a következő:

kitalálta valaki a KÉNE szót és sokan összekeverik azzal a szóval, ami így hangzik: KELL.

Akinek a mondataiban sűrűn hallja az ember azt, hogy "kéne", arról le lehet szűrni azt, hogy nagyjából a mondanivalója is annyit ér. Sajnos rengeteg ilyennel találkozok. Ismerkedni "kéne"?

Össze kell fogni a megmaradt barátokat, fel kell keresni a rég elfeledett családtagokat, el kell menni névnapra, születésnapra, színvonalas szórakozóhelyre. ( <--ez alatt még véletlenül sem azt értem, hogy 25000 forintért kell kokaint vásárolni és még az after partyn is ritmusra kell vonaglani - ez nem színvonalas szórakozás, csak a társadalom rombolásának egy legális példája)

Vidéken vannak hagyományőrző bálok, a legtöbb helyen el lehet járni valamiféle edzésre (az etnikai feszültségek miatt legjobb a küzdősport sajnos...), lehet sétálni (sok esetben a legszebb a templomkert, mert általában szép nagy fák vannak, viszonylag nyugodt környezet).

Ami probléma, hogy az ún. kockák tényleg életképtelennek tűnnek és már meg is alakul a sztereotípia... Én is felajánlottam, hogy edzek néhány gurut :-), de senkit sem érdekelt. A társadalmi kapcsolataik sajnos sok esetben kimerülnek az interneten.

Inkább csak óvatosan reagálok erre a pikírt hangnemű hozzászólásodra amiben sok társadalmi rétegre utalsz.
Jól látod a dolgokat. De az igényszint szerintem egyhamar nem fog változni. Minél inkább kultúrát próbálnak a nyakukba erőltetni annál inkább kényszernek érzik.
A változás eszköze lenne a megszerettetés, figyelemfelkeltés és az önkéntes csatlakozás lehetősége. Ha valami érdekes dolgot ami kultúrált lenne kitalálnának akkor elindulnának a fiatalok feléje! Az egyik vonzza a másikat és a többit...

---

A mai rendszer teljesen leterheli a kisdiákokat, tény hogy fontos az angol, de.... szóval mindegy, majd lesz valami..

Hát nem kell ahhoz kockának lenni, hogy valaki ne járjon el szórakozni, ne ünnepeljen, ne vigadjon, de még depressziósnak sem...

(Amúgy én falun lakom, és itt aztán van minden, leszámítva a színvonalas, élvezhető közösségi programokat. Ez nagyon helyfüggő, sőt, önkormányzatfüggő.)

Mozogni bárki tud akár reggel-este 1-1 fél órácskát. De ha dolgozik, akkor hétvégén. A test"nevelésre" és itt a macskakörmös részen van a hangsúly igenis szükség van. Az hogy valaki genetikailag nem képes a jelenleg hízni és még nem múlt el 30-35 éves... No ő majd hasra és combra fog durván hízni az említett életkoron túl. Ugyanis addig a szervezetben ez a dolog (hízás) csak lappang. Több ismerősömön láttam ennek a jelét. A rendszeres testmozgás nem csak fizikális, hanem szellemi felfrissülést is hoz. Javul a vérkeringés, állóképesség, közérzet. Az ember egyszer él és ő dönti el hogyan. Lustán és kövéren, vagy kicsit több energiát belefecölve a mozgásba egészségesebben és frissebben. A cikk nagyon jól tükrözi a hazánkra (is) jellemző helyzetet. Azt azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mozgás mellett nagyon fontos az hogyan étkezünk! És még mielőtt rám ugranának többen, NEM feltétlenül az a jobb ami bio vagy drágább. Az étkezésnél a változatosság és a bevitt mennyiség, továbbá a rendszeresség a kiemelten kezelendő tényezők. És amire még figyelni kell: Megfelelő mennyiségű folyadék!

Köszi a cikket, tanulságos.

* Péter - 06302461862 *

(Nem [csak] a piával kell szomjat oltani. )
Szénsav mentes ásványvíz, nulla ízesítés! Agyon cukrozott xarok, mint a kóla és szörpök hanyagolása!
A kávé és tea bizonyos mértékig pozitív hatással van, ahogyan a sör és a bor is egyébként. Továbbá fehér kenyér (élesztő és puffasztó, megköti a kaját = hízás hasra) mellőzése. Teljes kiőrlésű vagy tönköly kenyér, abonett, rozs kenyér a jók, de ezekből sem sokat. Életmód tanácsokat szívesen osztok priviben. Nekem kényszerből és józan eszem miatt is szükséges volt az életvitelemen a változtatás. Tudom miről beszélek. Hja és ezt nem neked címeztem Crystalheart, neked az első sor szól OFF-ba téve.

