Hirdetés

2019. június 16., vasárnap

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#1) Vakegérke

Bár szomorúak a körülmények, a szitut elképzelve én is jót röhögtem. :K

Remélem, az elhunyt megbocsájt.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#2) moonlight115 válasza Vakegérke (#1) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Azt én is remélem..... :)
Történt már veled is hasonló ?

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#3) máyköl


máyköl
(PH! kedvence)

Huh basszus de kellemetlen.
A legrosszabb, mikor marhára kell röhögnöd, de nem lehet.

(#4) Vakegérke válasza moonlight115 (#2) üzenetére

Nem.

Semmiféle rendezvényre nem megyek el, amely személy szerint nem érint, vagy egyszerűen nem akarok ott lenni.

Van ám egy ragyogó írás, íme.
Megért volna pár szót, de valahogy nem vitt rá a lélek. A lényeg az, hogy a házaspár férfitagja helyében megvétóztam volna az ünnepséget.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#5) moonlight115 válasza Vakegérke (#4) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

A visszafojthatatlan nevetésre gondoltam.....biztos te is átélted már, mikor nem szabad, de KELL...... :)

Olvastam azt az írást, egyetértek.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#6) Vakegérke válasza moonlight115 (#5) üzenetére

Ja, persze. Volt rá példa. Hányingert szimuláltam, és elrohantam. :K

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#7) moonlight115 válasza Vakegérke (#6) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

:)) :C

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#8) old rocker


old rocker
(PH! kedvence)

Nem rossz írás, érdemes volna egy nagyobb lélegzetűbe belefogni.

A temetéssel kapcsolatban nekem két benyomásom van: vagy a mély megrendülés, vagy a képmutatás miatt érzett düh.

