Fele ennyi idősen azt gondoltam, hogy 30 éves koromra már óvodás gyerekeim lesznek és boldogan élünk a családdal, míg világ a világ. Nem így alakult, volt hosszabb, volt rövidebb kapcsolatom, a házasság mégsem került szóba (ebben nyilván közrejátszott, hogy korombeli fickókkal kavartam, a korombeli fickók meg kb. mostanában gondolkodnak el a családalapításon, ha egyáltalán...). Nem bánom, hogy így lett, de azért az életemet családdal, gyerekekkel és férjjel képzelem el. Csinnadrattás, habcsókruhás esküvő helyett csendes, családi eseményen, férjnevétfelvevős hercehurca nélkül, de azért mégis egymásnak esküt téve, egymás gyűrűjét viselve.
Hát, aztán majd meglátjuk, mi lesz. 