* Péter - 06302461862 *

Íjj de sajnálom h csak most olvasom ezt a remek írást! Gratula a szerzőnek! Muszáj leírnom a tapasztalataimat egyetemi diákként.
Emlékszem általános iskolában egy alkoholista fasz volt a tesitanárunk, aki kb a lányok fogdosásába élte ki magát, nem is szerettette meg a tesi órát velem, főleg azért nem mert pl ha foci volt akkor a lányokhoz osztott be játékosnak mert "én olyan kis gyenge vagyok" címszó alatt. Kb rajtam röhögött az osztály, így utáltam a tesi órákat. Nem is voltam jó belőle soha, mindig elnyomtak kicikiztek, a délutáni fociknál a srácok sosem akarták hogy velük focizzak, mert túl bénának tartottak hozzá. Aztán elvégeztem az ált sulit ami így életem legszarabb korszakának a végét jelentette.
Középsuliban más volt a helyzet. Olyan tanárom volt aki kemény volt fegyelmezett, de hagyott időt a játékra is. Akkor fejlődött ki bennem egyfajta bizonyítási vágy, ami még mindig kishitűséggel párosult, de ezen tanár hatására képes voltam végre elindulni a fejlődés útján, és küzdeni. Majd 16 éves koromban egyik haverom unszolására lementem konditerembe edzeni, az szerelem lett első látásra. Heti négyszer edzettem úgy, hogy minden nap keltem hajnali 5kor hogy beérjek a suliba ami 20 kilométerre volt (busszal), majd mikor hazaértem délután 4-5 órakor, ledobtam a táskát, és felpattantam a bicajra, majd 5 kilométert tekertem át minden hóban fagyban sárban a full sötét erdőkön mezőkön hogy átjussak a szomszéd településre mert a környéken csak ott volt konditerem. Emlékszem voltak néha olyan hófúvások, néha vadak ugrottak át előttem, ez azt hiszem akkora adrenalint adott hogy utána egy 1-1,5 órás edzés semmi volt Ez így ment két évig. Sikeres érettségi majd egyetemi felvételi után, az egyetemre kerültem, ahol viszont meglepődtem azon h mennyire lusták a diákok. Lazán veszik stb, egy tesi órán amikor teljesitményteszteket csináltunk siralmas eredmények lettek. Én nem panaszkodtam soha cooper teszt 7 kör, 60 fekvő, 70 felülés, meg vagy 13-14 méteres medicindobás. De amilyen gyenge kis törékeny gyerek voltam ezért mind küzdeni kellett. És de jó hogy nem ingyen adták!

Pár éve viszont rájöttem h a konditerem sem minden, jóformán egy szar merev izomzatot ad, így változtattam az edzéseken max súlyig megyek mindig de kevés pihenőkkel, folyik a verejték rendesen, de Istenien érzem magam. Úszni most tanultam meg 22 éves fejjel mult nyáron. 2 hónap kemény kitartó munka eredménye de sikerült! Járok futni heti 3szor 6 kilométereket húzós tempóban legalább, van amikor dombedzést csinálok, fő hogy a szív se maradjon le. Most pedig köredzéseket is csinálok már egy körben 10 gyarkolat pulzus maxon pörög, Imádom!

Közbe kiderült hogy a focihoz is van eszem, tehetségem, stb.. tehát suck ált suli

Amire rá akarok világítani kedves szerző, azt írtad testnevelés tanár akarsz lenni. Szerintem az egy nagyon szép szakma, és bár én is lehetnék az! A legfontosabb számodra szerintem az emberség, és a szív! Az hogy kerülj közel a diákokhoz szólj a szivükhöz ne az eszükhöz. Ahogy olvastam a cikked lejött nekem hogy tele vagy tettvággyal, és azzal hogy jobbá tedd a diákok életét! Tedd! Sok ilyen embert kívánok minden Iskolába. Hidd el h középsulis tanáromra én is szeretettel gondolok, és alig várom hogy újra összefussak vele! Nézess a diákokkal néha ha van lehetőség motiváló filmeket. Tárd ki a szivüket, mert tudom hogy addig senkiből sem lesz semmi amíg a szíve be van csukva. És édes lesz a szenvedés, édes lesz az egézség és örökre hálásak lesznek neked! Ráfér erre a fiatalságra az edzés, hogy ne kivágottfelsőt hordó nyurga agyonszolizott emberi hulladékok legyenek, hanem emberek.

Sok sikert kívánok abban hogy elérd célodat!

Köszönöm szépen, jól esett a hozzászólásod! A lényegre te is nagyon jó példa vagy: Az életünket mi irányítjuk! Ha teszel érte jobbá válhat, a lehetőség mindenki előtt ott van.

[ Szerkesztve ]

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

Azért ez a csakazajóaminekemtetszikésmindenmásszar hozzáállás nem nagyon működik tesiórán 30 gyerekkel

"Simán meg lehetne oldani"

Ha így gondolod, nagyon nem vagy képben az oktatással kapcsolatban

Én a labdajátékoknál bevágtam a sztrájkot. Kosárnál pl. beálltam a kosár alá, és ha épp felém jött a labda, elkaptam és bedobtam. És máig sem fociztam egyszer sem, valószínűleg már soha nem is fogok... azaz de, egyszer még általános hatodikban, beállítottak kapusnak, de nem nagyon sikerült egy labdát sem megállítanom.

Egyébként fura, de Japánban és Dél-Koreában (és Nagy-Britanniában) is ilyen nagy, vagy nagyobb osztályok vannak, az eredmények mégsem rosszak. A probléma gyökere szerintem nem elsősorban itt keresendő, bár kétségtelen, hogy egyes, főleg problémásabb diákok a kis osztályokban jobban tudnak fejlődni és érvényesülni.

Istenem, ha ez ilyen nagyon egyszerű lenne... nem mellesleg mostmár marhára nem az igazgató dönt ilyenekben.
Tudod mit jelent az, hogy emberhiány? És azt, hogy nincs túlórapénz?A legtöbb iskolában bizony ilyen nincs, és melyik igazgató akarja arra kényszeríteni a dolgozóit, hogy légy szíves pajtásságból gyere be és tarts plusz testnevelés órákat.

Az egy másik dolog, hogy te így pórul jártál, de meglátásom szerint nem mindenhol ilyen szörnyű a helyzet. 12 év alatt 4 testnevelő keze alatt fordultam meg. Nekik is megvolt a kedvenc sportjuk, röplabda, foci stb.. ennek ellenére mindenki megtanult kosarazni, volt talajtorna, kondizni is bejártunk.
Sajnálom, hogy rossz tapasztalataid vannak, de kérlek ne általánosíts!