A mély megrendülést először akkor éreztem, amikor édesapámat egy autóbaleset következtében elvesztettem.
A szüleim 10 éves koromban elváltak; szerencsére apámmal maradhattam. Az öregem több volt, mint szülő: ő volt a legjobb barátom is. Ha valamit fel lehet neki róni, talán az, hogy túlságosan is "rámtelepedett", igyekezett széltől-fagytól óvni. Emiatt bizonyos mértékig talán kicsit önállótlanná váltam - helyesebben megszoktam, hogy apuka a "hátam mögött áll".
Ennek köszönhetően 23 évesen úgy éreztem, vége a világnak. Többen voltak az ismerősök között - utólag mesélték - akiknek a megdöbbenés mellett az volt az első gondolatuk: és mi lesz a "kisMiklóssal"? Mert mi ketten képviseltük sokak szemében az apa-fiú egymásra utaltság oltári mintaképét.
A temetés napján az első érzés mégis a harag, a frusztráltság volt. Mivel apámat Kiskunhalas közelében érte a baleset és a halasi kórházban halt meg két nappal később, szentségtörésnek éreztem, hogy a holttestét hazahozassam vonattal. Amellett az özvegye soltvadkerti volt. Apám a nevelésemnek szentelte az életét: a válóper után volt egy próbálkozása, de a nő azt mondta egy idő után: vagy ő, vagy én. Neki kellett mennie.
Voltak persze rövidebb intermezzók az életében, de ezek a körülmények miatt - amibe beletartoztam én is - hamar felmorzsolódtak. 22 éves lettem, amikor megkérdezte, kikérte a véleményem: mit szólnék, ha újra megnősülne... "Tudod, fiam, már nem is annyira a nő, mint az hiányzik, hogy este, amikor hazamegyek, valaki elém tegyen egy tányér meleg levest..."
54 éves volt akkor; nem tudom, mi volt az öregem titka, de csípték a fiatalabb nők. Nem a vagyoni helyzete miatt, az tutti... A kiszemelt jövendőbeli 15 évvel volt nála fiatalabb és én örültem, hogy az öregem 13 év hányódás után révbe ért. Az örömöm 3 hónapig tartott.
Akkoriban Algyőn voltam forgalmista; pénztárvizsgáló kollégák hozták a hírt, Miklós, te nem tudod? Édesapádat súlyos baleset érte az autóval, eltörött a nyakcsigolyája. Apám megtiltotta, hogy szóljanak nekem; valami végig nem gondolt féltésből, hiszen az örökkévalóságig nem maradhatott volna titokban.
Hajnalban érkeztem meg éjszakai tehervonatokkal Halasra, hogy utoljára még beszélhessek vele. A szeméből folyt a könny, úgy mondta: "Kisfiam, bárki bármit mond majd neked, én nem bántam meg semmit, mert legalább most, ebben a három hónapban igazán éltem."
Ezek után fel sem merült bennem, hogy ne ott temettessem el. Aztán a temetés napján a rokonaim nekem estek, miért pont ott temettetem el?! Halas mindenkinek kiesik a közlekedési útvonalából... Dühös voltam, de lett még rosszabb is.
A papot kifejezetten megkértem, ne építse bele a beszédébe a szokásos lélektépést.
De egy mondatot csak beleszőtt: "Amikor elindult azon a végzetes úton kis családjához ..." Ez volt az a pillanat, amikor félig hangosan feljajdulva leroskadtam a ravatal melletti székre; onnan kezdve már nem bírtam mást, csak bőgni és reszkető kézzel egyik cigarettáról a másikra gyújtani. Aztán álltam kint a ravatalozó előtt és úgy éreztem, az agyamban megpattan egy ér az ambivalenciától: a májusi fű szinte szemmel láthatóan nőtt, minden zöldellt, a madarak énekeltek, az élet kézzel foghatóan ment tovább, csak az én apám élete szakadt meg.
Akiknek örültem, ott volt néhány tanfolyamtársam, akik nagyon tisztelték apámat. (Erről írtam az egyik vasutas-kori történetemben.) Ugyanakkor a gyászolók között döbbenten fedeztem fel anyámat: nem értettem, ő mi a fenét keres itt?
A temetést megelőző, nagynénéimmel, mostoha nagyanyámmal folytatott vita arra késztetett, hogy teljesen elszeparálódjak a rokonaimtól. Amikor kihozták a koporsót, sírva borultam tanfolyamtársam, barátom vállára: "Gyerekek... ugye ... ugye nem igaz?"
Akkor hallottam meg a vitát. A fojtott suskust arról, kinek illene a "kisMiklóssal" menni legelöl, a koporsó után... Margitnak, mert mégiscsak ő a volt felesége... (Az özvegy kisebb sérülésekkel és idegösszeroppanással a kórházban feküdt.) igazi vesztes én vagyok, nem pedig ti!
Aztán megindult a menet a sír felé. Én mentem egyedül a koporsó mögött; nagyanyám mellém lépett és belém karolt, de egy ingerült mozdulattal leráztam a kezét.

Azóta gyakorlatilag megszakadt a kapcsolatom a rokonaimmal.

Szóval egy temetésen mély gyászt, képmutatást, haragot és néha groteszk vidámságot is lehet találni. Temetkezési vállalkozónál mesélték, a szertartást intéző özvegy megkérdezte: Tessék mondani, mikor illik elájulni?

Szintén a halasi temetőben, egy nyugdíjas mozdonyvezető temetésekor éreztem később a felemás érzést: gyásszal vegyes haragot. Akkor is éreztem, egy gyászszertartás mennyire alkalmas a talmi demonstrációra. Még arról az oldalról is, ahonnan az ember nem várná.
Az hagyján, hogy a kántor vagy ki a fittyfene időnként rázendített: körülvettek éééééngeeeeeeeem a haláááál kííííííííííííííííííííííínnnnnnyyyyyyyyyyyyyyyyaaaajiiiiiiiiiiiii; de amikor megláttam a papot...
A pap 40 év körüli, úiemberes-ezüstösen őszülő fazon volt. Félhosszú, hullámos haját a füle mellett hátrafelé fésülte; stólája hanyag eleganciával volt a nyaka köré dobva. Leginkább Oscar Wilde-ra, vagy egy impresszionista festőre emlékeztetett. Gyászbeszédének egy része inkább önfényezés volt, ilyeneket szólott: "Amikor Szanyi testvérem (az elhunyt) megkért, hogy fáradjak be hozzá a kórházba..." stb.
Hát, én azon a temetésen leginkább dühöt éreztem: 1. Mi az anyád 3.14csájáért lettél pap, ha neked ez fáradtság? 2. Mi a cél egy temetésen? Vigasztalni a hozzátartozókat, vagy utoljára még meggyötörni őket lelkileg? Mert én a kántáló atyafit legszívesebben úgy fejbeb@sztam volna egy ásóval, hogy körülvegyék a halál kínjai...

