Új hozzászólás Aktív témák

• #73 nbg senior tag cucka #58

  Új Válasz 2010-01-26 02:11:43 #73

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  nbg

  senior tag

  válasz cucka #58 üzenetére

  Elnezest, hogy offolom a topikot, de nem tudok sajnos szo nelkul elmenni a hozzaszolasod mellett... Nem vitatkozni szeretnek, parhuzamba allitani az e-sport vagy a vizilabdavalogatott kepviseloit, abban a reszeben szinte teljesen egyetertunk, csak szeretnek elmeselni egy sztorit:
  Korulbelul negy-ot eve kezdtem el jatszani egy jatekkal (ET), megtetszett, megszerettem, feszultseget levezetni, kikapcsolodni teljesen jo volt. Eljarkaltam tobb szerverre is lovoldozni, altalaban nem magyar vasakra. Nem celzottan, egyszeruen ezt dobta a gep. Egyszer aztan veletlenul osszefutottam egy volt kollegammal egy ilyen szerveren, aki meginvitalt eppen akkor alakulo-formalodo funclan-jukba. Mi bajom lehet alapon mentem, alakulgattunk, formalodgattunk, berelt vasra feldobtunk par szerot, csinaltunk kis honlapot magunknak, es a tobbi.
  Ami oszinten meglepett, es amivel vegul is szeretnek egy picit racafolni a kommentjeid altolanos negativ felhangjara, az az volt, ami kisult az egesz dologbol: Nagyjabol egy evvel kesobbre egy viszonylag stabil, 10-15 fos torzsgarda alakult ki, ehhez jott korulbelul megegyszer ennyi emberke, akik viszonylag gyorsabban cserelodo, kevesbe allando jatekosok voltak. A legkomolyabb viszont az, ahogyan jatszottunk.
  A tizenket eves kislanytol kezdve (aki mellesleg miutan lemosott mindenkit a palyarol, meg be is nyogte, hogy: "Na pa, megyek megetetni a nyulamat...") a negyvenes, tobbgyermekes csaladapan keresztul a hatvaneves, buszsofor nagypapaig: Teamspeaken folyamatosan rohogve, egymas agyat huzva, jo hangulatban, kivetel nelkul mindenki szamara elvezhetoen, jokedvuen. Csapatmunkaban, egymast segitve. Mi, az "oregebbek", a megzabolazatlan tizeneves titanoknak "odacsapva", ha a kultura kezdte kiverni a biztositekot. Persze, volt anyazas, szurkalodas, "jarj ugy, ahogy en gondolom", melegebb eghajlati nyaralasok heves ajanlgatasa, ha eppen a masik csapatnak jott ossze az obi, de soha sem indulatbol, meg a jatek heveben sem. Mindig csak a jokedv, a vicc, a kikapcsolodas, a poen. Es ez egy jo darabig igy ment, ha nem is napi, de heti tobbszori rendszeresseggel.
  Kulfoldon elek, decemberben szoktam par hetet otthon eltolteni, ilyenkor kineztunk egy szimpatikus hetvegi-delutani idopontot, ami a tarsasag tulnyomo reszenek megfelet, es osszejottunk egy joizu beszelgetesre, egy pizzazasra, utani kis biliardra, dartsra, es a tobbi. Az orszag szinte minden tajarol erkezve, ki busszal, ki vonattal, ki autoval, volt olyan fiatalabb tag, akiert kulon lementem Pestre, szuloknek bemutatkozni, gyermeket elkerni, aztan este visszavinni. Tehat osszejottunk, hogy lassuk egymast eloben, hogy megis, milyen lehet az a marha a valosagban, akivel mar egy eve szivatjuk egymast. Hogy megmosolyogjuk, felemlegessuk a kozos jatekot, a beszolasokat, az emlekezetes pillanatokat. Egy hosszu delutanra evente.
  Olyan emberek, akik egyebkent a budos eletben nem talalkoztunk volna, nyilvanvaloan okokbol kifolyolag. Akadt viszont egy kozos pont az eletunkben, egy vegtelenul primitiv, banalis szamitogepes jatek, ami osszehozott bennunket, es mondhatom nyugodt szivvel, hogy kozossegge kovacsolta a tarsasagot. Igen, egy szamitogep elott ulve, fulhallgato es mikrofon segitsegevel beszelunk egymassal. Igen, evente jo esellyel csak egyszer talakozunk. Igen. A szuleimmel par eve mar egy szamitogep elott ulve, fulhallgato, mikrofon, es egy webkamera segitsegevel beszelek, es evente csak par alkalommal talakozom veluk. A legtobb baratommal, cimborammal is.
  Persze semmi sem tart orokke. Eletkorabol adodoan a fentebb emlitett jatek csillaga erosen lefele aldozoban leledzik, egyikunk sem lesz mar fiatalabb, mindenkinek valtoznak a prioritasai, elsosorban fiatalabb korban, de az elso gyerek utan aztan meg foleg, valsag van, joval nagyobb a feszultseg mindenkiben, egy szo mint szaz, nehany ev utan ugy nez ki, kopnak el az emberek lassacskan. Nagyon sajnalom a dolgot, nyilvan tobben igy vagyunk ezzel, majd kiderul, mi lesz a kis kozossegunk sorsa.
  Abban viszont biztos vagyok, hogy ha osszefutunk netan majd valamikor valakivel a tarsasagbol miutan mar "nem leszunk", ugyanugy fogunk orulni egymasnak, ugyanolyan joleso erzes lesz, mint amikor egy regi barattal futunk ossze, akit ezer eve nem lattunk, mint akivel egyutt fociztunk, vagy keziztunk anno. Ha majd egyszer ne adj Isten megerem, es olyan ven trotty leszek, hogy az agyamhoz nem orvost, hanem archeologust kell hivni, akkor is meleg szivvel es szeles mosollyal fogok visszagondlni erre az idoszakra, a megismert emberekre.

Új hozzászólás Aktív témák