"Egy mosolynál jobb a több"

GB-t is írtam.

Ugye tudod, hogy így okoskodni elég könnyű, de te sem tudnád elintézni Sem tanár, sem elég terem és udvar nincsen.

Ja és kinek a hibája? Korlátoznád a gyerekszülést, vagy mi?

[ Szerkesztve ]

Én annak idején alapban utáltam a testnevelés órákat. Gimiben sem rajongtam érte túlzottan, de valamivel jobb lett a helyzet. A kosárlabda jól ment, 20 kiló fogyás után nekiláttam a testépítésnek, a többit lenyeltem, úgyhogy összességében elviseltem. Most már bánom, hogy anno nem hajtottam jobban. Ma sport nélkül elképzelhetetlennek tartom az életem, szinte minden nap mozgok, csinálok valamit. Elsődleges hobbim, bennem van, hogy kell, szinte kívánja a testem, szervezetem.

Choose your destiny • http://africancichlids.webnode.hu

Kiskoromtól fogva sportolok. 12 év versenysport után jelenleg is napi 2 edzést csinálok és hálát adok az égnek, hogy egyetemistaként is elkísér, sőt, az életem része a sport. Nagyon sajnálatos dolognak tartom a jelenlegi állapotokat, vagyis inkább tarthatatlannak. Pont a héten vannak nálunk a fizikai alkalmassági vizsgák és rossz nézni, hogy milyen emberek akarnak hivatásos tisztek lenni (NKE-RTK). A jelentkezők többsége a 2 km-es futást nem bírja ki, már 100-200 m után megáll. Szánalmasnak tartom. Arról nem is beszélve, hogy vannak, akik olyannyira felkészületlenek, hogy el kell magyarázni nekik a helyszínen, mi az a függeszkedés, vagy épp a helyből távolugrás.
Akik ezen már túlestek (évfolyamtársaim), azok is sokan csak szükséges rosszként tekintenek erre az egészre. Miért kell nekünk félévente fizikai/állóképességi vizsgát tenni, mondják sokan. (Miért? Mondjuk b@ze azért, mert egy rendőr, tűzoltó, BV stb. tiszt ne legyen már hájas, eltunyult, lusta, rosszul kinéző ember...). Ennek megfelelően rossz mozgáskoórdinációval rendelkeznek, fogalmuk sincs, hogy mi a helyes technikája annak, ha valami nehezet kell elpakolni az útból (görbe háttal szerencsétlenkednek, rossz nézni), sorolhatnám. Nekik már késő, gyerekként kellett volna megszerettetni a mozgást velük. Erre az ilyen kevés számban tartott és rossz minőségű órák alkalmatlanok (gondolok itt iskolás éveimre). Véleményem szerint minden nap kéne testnevelés órát tartani, főleg fiatalabb korban, ahol nem ostoba osztályzatokra kellene törekedni, hanem a szemléletmód kialakítására, az emberek fejlesztésére. Erősödjenek csak a gyerekek, legyenek ügyesebbek, gyorsabbak, kitartóbbak. Egy szép nyári napon ne a monitor előtt kuksoljanak, egymás hülyeségeit lájkolgatva, hanem menjenek ki a strandra a barátokkal strandröpizni, fogjanak egy focilabdát és játsszanak egy jót, vagy akár menjenek el túrázni egyet, bringázzanak stb. Ezt elérni nem egyszerű, talán nem is lehet. Talán az emberek butábbak és lustábbak annál, hogy belássák ezt, nem tudom. Mindenesetre szép lenne ránézni egy olyan fiatalabb generációra, akiknél nem a dzsásztin bíber az ideál, nem az a kunszt, hogy ki mennyit ivott szombat este, kivel k*rt a diszkó budijában, hanem az, hogy hány abcúgot tud megcsinálni, esetleg hány ponttal verték el a rivális osztályt a lakótelepi kosárpályán.

Azért megnyugvással tölt el, hogy a sok link hallgatótársam mellett még mindig sokan sportolnak valamit nálunk. Nekem is sikerült megtalálnom azt a társaságot, aki már délben azon agyal, hogy de jó lesz az egész napi fejtágítás után lemenni a terembe, kettlebellt ragadni és "halálig edzeni" a többiekkel. Milyen sikerélményt fog adni, ha kettővel több kézenállásból nyomást tud csinálni az ember, esetleg egy szériával többet húzódzkodik, pár máspdperccel tovább tartja ki a zászlót...

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

"Miért? Mondjuk b@ze azért, mert egy rendőr, tűzoltó, BV stb. tiszt ne legyen már hájas"

Komolyabbra fordítva, szerintem a heti kettő is csodákra képes, ha az olyan. Én heti 2 kung-fura jártam kicsiként suli mellett (nem lehet összeadni a tesivel), ami bizony elsősorban szemléletmódot, mondhatni egyfajta mozgás-filozófiát ültet a gyerekbe. De mondjuk a versenysportot nem is tartom egészségesnek. (A hardcore kung-fut sem, de az elég ellentmondásos.) Csak szolidan, csak szolidan.

[ Szerkesztve ]

Nagyjából átfutottam a topicot és baromira érdekesnek tartom. Hogy mennyire jó az írásod, az abban mutatkozik meg, hogy hányan szóltak hozzá, mennyi embert gondolkodtatott el. A hozzászólásokból viszont tükröződik, amit írsz, ezen változtatni kell. Sokan olyan utálattal képesek megnyilvánulni, hogy kinyílik az ember zsebében a bicska. Nem tudom, hogy mi történt ezekkel az emmberekkel, mi váltotta ki ezt a fokú ellenállást, de tényleg rossz nézni.