Szóval, olvasva a sztoridat, összegezve a saját tapasztalataimat, ezért rendelkeztem én már korábban úgy, hogy az urnámat rakják bele a Land Roveres hátizsákomba és rakják el a cuccaim közé, a szekrény mélyére ... rajtam, vagy velem kapcsolatban ne siránkozzanak, ne röhögjenek és ne bosszankodjanak egy temetőben.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

(#9) geprombolo


geprombolo
(senior tag)

Másod nagybátyám temetésén röhögtünk így az asszonnyal, fuldokoltunk, ráadásul sál sem volt. Csóró azt kérte még életében, hogy pár szóval legyen elintézve és NE legyen pap! Erre pap temette és sokat beszélt, méltatva érdemeit stb. Olyanokat is mondott, ami nem felel meg a valóságnak, hát persze hogy röhögtünk! Más meg sírt. :)) :O
Jó írás, ;] szép ;] emlékeket idézett fel. :C

A Galaktikus Pingvinbirodalom Uralkodója és a Káosz Birodalmi Pingvinalakulat tagja. Játszani és játszani hagyni! cmd: Ping Win! :L topic mindörökké!

(#10) moonlight115 válasza old rocker (#8) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Hozzászólásodat olvasva bennem is felmerült, vajon miért van az, hogy egyesek szinte imádnak temetésre járni, még olyan emberek temetésére is elmennek, akiket alig ismertek, semmi közük nem volt hozzá. Nekem se kellett volna ezen a " röhögősön " ott lenni.

Az ilyen szertartás általában színjáték, amatőr színészekkel. Aki igazán megrendült, az nyilván a pokolba kívánja őket.

Persze, azzal is lehet dicsekedni, hogy hűűű, mennyien voltak az XY temetésén......mintha ez bármit is számítana..... A saját temetésemen ( ami hozzád hasonlóan, soha nem lesz ), nagyívben tennék rá, ki jön el és ki nem.:-)

Eszembe jutott egy közeli rokon temetése. A toron, ami egy kétszobás lakásban volt megtartva, akkora tömeg volt, még az előszobában is ott sorakoztak a " megrendült " ismerősök, mozogni alig lehetett tőlük. Az elhunyt felesége meg mérgelődött : Inkább életében jöttek volna ide, hosszan tartó betegsége idején, néha meglátogatni az öreget.

Örülök, hogy tetszett a sztorim, viccesnek szántam, de hát kiben mit vált ki.....

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#11) moonlight115 válasza geprombolo (#9) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Kösz az elismerést. :)
Legközelebb, temetésre vigyél sálat, ha már muszáj ott lenned, sose lehet tudni.... ;)
( vagy legalább egy legyezőt, mint Karl Lagerfeld, de legjobb, ha pingvinnek öltözöl....) :D

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#12) Domxc


Domxc
(senior tag)

Ismerős, én is néha gázos szituációknál röhögtem el magam.

Mindenkinek megvan a maga véleménye. Csak épp a te véleményed hülyeség!

