A C-vel az a gond, hogy bármit csinálni akarsz, belefutsz pointerekbe meg hasonlókba, amiknek a megértéséhez a gép belső működésének egy viszonylag komolyabb átlátása szükséges - egyáltalán nem egyszerű nyelv. Ráadásul pont a móricka-feladatoknál jön elő minduntalan a printf meg a scanf, amik a változó paraméterlistájukkal tökre elütnek a szokásos C-s stílustól és ott aztán tényleg sok hülyeséget lehet csinálni, mert nulla ellenőrzés van rájuk. Pl. hogy néz már ki C-ben az az örök klasszikus, ami Pythonban így:
name = input('Enter your name: ')
print('Hello', name)
Azt meg nem értem, hogy miért mondod a Pythonra, hogy elcseszett a szintaxisa, de tényleg (oké, az OO-s résznél az explicit selfezés az tényleg az ember agyára tud menni, de mondjuk abban meg látok pedagógia értéket).
[ Szerkesztve ]
DRM is theft