Az egyik fórumtárs írt erről a szabadon választható, blokkosított rendszerről, ezt zseniálisnak tartom. Sose hallottam még erről, de már régebben is valami ilyesmit képzeltem el, mint mozgást megszerettető órát.

Mindenesetre kitartást kívánok neked, ha ez lesz a célod, mert az emberi butaság miatt nem egyszerű ez, az egyszer biztos. (Sajnos némelyik ember itteni viselkedésén is látszik ez... )

Crystalheart
Jó, ő azért más kategória...

De igen, a harcművészetek nagyon jók ilyen szempontból. Én jitsut próbáltam pár hónapig, de jelenleg nincs rá időm, mert visszatértem a röplabdához (volt 2 év pihenőm, kicsit megutáltam a versenysportot az NB1 után, de jövőre újra el akarok jutni arra a szintre). Igazából mindegy is, hogy mit mozog az ember, de valamit kell. Ha csak annyit is csinál valaki, hogy heti háromszor végigcsinál egy fél órás Norbi kazettát (DVD-t, tök mindegy, miattam 1080p-ben is streamelhetik a tabletre), már tett valamit magáért. Elsősorban ezt kell tudatosítani az emberekben. Ha sportol, azt magáért teszi, nem egy idióta, elavult osztályozási rendszerért...

Nagyon jó ez a cikk, és sok értelmes dolgot sikerült leírnod. Leírnám én is a saját dolgaimat: én mindíg is szerettem a testnevelés órákat, némi kivételt eltekintve! A szertornát nem szerettem (gyűrű, kézenállás, zsámolyugrás stb.). Utólag belegondolva azért sem, mert ugye egyszer csak azt mondták nekem, hogy lógjak a gyűrűn és forduljak körbe zéró gyakorlás vagy bármi más után. A tizenévesek 95%-a szintén félt volna ettől, és már az elején elment volna a kedve az egésztől.
A futással soha nem volt gondom, szerettem a távfutást, rendszeresen vettem részt futóversenyeken. Továbbá nagyon szerettünk szaltókat ugrani általánosban, gimiben ezt a magasugrás követte, amivel szintén nem volt bajom, mert már tudtam mit mikor hogyan, és hova essek...tehát nem volt bennem félelem vele kapcsolatban.
A legkedvencebb sportjaim mindig is a csapatsportok voltak! Foci, teremfoci és kosárlabda. Legjobban kosarazni szeretek a mai napig! Középiskolás koromban volt itthon egy palánkom ahol minden egyes nap gyakoroltam a dobást. A vége az lett hogy gimiben is bárhonnan be tudtam dobni a labdát csont nélkül tesi órákon. A foci pedig remek alkalom volt egy kis futásra. Nagyon sokat számít amikor az ember komoly terhelést kap! Főiskolán is fakultatív jártunk tornaórára és nagyon megérte!
Jöjjön akkor a jelen: mérnök emberként sokat kell dolgoznom (már amikor van mit csinálni, mert jelenleg kishazánk nem nagyon szeret építkezni), tehát nagyon kellett bírni a terhelést és stresszt! Ez alatt lehet érteni a következőt: bementem reggel 8:30 körül munkahelyre és másnap délután 4 óra körül értem haza, alvás ezalatt gyakorlatilag nem volt! Ha komolyabb határidő volt akkor hétvégén is dolgoztunk, de egy átlagos nap alkalmával sem értem haza este 7-8 óránál korábban. Vidéki ingázó ember lévén, ugye ilyenkor már nincs sok mozgási lehetőség. Most mivel itthon vagyok, ezért próbálok többet mozogni. Eljárok futni, ping-pongozunk esténként, ha pedig az idő nem engedi a kijutást, akkor bent súlyzózom.
Terveim közt szerepel a futás bővítése, és egy kondi program beiktatása is. A kondi adja a testtömeget a futás pedig a kitartást. Érdekel még a kendo is, amit szeretnék egyszer kipróbálni.
Az úszás valóban egészséges, azonban fülbajaim miatt sajnos hanyagolnom kell. Volt már 1 műtétem vele 15 éve de sikertelen volt. Talán egyszer majd újra megpróbálom....

Jöjjön egy kis jövőkép a testnevelésről: tanult cikkíró testvérünk nagyon helyesen rámutatott a problémákra hazánkban. Valóban sokkal több pénzt kellene költenünk az adófizetők pénzéből e célra. DE itt el kell keserítsek mindenkit: a jelenlegi iskolai rendszerünk erre szinte teljesen alkalmatlan! Kis ország lévén nem tudunk több ezer iskolát fenntartani és azokat jól felszerelni, de még üzemeltetni sem! A távoli jövőben (sajnos ez így lesz, mert ismét elvesztegettünk éveket), miután ezen az őrületen végre túljutunk bizony iskola összevonások lesznek és nálunk is ki fognak alakulni az iskola "városok" (lásd ahogyan Törökországban azt már leírtad). Be kell látni, hogy nem lehet minden kis faluban jól felszerelt iskolát működtetni és ezzel elvéve a gyerektől a ténylegesen jobb esélyt az életre származástól és bőrszíntől függetlenül!!!!! Ki fog nálunk is alakulni az iskolabuszrendszer és a központi iskolák, ahol tényleg minden lesz és lesz lehetősége a gyereknek válogatni a sport szerteágazó lehetőségei közül. Ahol a tanárok ténylegesen több pénzt fognak talán kapni, és lehet extrém sportok irányába is nézelődni támogatás útján.
Sajnos én nem látok más (ki)utat! Kell a mozgás különben már 30 évesen ki fogsz purcanni a munka hevében és csak a kávé meg energiaital literszámú fogyasztása tart majd össze valamennyire a munkahelyeden...ennyit szerettem volna közölni. Kicsit talán hosszú is lett.
Még valami: ne szégyelld ha nem a testnevelés oktatást választod! Sajnos ahhoz egy olyan közeg is kellene ahol sikereket tudnál elérni...