(#13) moonlight115 válasza old rocker (#8) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

" ..Temetkezési vállalkozónál mesélték, a szertartást intéző özvegy megkérdezte: Tessék mondani, mikor illik elájulni? "

- Hát, kezicsókolom, erre a problémára többféle megoldás létezik :

1. Amikor a lezárt koporsóból hosszas dörömbölés után felcsendül néhai férjeura kissé már rekedtes baritonja : Matíííld ...! Ájujjá' mán el ! Alééééljááá......"
2. Amikor alkalmas ülőalkalmatosságot észlel terebélyes hátsója mögött
3. Amikor észreveszi a rokonok sunyi, fürkésző tekintetén, hogy hááát, elvárnának valami jó kis drámai katarzist, amiről aztán hónapokig pletykálkodhatnának....
4. Bármikor. Bár az időpont megválasztásánál tartsa szem előtt, hogy nem illik feltartani se a papot, se a kántort áldozatos munkájuk végzése közben. A sírásók kivételek. Célszerű az ájulást akkorra időzíteni, mikor a markukat tartják a borravalóért. :D

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#14) moonlight115 válasza Domxc (#12) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Kösz, hogy elolvastad :)

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#15) old rocker válasza moonlight115 (#10) üzenetére


old rocker
(PH! kedvence)

Vicces a sztorid ... de nem, inkább groteszk. A groteszk meg bármit kiválthat. Bármennyire megható, akkor is lehet egy történet az élet fanyar fintora. Mondok neked még egy példát.
A nővérem 2 év iszonyú szenvedés után halt meg. Áttétes nőgyógyászati rák. Amikor volt az a bizonyos utolsó fellángolása a szervezetének, kimentünk megkeresni anyánk sírját. Igen, megkeresni; kövezzenek meg érte, de egyikünknek sem jelentett annyit, hogy gyakran meglátogassuk. Valószínűleg nem a mi hibánk volt. A nővérem akkor egy kicsit jobb passzban volt. Ketten egyébként - korábban - oltárian össze tudtunk dolgozni, ha nevettetésről volt szó. Kóvályogtunk a parcellák között és saját idétlenségünkön vihogtunk, nem találjuk anyánk sírját. Te öcsi - szólt vihogva Márti - valaki ellopta anyánk sírját! Végül aztán meglett. Leraktuk a virágot. Nyár volt, nem halottak napja, csak azért mentünk ki, mert Márta valahol belül tudta, ő már többet nem fog eljönni. Kivételesen jobb kedve volt és tréfából indulva, de egyre komolyabbá válva hozta fel, mit szeretne, amikor meghal.
Akkoriban még jóval olcsóbb volt a hamvasztásos temetés; kicsit izzadva hallgattam a nővérem igényeit, ahogy sorolta. Egyikünk sem volt anyagilag jól öltözve ahhoz, amiket felsorolt. Még azt is mondta, hogy nem akar hamvasztást, mert ... akkoriban még idegenkedtek az emberek tőle. Kezdett kínossá válni a beszélgetés, ezért közbeszóltam: Persze, Márti, tudom, ülőkoporsót akarsz és Mekka felé arccal ültetve temessünk el .... bla-bla. Ezen megint elkezdtünk vigyorogni, de szerencsére a téma is el lett napolva. Aki akkor találkozott velünk, csak csodálkozhatott, a két kreténnek mitől van olyan jó kedve, ahogy ballagnak kifele a temetőből.
Aztán eljött szeptember és Mártika elment. Három héttel előtte csak annyit mondott, jó, tudja, hogy sokkal kevesebbe kerül, hamvasztassam el...
Fia, - unokaöcsém és gyámfiam - akkor a Katkóba járt. Katonai Kollégium, katkónak hívták.
Már egyharmada lezajlott a szertartásnak, amikor feltűnt az osztályfőnök vezetésével az unokaöcsém osztálya. Groteszk volt év megható. Mindannyian a katkó katonai egyenruháját viselték; elfacsarodott tőle a lelkem és az a fanyar gondolat futott át tőle az agyamon, na, ha ezt Mártika tudná, államfőnek járó tisztelettel, katonai pompával helyezték végső nyugalomra.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

(#16) ArchElf válasza old rocker (#15) üzenetére


ArchElf
(PH! addikt)

Katkó - vazz, milyen rég nem hallottam...

AE

Csinálok egy adag popcornt, és leülök fórumozni --- Ízlések és pofonok - kinek miből jutott --- Az igazi beköpőlégy [http://is.gd/cJvlC2]

(#17) moonlight115 válasza old rocker (#15) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Vicces, groteszk.....Meghatódtam.

