"Te majd simogasd meg a fejét a 15 éves fiadnak amikor kezet emel az anyjára, mert tinédzser, mert pubertál, mert y, a vita hevében, és magyarázd el neki, hogy ez illetlenség, ilyet nem szabad csinálni."
Ha egy 15 éves kezet emel az anyjára, akkor már rég el lett rontva valami. Egy gyereket nagyon max tizenpár éves koráig tudsz nevelni, onnantól kezdve a már belenevelt alapokat fogja továbbfejleszteni és alkalmazni. Egy tinédzsert nem fogsz tudni megnevelni, nem tudsz megváltoztatni, amit egy tinédzser csinál, azt azért csinálja mert olyan nevelést kapott korábban. Ha egy 15 évest felpofozol, két dolog történhet:
1. Látszólag engedelmeskedik, mert nyilván nem akarja hogy megpofozzák, de ettől még nem fog veled egyetérteni, idővel meg is utál, de legalábbis eltávolodik tőled (ez esetben nem sikerült a nevelés)
2. Teljesen felesleges volt pofont adni neki, egy erélyes és egyértelmű rászól is elég lett volna (ez esetben sikerült a nevelés, csak tényleg hormonok / elkapta a hév / stb.)
"Szerintem én is megkaptam rendszeresen a pofonjaimat. Volt életem során vagy 5. De az üzemszerűen és rendszeresen jött, amikor olyat csináltam amiért én is kiosztottam volna. Egyiket se kérdőjelezem meg, sőt."
Ugye a gyerek alapvetően a szülei világképét tanulja el, amit gyerekkorában tapasztal az lesz a "normális". Ezt későbbi élettapasztalatai alapján van hogy megkérdőjelezi, de ez adja az alapot. Tehát ha te gyerekkorodban az volt a normális, hogy időnként kell egy pofont adni a gyereknek, akkor esélyesen te is így fogod gondolni. Szóval én olyat szeretnék látni, akit soha se vertek / ütöttek (se jogosan se jogtalanul), és azt mondja, hogy szerinte igen, időnként meg kell ütni a gyereket, máshogy nem lehet megnevelni.
"Csak előtte azt hitte hogy apunak a szél fújja a pofáját. Rájött hogy bizony ez a meglátása téves volt."
Lásd amit korábban írtam. Ha 15 évesen kell erre rájönnie, akkor már rég rossz.
"Így vesznek fel olyan viselkedési mintákat az igen jól nevelt, ideális, szerető, törődő családból érkező lurkók nagyon hamar, hogy otthon csak a pislogás megy, ezt kitől látta..."
Ha már felvette a viselkedési mintát, akkor már késő. Ha a szülő rendszeren foglalkozik a gyerekével, akkor a minta első megnyilvánulása már feltűnik neki, és ha jó volt a fentebb emlegetett nevelés, akkor ilyenkor egy elbeszélgetés (nem fejmosás! nem lelkizés!) során meg lehet neki mondani, hogy ne csinálja ezt (kisebb korban), vagy el lehet neki magyarázni mi a gond ezzel a viselkedéssel (tinédzser korban). Ha ez nem működik, akkor vissza az elejére, mert az alapneveléssel volt a gond.
"Egyébként meg nem kell fizikai terror ahhoz, hogy a gyerek sérüljön. Fel lehet nevelni lelki terrorban gyereket egy pofon nélkül is úgy, hogy a lurkó kész legyen mint a bot. Akkor ki a geci? Aki kioszt 20 év alatt 5 pofont, de egyébként meg normálisan képes viszonyulni a gyerekéhez megfelelő rugalmassággal, vagy az aki diktatórikus elnyomásban és lelki terrorban nevel egy pofon nélkül, mert apa szava szent, ha más a véleményed akkor meg kussolsz mert leüvöltöm a fejed, megszégyenítelek, akár mások előtt is, és kibszok mindent ami számodra fontos..."
Nyilván a lelki fenyítés / megtorlás pont annyira káros, mint a fizikai. Egyik se jobb a másiknál. Ha egy gyerek ötször kap lelki terrort, az pont annyira rossz, mint ha ötször felpofozták volna.