[ Szerkesztve ]

A MÁV-nak öt ellensége van: a négy évszak, meg az utasok.

Köszönöm a reflektálásod, igyekszem jól dönteni! Örülök, hogy te is e célok mellett vagy.

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

én sem szerettem soha túlzottan sokat mozogni de a tesi órákat mindig szerettem aztán később rájöttem, hogy egy kis testmozgással a gép előtti kockulás (munka és játék) is sokkal eredményesebb mert egyszerűen piszkosul el tudok tompulni ha nem mozgok rendszeresen egy kicsit. Egy programozó ismerősöm aki elég keményen a gép előtt tölti a napjait meg szinte lebetegszik ha nem tornászik egy héten pár napot, a szervezete beint és nincs mese tornázni kell.

[ Szerkesztve ]

Egyetemistaként tanulok, dolgozok és edzek, mégis betudom osztani a dolgokat, úgy hogy beleférjen HETI !10! edzés. Az csak nyavalygás, hogy így nem tudom csinálni mert nincs időm. Ha rátudod szánni magad, hogy normálisan beoszd az idődet, akkor mindig lesz alkalmad naponta legalább 1 óra edzésre. Persze volt olyan amikor ki kellett hagyni egy hetet, mert zh vagy vizsgaidőszak van, de azt fel lehet fogni úgyis hogy "deload" hetet csinálsz .
Ez az egész ember függő, van igényed mozgásra vagy nincs, lusta vagy-e vagy nem.

[ Szerkesztve ]

Szerintem testnevelés óra nem kéne. Legyen egy kis mozgás minden nap, de úgy, hogy ne utálják a diákok. Az iskola feladata az oktatás, de némi testmozgást sem árt biztosítani. Csakhogy nem terhelő, hanem frissítő jellegűt. A sport pedig mindenkinek érdeklődése szerint. Arra senkit sem lehet és szabad kényszeríteni, mert büntetésként hathat. Akit érdekel a sport, az úgyis fog járni, és erre lehetőséget is kell adni.

        it's more fun to compute

Mindig imádtam a testnevelés órákat és a mozgást is alapvetően. Az általános iskolás tornatanárom még egy vérbeli pedagógus volt Sanyi bácsi! Ő maga erős dohányos volt, de ezt leszámítva az aktív életre nevelt bennünket. Osztogatta a kokikat a fegyelmezetleneknek. Volt egy kis bőr szíjon sípja, avval is tudott suhintani, ha a helyzet úgy kívánta Voltak akik nem is kedvelték a szigora miatt, de valójában csak következetes volt és nem tűrte a hanyagságot, szemtelenséget. Mindezek mellett benne volt a játékban. Nagyon emlékezetes kidobós csatákat vívtunk. Jártunk atlétika, kézilabda és foci versenyekre és még lehetne sorolni. Meghatározó a gyermekkoromban és ma is nagyon jó érzéssel gondolok vissza rá. Igen a kokikra és egyéb fenyítésekre is. Nagyon is helyénvalóak voltak ezek. Nem lettem tőle kevesebb. Sőt!
Mellette persze magán úton is mozogtam sokat. Fociztam, bringáztam, úsztam sokat. Évekig többféle küzdősportot űztem. Ma is bár ritkábban, de úszni, focizni és box edzésre el el járok. Vagy ha éppen hosszabb ideig hetekig nem csinálok semmit akkor elkezdek legalább fekvőtámaszozni.
Nem vagyok egyébként egy atléta se kigyúrt vagy valami. Sőt futni kifejezetten csak úgy önmagában utálok.
Középiskolában egyrészt a lázadó kor másrészt a tanárok alkalmatlansága miatt a torna órákat ellógtam.
Év végén meg is kérdezte az utolsó órán a tanár, hogy mégis milyen jegyet képzelek el magamnak.
Szemrebbenés nélkül mondtam, hogy ötöst Erre vagy jó érzékkel vagy inkább szívatásból azt mondta, hogy rendben van, de csináljak meg 50 felülést meg 30 fekvőtámaszt Majdnem röhögő görcsöt kaptam, de megcsináltam neki könnyedén és kénytelen volt bevésni az ötöst.
Összegezve így ma már 37 évesen elég felnőtt vagyok. Azt gondolom, hogy a testnevelés órákra nagy szükség van. Nagyobb mint bármikor. Mert a "mi időnkben" még csak kiment minden gyerek a térre és a "szerencsétlenebbek" is csak rúgták a labdát vagy bringáztak vagy akármi, de ma már a számítógépek világában annyira eltunyulnak a gyerekek, hogy az már kóros. Ennek kárát nem 20 évesen fogják észrevenni hanem majd 50 évesen amikor megmozdulni se fognak tudni.

D-day 2002-01-04 01:54

Minden szavaddal egyetértek, jól összefoglaltad a lényeget saját példádon keresztül.

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

Kijelenthetem,hogy a mi tanárunk reménytelen.5 perc fekvő,ha valaki elrontja,mindenki kezdi előröl.

és ezzel mi a baj?

