Hozzászólásodat olvasva bennem is felmerült, vajon miért van az, hogy egyesek szinte imádnak temetésre járni, még olyan emberek temetésére is elmennek, akiket alig ismertek, semmi közük nem volt hozzá. Nekem se kellett volna ezen a " röhögősön " ott lenni.

Az ilyen szertartás általában színjáték, amatőr színészekkel. Aki igazán megrendült, az nyilván a pokolba kívánja őket.

Persze, azzal is lehet dicsekedni, hogy hűűű, mennyien voltak az XY temetésén......mintha ez bármit is számítana..... A saját temetésemen ( ami hozzád hasonlóan, soha nem lesz ), nagyívben tennék rá, ki jön el és ki nem.:-)

Eszembe jutott egy közeli rokon temetése. A toron, ami egy kétszobás lakásban volt megtartva, akkora tömeg volt, még az előszobában is ott sorakoztak a " megrendült " ismerősök, mozogni alig lehetett tőlük. Az elhunyt felesége meg mérgelődött : Inkább életében jöttek volna ide, hosszan tartó betegsége idején, néha meglátogatni az öreget.

Örülök, hogy tetszett a sztorim, viccesnek szántam, de hát kiben mit vált ki.....

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/