"vagy az aki diktatórikus elnyomásban és lelki terrorban nevel egy pofon nélkül, mert apa szava szent"
Félreértések elkerülése végett: a hsz-emben később említett következetesség és határállítás nem ezt jelenti, ez esetben határokon belül nincs mozgástér, az ugyanúgy káros, mint ha nincsenek határok.
"De nem is kell érte rabosítani, nem pszichopata a szülő ezért, és nem a világ vége. Ezért mondtam hogy nem kéne összemosni a családon belüli erőszakot az általad is említett elcsattan egy pofon mert a gyerek minden létező biztosítékot kivert tudatosan, következetesen, sokadjára."
Ez tök jogos. De ezt az elcsattanó pofont úgyse kéne beállítani, mint normális, elfogadható, sőt, ideális megoldás ezekre az esetekre. Mert nem az.
bkercso
"A rendszeres bántalmazás igen, ezzel egyet is értek (emellett eléggé intuitív is a dolog). Erre vonatkoznak az adatok is. A mostani beszélgetés épp azért folyik, hogy a szükséges fenyítést és a bántalmazást megpróbáljuk elválasztani."
Nincs olyan, hogy szükséges fizikai fenyítés. Amelyik gyerek ért a pofonból, az értett volna (nem feltétlenül szép, de) szóból is. Az nem nevelés, hogy megfélemlíted a gyereket és azért tesz meg dolgokat, mert fél tőled. Látszólag működik, de valójában nem eredményes (persze ha eredmény alatt azt értjük, hogy normális értékrendre neveljük a gyereket, és nem azt, hogy ne zavarjon túl sok vizet amíg el nem húz máshova).
Kutyát is lehet megfélemlítéssel meg jutalmazással is nevelni (bár kicsit félve írom ezt le, nem akarok belegondolni hogy aki szerint normális gyerekeket megütni, mit csinálhat egy kutyával). Mind a kettő le fog ülni, ha azt mondod "Ül!". De amúgy ég és föld lesz a kettő kapcsolata a gazdájával.
"Az van, hogy a gyerek attól gyerek, hogy limitált a belátóképessége."
Ez igaz.
"Néha az kell, hogy megrettenjen."
Ez már kevésbé. A gyereknek arra van szüksége (a limitált belátóképessége miatt), hogy határokat állítsanak neki, mindezt úgy, hogy közben egyértelmű és következetes legyen a szülője (a határok betartásában is, de abban is, hogy a határokon belül viszont szabadon mozoghat a gyerek). Mindig. Ha egyértelmű és következetes a szülő, akkor a gyerek nagyon hamar rájön, hogy nincs értelme "próbálkozni". Ha azt mondja az apja, hogy nincs csoki (határállítás, mert pl. mindjárt jön az ebéd, és a szülő tudja, hogy magának tesz rosszat a gyerek ha most megeszi a csokit), akkor nincs csoki. Ha nem következetes, és egyszer azt mondja nincs csoki, majd a gyerek hisztizik, akkor mégis lesz csoki, akkor a gyerek próbálkozni fog. Kiskorban ez csokira való próbálkozás, tinédzserkorba pedig átmegy határfeszegetésbe. Csak ugye ahogy korábban írtam, ott már nem tudsz vele mit kezdeni.
"És nem bemesélem magamnak: olvass el gyereknevelésről szóló könyveket, amiket nem az elmúlt 10 évben írtak! Olvashatsz európait, amerikai, vagy amit tetszik."
Hasonló korú hasonló könyvekben a feleséget is lehet verni. Nem sokkal régebbi orvosi könyvek nem írnak a fertőtlenítés fontosságáról, picit régebbiek szerint pedig a pszichikai betegségek nagy részére megoldás a lobotómia, picit régebbiek szerint nagyon sok betegségre megoldás a koponya lékelés. Szóval ez mit bizonyít?
Itt köze nem volt semmi ilyesmihez, csak ideges volt és tett egy szar mozdulatot. Eleve vesztes veszekedésbe lépett bele, de kiszállni már nem akart, aztán kifogyott a lehetőségekből. Egy pillanatig ez tűnt megoldásnak. Aztán felkelt a földről és szépen el lett neki mondva, hogy el volt már mondva sokszor, most utoljára el lesz mondva, még egy ilyet nem csinálsz. Aztán nem is csinált. Csak előtte azt hitte hogy apunak a szél fújja a pofáját. Rájött hogy bizony ez a meglátása téves volt.![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