No girlfriend on valentine's day.. More money for bike parts

Én is szerettem a tesiórákat, minden nyűgje ellenére, bordásfalat utáltam meg a gyűrűt a többi nem okozott problémát, a röplabdát meg kifejezetten szerettem, alkatomhoz tökéletesen passzolt.
Gimnáziumba, az úszás volt a favorit.
Ektomorf és egy kicsi endomorf keverék vagyok jó kis szívós izomzat. Ennek később hasznát is vettem, bár a véletlen sodort a klasszikus táncok irányába(én vívni akartam, vagy hosszútávfutni ) , standard és latin amerikai táncok. Az eredménye az lett, hogy annyira beleszerettem, hogy 10-éves koromtól kezdve 17-évig versenyszerűen is űztem több magyar bajnoki címmel, érem, oklevél, kupa van bőven. Annak idején amikor én jelentkeztem, hogy tánctanár leszek, elég kemény volt a rosta még a balettintézetbe kellett menni. Ott aztán csak a legkiválóbbak juthattak tovább(kemény alkati, fizikai erőnlét, hajlékonysági rosta), én is kimaradtam de nem is bántam meg. Azért az a 0-24 tánc minden stílusból az sok lett volna(Láttam a srácok hogy néznek ki ott, mondtam ebből én azért nem kérek). Most már több lehetőség van, és a TF-en simán lehet jelentkezni. A TF-re csak azért nem jelentkeztem, mert annyira hajtottam a versenyzést, hogy a kárára ment volna ha jelentkezem. A versenyzői időszak végére(partnerhiány) meg más kezdett érdekelni(informatika) így nem jelentkeztem(bár ugye nem késő még most sem egy + diplomának).
Mielőtt mindenki bénának tartaná a táncot (meg langyinak, srácok utálják mert a mozgás miatt b***snak tartják, főleg a latin táncoknál) csak közlöm, hogy egy 10 tánc verseny 5 latin és 5 standard tánc 30x kell eltáncolni. Némelyik tánc olyan intenzitást igényel, hogy felér egy 100méteres síkfutással, vagy 400méteressel pld bécsi keringő(1.5 percig).
Lesz kondi tőle a szervezeted meg égeti a tápanyagot mint egy erőmű. Olyan izomcsoportokat mozgat meg amiről nem is tudsz. Nem terheli agyon az ízületeket, izomcsoportokat mert egyformán terhel mozgat meg mindent. Természetesen nem várható el, hogy mindenki versenyezzen(nem is kell), a tanfolyamok vagy alsóbb osztályokban nagyon jó ellehet versenyezgetni, bulira venni a dolgot, hogy jól érezd magad. Ez lenne a lényege, mint a tanfolyamoknak is. Társaság, jókedv, mozgás, jó csajok , fegyelem, koncentráció, kitartás, illemtan mind mind korrekt embert gyúrnak a nebulókból, vagy akár a tinédzserekből.
Miután a versenyzést befejeztem folyamatosan kellett leállnom, és erre szerencsére volt is lehetőségem, mert az tutifix, hogy belehaltam volna. A szervezetem nem lett volna képes átállni hipp-hopp. Mai napig lejárok heti kétszer edzeni, annak idején ugye heti 4 szer 4 órát, hétvégén meg versenyek voltak.
Mostanság pedig a wing-tsun foglakoztat, és szerintem el is megyek kipróbálni valószínű ott is ragadok.
Egyetemen, fősulin én is láttam olyan fazonokat, akik inkább kérdőjelek voltak mint felkiáltójelek.

Kell a tesióra de teljesen más szemlélettel ahogy írod. Olyan oktatók kellenének akik a gyermekben meglátják, hogy melyik sportágban lenne jó a nebuló. Lehetne ezt is szakosítani, és igenis az oktatónak több féle sportágat kellene megszerettetni, nem csak azt amit ő szeret.
Neked pedig azt mondom, hogy rakd le azt a doktoranduszt, és utána mehetsz telekommunikációzni, sőt ha van lehetőséget kösd össze a kettőt valahogy.

Bocs hogy ilyen hosszú lett de én teljesen egyetértek veled. Én is a sportnak köszönhetem, hogy nem züllöttem el pia, drog, stb rossz társaság. Ez bizony kezdődött a tesiórával, és a jó tesitanárommal aki megszerettette velem a mozgás és sportolás örömét. Folytatódott a tánctanáraimmal akik olyan karakterek voltak, hogy inspiráltak.
Lehet, hogy már nem is aktuális mert ledoktoráltál remélem, én csak most akadtam eme gyöngyszemre.
A többi aktuális és mindig is az marad.

Sic Transit Gloria Mundi, "mindjárt lesz itt heresima és ne bassza ki"

Köszi a hozzászólást és a történeted! Január 21-én lesz az államvizsgám.

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

Hogy sikerült?

Surface Book és egy Csúz a körtefán!. Pentax-szal fényképezve!

Mission completed! Kösz a kérdést, úgyhogy jöhet a DSLR ajándékcsomagom.

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

az a baj, hogy sok tanár teljesen figyelmen kívül hagyja az adottságbeli különbségeket.

Van benne valami.. Ha sok a program, akkor ejtve van a sajátosság, tananyag rulez... Fontos osztályozni. Ez itthon mánia. Ismerősök gyerekei kvázi továbbra is utálják a tesit. Óra után kizárt a mozgás! El is vannak hízva, mint a dög.

