Harmincon túl lehet a nő, aki kaput nyitott, de nem sokkal. Nyugodtan mondhatom fiatalnak, hiszen a kollégám is csak 1 évvel fiatalabb tőlem, hozzánk képest mindenképpen az.
A szépsége viszonylagos. Nem az én esetem, de így legalább jobban figyelek a részletekre. Nincs olyan, akiben ne találnék valami szépet.
A feneke határozottan szép formájú, még akkor is, ha kisebb mint amit ideálisnak gondolok.
Az arca nem az a hú de gyönyörű, de vonzza a tekintetet.
A szeme ki van hangsúlyozva optikailag.
A lényeg, hogy jól esik nézegetni.
Olyan jól sikerült elénk jönnie, hogy meg is ismételtettük vele. Nem a kulcsot felejtette el, hanem az ollót. Gyorskötözővel rögzítették a kaput. Lesz rajta majd rendes zár, csak még nincs készen. Építés alatt áll a kert.
Mi szalonnasütőt hoztunk. Nem csak letesszük, be is kell építeni a kijelölt területre. A nő azonnal kávéval kínál bennünket. Én kérek, de Pista bácsi nem. Aztán csak megoldódik a dolog, mert nagyon véletlenül szóba kerül a sör.
Magunk közt kitárgyaljuk, hogy milyen furcsa, hogy nem Pityut, hanem Pista bácsit mond a fiatalasszony.
Időközben hazaér Juhász úr is, aki lehet vagy 180 magas, de ez még mindig kevés a súlyához képest...szóval kövér. Látvány szinten nagyon nem illenek össze a feleségével. Barátságos fazon, de nem sörözik velünk, a járványra hivatkozva még kezet se nyújt. Magunkra hagynak bennünket. Nekünk viszont vízre lenne szükségünk, de nem találjuk a kerti csapot. Bekopogok. Jön a fiatalasszony, s átvezet a baromfiudvarba, egy nagyon elmés pumpás kúthoz. Ekkor támadt a korszakalkotó ötletem.
- Lenne önhöz egy kérésem. Majd az ajtóból szóljon vissza amikor megy be a házba!
- Mit szóljak? - kérdi mosolyogva, sűrű szempilla rebegtetés közben. Nem érti mit akarok tőle, és zavarba jön ettől.
- Gyulának hívnak – bocsátom előre, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem tudja. Nincs miért tudnia – Nem számít mit mond....legyen mondjuk, hogy majd szóljak, ha kell még víz. Vagy legyen bármi. Az a lényeg, hogy tegezve szólítson meg. Megoldható?
Még most sem érti, de bólint, hogy megteszi.
- Gyula!
- Tessék?
- Kopogjál be nyugodtan, ha kell még víz!
- Oké!
Ezzel be is csukta maga után az ajtót, így nem látta a Pista bácsi döbbenetét. A hatás nem maradt el.
- Jól hallottam? Tegez a csaj?
- Természetesen. Mi ebben a meglepő?
- Nekem meg azt mondja, hogy Pista bácsi?
- Nem úgy hívnak? Magunk közt is használjuk ezt a formát.
- De engem magáz
- Mert te öreg vagy
- Fiatalabb vagyok nálad
- De ez nem látszik
Nehezen emésztette a dolgot, így ki kellett találnom valami magyarázatot.
- Meséltem, hogy a fater itt dolgozott a gazdaságban. Az ellető végében volt neki egy kis szolgálati szobája. Voltam is itt nála még gyerekként nyaralni. A segítője egy helybeli asszony volt, akivel később is tartotta...illetve tartottuk családi szinten a kapcsolatot. Na, ez a csaj neki az unokája.
- Tényleg?
- Nem.
Egész úton hazafelé azon füstölgött, hogy őt magázza, engem pedig tegez.
Hiába kérem ez csupán szimpátia kérdése. 
.
Egy újabb szuper kis történet.