Ja, és a morbidról se feledkezzünk meg:
A bátyám, aki nagyon nagyon ateista, racionális ( de a Potter könyveket imádja! :) ) ,egyszer azzal állt elő, hogy felajánlja porhüvelyét orvosi célokra, nyugodtan boncolgassák, tanulmányozzák, kísérletezzenek rajta, őt nem zavarja, már persze kimúlása után.....Ezen mi nevettünk, ismerem, tőle ez várható, viszont a felesége megdöbbent, morbidnak találta az ötletet. Lehet, hogy tényleg az ? Én bele se akarok gondolni. Komolyan nem.
Csak a történeted kapcsán jutott eszembe. És még ez:

Mindenszentek, temetőkapu előtti virágvásár. Kivételesen egyedül voltam, a bátyám akkoriban Hollandiában dolgozott. Nézelődtem, válogattam, mikor felbukkant mellettem a nagynéném, három unokatesóm társaságában. Évek óta nem láttam őket, ők nagyon megörültek, jaj, hogy vagytok, mi újság, stb. Pár perc múlva eszembe jutott, hol van a nagybátyám? Mindig együtt láttam őket, mondjuk, ez a " mindig " jó régen volt.....Már épp kérdezni akartam, hogy: és Józsi bácsi hol van? mikor nagynéném közbevágott: Na, mi megyünk, majd a sírnál találkozunk, Józsi bátyád sírja sincs messze...... Huhh.....de ciki, tudtam, hogy meghalt, csak....hát...elfelejtettem. Megkönnyebbülve bólogattam, hogy jó, majd mindjárt megyek én is...Aztán " véletlenül " elkerültük egymást....

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#18) 8th válasza old rocker (#8) üzenetére


8th
(őstag)
LOGOUT blog

Dolgoztam temetkezésnél. Nálunk is előfordultak vicces és elég gázos esetek is.