Általánosban utáltam focizni, mert kezesbárány vagyok. Aztán sikerült csontot repeszteni. Maradt a kézilabda.
Technikumban csak az alapok voltak. Egyedül az ijjászat mozgatott meg. Meg a sí.
Ezért lettem Nordic edző.
Az ijjászat elég macerás. A cuccomat el is lopták költözködés közben. Csak azt csodálom, hogy kinek kell egy balos íjj.. A 98% jobbos.

Surface Book és egy Csúz a körtefán!. Pentax-szal fényképezve!

Én szerettem a tesi órákat főleg a középiskolait.
Tagja voltam a kosárcsapatnak bár igaz hogy (185 cm vagyok) és mindig dobálhatunk a palankra meg a többiek futotak.
Bár az edzésen mindig bepótoltuk.

LG G Flex and Xperia Tablet Z

A kérdésben a pontos válasz. Felesleges és rossz.

Windows 10 Home 64 bites operációs rendszer; LG G4 6.0 Android verzió

Te majd a géped előtt kapsz gerincferdülést, én meg majd a súlyemeléstől, lehet választani.

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

Majd pedig lehet hozzám jönni Gerinctornára.

Surface Book és egy Csúz a körtefán!. Pentax-szal fényképezve!

A tornaórák pontosan modellezték az oktatási rendszer hibáját. Olyanra tanítottak, amit soha sem használtam és a tornatanárok még komolyan is vették.
Gyűrűről hátraszaltóval földre érés, gerendán lengés pörgés. Néha halálfélelmem volt, vagy hogy eltörik a gerincem. Még jó, hogy nem volt felemás. Futás a zsúfolt főutak mellett a szmogban. Zuhany volt, de nem használtuk. Képtelenség volt, mert amikor tornaórára mentünk, az előző osztály próbált gyorsan átöltözni, ezért nekünk is sietni kellett a tornaruhát felvenni. A tornaóra után meg mi tartottuk fel a következő osztályt. Mehettünk büdösen a következő órákra.
A többi felsorolása nélkül is csak azt tudom mondani. Ez így fölösleges volt.

Windows 10 Home 64 bites operációs rendszer; LG G4 6.0 Android verzió

Mindenki ott vezényelte le a tesiórát, ahol épp lehetősége volt, ez ma is így van, inkább annak örülj, hogy volt. Ezen szerek használatának nem az a célja és nem azért kell oktatni, mert valaki is fogja a következő 30 évében használni, hanem azért, hogy a mozgáskultúrád fejlődjön, megismerd a sportágat, megismerd a tested működését, irányítását.

Másrészt, használtad valaha is a gyökvonást tanórán kívül? Szerintem nem. A zuhanyzás nem megoldott továbbra sem, ezt aláírom.

Képzeld el, hogy mi lenne a mai elhízott társadalomból, ha még tesióra sem lenne...

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

Én nem sok értelmét tartottam anno a tesióráknak. Nem is ment jól, és a motiváció is kb. nulla volt. Egyszerűen csak túléltem, mert béna voltam az ilyen jellegű dolgokhoz. Aztán most 27 évesen eljutottam odáig, hogy az élet apró dolgokból lépcsőzetesen épül fel.

Véleményem szerint a saját életünkben a kiindulópont, az első építőkő mi saját magunk vagyunk. Minden amit képesek vagyunk megtenni, annak az az alapja, hogy a testi és lelki egészségünk megvan. Ahhoz, hogy a testi egészség folyamatos fenntartható állapotban meglegyen és minél közelebb kerüljünk egy optimális állapothoz szükség van a mozgásra. Ha elhanyagoljuk a saját testünket és úgy próbálunk meg minden más célt elérni az életben, az kicsit olyan mint ha alapozás nélkül próbálnánk házat építeni.

Emellett pedig, a lelki egészség megőrzéshez is nagyban hozzájárul.

Hogy ez milyen formában történik meg? Az kb. mindegy. A lényeg, hogy az ember megismerje a saját testét és törekedjen arra, hogy minél jobban fejlessze azt és főleg tudja használni úgy ahogyan az rendeltetésszerűen ki lett találva.

Best teaparty evaaaaaaaaa!

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

A tesiórákra én sem emlékszem intenzíven...

Volt pár dolog, ami piszkál és felböffent persze.

Szüleim intenzíven tornáztak. Apám és családom gerely, szertorna, lólengés, gyűrű, kalapácsvetés. Anyám: talajtorna, korlát. Volt otthon fénykép és díj is róla. Volt a családban tesitanár, és mindenki tornászott...

De nekem volt valami deffektus.... Amit említettetek: Nem igazán motívált a tornatanár, pedig jófej volt és kedveltük. De sajnos a tanítói munkával nem állt jó viszonyban erre pl. Nem jó megoldás továbbra sem, ha egy tanár nem tudja az érdeklődést felkelteni semmilyen eszközzel!

Az évek során egy dolog marhára bosszantott, de ez akkor nem esett le! Nem engedtek el szüleim sielni, mert "akkor ki fogja a ház körüli munkát elvégezni!"
Aki ismer, tudja: Nordic Walking oktató lettem, sielek is... A figyelem, a saját figyelmem kiváltotta a cselekvési sort.

Szerintem a sport is inspiráljon! Legyen színes, izgalmas, figyelem felkeltő, adjon összetartást!
Én ezt magam igyekszem csinálni, de ha más is e-szerint cselekedne, akkor a végeredmény más lenne társadalmilag is. Ez itt a valódi Pillangó Hatás!

Surface Book és egy Csúz a körtefán!. Pentax-szal fényképezve!

Én is utáltam régen a tesiórákat...
Nagyon sokat számít, hogy milyen tanár jut neked, sok mindent meghatároz. Már eleve az lehet az oka, hogy egy adott tantárgyat megszeretsz, vagy nem.
Általános iskolában nekünk egy nagyon gáz tesi tanárunk volt... egy alacsony, kis kigyúrt törpe volt, aki olyan volt mint egy diktátor. Egy mini diktátor.
Folyamatosan keménykedett és próbált mindenkit megrendszabályozni. (Biztos meg akarta mutatni, hogy ő mekkora ember. )
Gimiben egy nagydarab, kigyúrt tesi tanárunk volt, aki már egy fokkal jobb volt, mert voltak elvárásai, de tök rendes volt velünk.
Szóval mindent összevetve a tesi órákról bennem egy ilyen kép élt egészen az egyetemig, amikor elkezdtem ping-pongozni és kungfuzni, ezek pedig nagyon megszerettették velem a sportolás örömeit. Apropó, be is linkelem nektek a kungfu klubom honlapját, ahova járok, hátha valaki kedvet kap, tudom ajánlani, mert nagyon jó az oktató és a társaság is:
[link]

Én se szerettem a tesiórákat, mert minden évfolyamon újra és újra előkerült a talajtorna meg szekrényugrás amiben én tök béna voltam és egyfolytában csak égtem.
Igazából nem is az volt a bajom hogy ezt kell csinálni, hanem az hogy hiába próbáltam (persze az előrevetíthető kudarc miatt elég motiválatlanul) nem jött össze.
Erre azt mondom, hogy ez pedig abszolút nem az én szégyenem volt, hanem a tanáré.
Ha már muszáj ilyet csinálnom, akkor márpedig mutasson valamit abból hogy nem a semmiért lett tanár és tanítson meg rá, de persze esze ágában sem volt megtanítani rá, csak a beégetés ment, pedig én sokkal jobban tudtam volna értékelni ha megtanít kézen állni (esetleg járni is) mint azok akiknek ez összejött.
De gondolom ezek csak alibi tanárok, akik tanítani abszolút de nem tudnak, csak számonkérni; ezeknek semmi értelme, ha nem tud tanítani nem menjen tanárnak (vagy tanítónak), ki nem szarja le hogy ő milyen jól tudja végrehajtani ezt vagy azt a gyakorlatot ha képtelen másokat megtanítani rá; ha pedig nincs rá ideje, kedve, hozzáértése, akkor ne kényszerítsen rá, akkor tényleg csak a mozgás (bármilyen mozgás) legyen a cél, és az hogy leizzadjak tesiórán.
Amúgy úgy általánosságban is elmondható, hogy a legtöbb tanár abszolút de nem tud tanítani, nem tudja átadni a tudását, nem tudja megértetni a gyerekkel amit az elsőre esetleg nem lát át, és ez az ő szégyenük, ez az ország szégyene.
Ha visszagondolok az összes általános és középiskolai tanítómra (nem csak a tesitanárokra) jó ha egy-két személyt ki tudok emelni (azt is inkább általános iskolából), akire azt mondanám, hogy tényleg tudott tanítani és megérdemli hogy tanárnak nevezzék; a többit inkább kőbányába küldeném, amiért annyira nem törekedtek arra, hogy valóban tanítsanak, megértessék a tanulóval azt amit nem ért, esetleg elmondják másképp mint ahogy a tankönyvbe le van írva. Annak nem túl sok értelme van, hogy csak elmondja ugyanazt és pont ugyanúgy, ahogy a tankönyvbe le van írva, és felmerülő kérdés esetén is csak szórul-szóra csak állandóan ugyanazt ismétli (vagy az egész osztályt állandóan lehülyézi), nem is próbálja felfogni hogy a diák mit nem ért (vagy csak annyira sötét) és nem próbálja meg a problémát átlátva a tankönyvinél alaposabb, részletesebb magyarázattal megértetni azt.
Ja és még mielőtt valakiben felmerülne, hogy én biztos én vagyok a gyengeelméjű, annak azt tudom mondani, hogy ha ez így lenne, akkor miért voltam mindig a jobb tanulók közt, szorgalmatlanságom ellenére is.

Nekünk anno egy futóbolond jutott általános iskola felsőben, 4 évig másból sem álltak a testnevelés órák csak abból hogy köröztünk az iskolaépület körül, jobb esetben a 400m-en focipálya körül.

Az Oroszországnak küldött iráni drónszállítmányok csak elnyújtják a háborút.

Én szerette ma tesiórákat - fel voltam mentve és tudtam tanulni a dolikra. Amúgy azóta, hogy belátom, hogy a mozgás nagy kincs. A weblaboron van egy cikk: ülőmunka lassú halál. Szóval, ha utáljátok is, kell mozogni...

Csak elkezdeni nehéz, kevés embernek van elég akarta ahhoz, hogy elkezdje. Aki elkezdte az tudja, abbahagyni nem lehet, hiányozni fog, de nem nekünk, a testnek.

..: Old Honda's never die - they just get faster :..

Gyerekkoromban kezdtek el megjelenni a konzolok,Sega,Nintendo,stb,amit imádtunk.
Viszont ahaverokkal\öregekkel a hétvégi foci vasárnap 9-12-ig soha sem maradt ki.
Amellett hogy kosaraztam is általánosban és középiskolában is végig,mellette kispályás foci a mai napig is.
Volt hogy télen vett egy srác. pár kiló asztali sót,azzal szórtuk fel a pályát hogy tudjunk focizni....
Nyári szünetben minden nap foci,ez természetes volt.
Csak remélni tudom hogy a lassan 7 hónapos fiam valamilyen sportot szeretni fog,mindegy mit csak szeresse és csinálja

..: Old Honda's never die - they just get faster :..