A temető gondnok egy baromarcú volt. Állandóan csak szívatta égette az embert. A kandelláberbe rendszerint szándékosan kevesebb lámpaolajat töltött, hogy még a szertartás közben aludjon ki. Nem ritkán a ravatalozó sarkánál megbújt és hangos tecc hapcizásokkal meg krákogásokkal ott poénkodott. Szerinte ez vicces volt. Mondtuk neki ha egyszer ide jön egy hozzátartozó és jól pofán veri ezért akkor ne sértődjön meg ha majd mi fogunk hangosan röhögni. Amikor külsősök voltak nálunk temetni ez elküldött minket két parcellával a temetés helyétől (kb. 100-150 méter) fűkaszákkal füvet nyírni a sírok közé. Mikor délután vittük be a kocsit már a telephely kapujánál toporgott a főnök, hogy telefonáltak a temetkezési vállalkozástól és, hogy mit képzelünk mi magunkról. Mondtuk, hogy a temetőgondnok küldött le - ha nem volt kint a temető irodában a főnökünk akkor elméletileg a temetőgondnok volt a temetőben a góré, amire utasítást adott azt kellett csinálni - oda nyírni. Akkor is mi kaptuk a lebaszást nem ő. Szögről-végről rokona az igazgató helyettesnek így neki minden baromságot elnéztek.
Viszont a hozzátartozók sem voltak egyszerűek. Nyár közepe nagyjából olyan döglesztő kánikula volt mint most. Pap nyomja az unalomig ismételt sablon rizsát ekkor az első sorban álló középkorú férfi elájult. A közvetlen mellette állók egy fél lépést odébb léptek és nézték a földre roskadt embert. A temetést végző cég emberei ugrottak oda a koporsó mellől és kísérték el a fazont egy közeli padhoz. A saját rokonai meg álltak mint a f@x és néztek bambán. Másik esetben meg már engedték volna le a koporsót amikor odaugrott egy asszonyság ráborult a gödör fölé emelt levegőben lévő koporsóra és úgy siratta az urát. Hablatyolt valamit a pap amire felállt a nő. Temetés után a srácok nem győztek hálálkodni neki. Hajszálon múlt, hogy nem borult bele a sírgödörbe koporsóval együtt a nő és az egész brigád. Olyan is előfordult, hogy a hozzátartozó mordult ránk, hogy "ne koporsóra dobálják a földet mert felkel a halott". Na ilyenkor maradj kimért és komoly, és persze ne röhögd el magad...
Láttam ott felkavaró dolgokat. Volt, hogy ügyeletet kellett hívni egy kamasz lányhoz mert a ravatalnál végleg felmondták az idegei a szolgálatot. Összeroskadva szinte önkívületi állapotban siratta az apját. Negyed órán át sem a testvérei sem az anyja nem tudta vigasztalni. Nem tudta elfogadni, hogy az apja elment, kész, nincs többé. Volt, hogy ott állt a nyitott koporsó előtt a harmincas évei elejét taposó apuka egy ránézésre két és öt év körüli kisgyerek két kézzel az apjuk lábába kapaszkodva sírtak az anyuk után. A legkeményebb az volt amikor egy négy éves leukémiás kislányt temettek a többiek. Még mindig a szemem előtt van az a pici koporsó, rajta annak a csodaszép mosolygós kisgyereknek a képével. Az ostoba elvakult istenhívőket oda kellett volna rángatni a kislány nyitott koporsója fölé és megkérdezni, hogy hol a büdös francban van most az istenük... :U Szegénykém annyi koszorút kapott, hogy temetés végén két kanyarban tudták csak levinni a sírhoz.
A papokról meg ne is beszéljünk. Az egy külön személyes bejegyzés érdemelne. Ugye kettőkor lett volna a temetés. Egy óra körül már szállingóztak befelé az emberek a ravatalozóba. 14:00-kor kivittük a ravatalozóból a halottat a külső ravatalozóba. Ott szokta a pap a beszédet tartani majd a sírnál még egy rövidet. Szétnézünk a pap sehol. Egyikünk az irodába ráült a telefonra és próbálta elérni az embert, kevés sikerrel. Igyekeztünk elérni telefonon mi is és a hozzátartozók is. Majd amikor már mindenki sík ideg volt negyed három után megjelent az atya is végre. Nagyon kellemetlen helyzet volt. A megjelent nagyjából 30ember teljesen jogosan zúgolódott. Állsz mint a fasz te nem tehetsz semmiről mégis rád zúdítják a hozzátartozók minden felháborodásukat és haragjukat, csak mert épp te vagy ott. Másik eset másik pap. Koporsó leengedve virágok rádobálva elkezdjük lapátolni a gödröt. Még a fele sem volt meg mire a pap a mondókája végére ért. Elhadart még latinul egy imát keresztet vetett sarkon fordult és egyszerűen elment. Összenéztünk, hogy most ilyenkor 'miafaszvan'? Síri csöndben lapátoltuk be a gödröt. Nagyon gáz szitu volt. Direkt minden pappal le volt beszélve, hogy mi nem szarakodunk a lapátolásnál, földet vissza nyomjuk megcsináljuk a hantot addig ő beszél. Amikor elhelyezzük a koszorúkat akkor már nem kell, hogy ott legyen. Hát ő baszott az egészre. Amikor sarkon fordult szívesen utánanyúltam volna a lapátnyéllel.
Volt pár érdekes pillanat is. Egy nyugdíjas fő-fő katona temetése például. Díszmenet a sírig, 10+ fős katonazenekar, dísz sortűz (kiba.hangos volt), miegymás. Nem láttam még ilyet élőben, érdekes volt. Máskor hoztak egy elítéltet valamelyik hozzátartozójának a temetésére. A szertartás alatt senki nem jöhetett be a temető területére. Még a sírkövesek sem. Nem tudom mit csinálhatott a pali de biztos valami nem normális gyilkos féle lehetett ha ekkora volt a szigor. Amikor odalépett a koporsóhoz vezetőszáron ment vele egy őr. egyik hozzátartozójával sem érintkezhetett, ravatalnál két méter távolságról beszélgethettek amint vége volt a temetésnek rögtön séta vissza a bütykös taxihoz. Volt vagy fél tucat gépkarabélyos készenlétis helyszínt biztosítani. Tisztára mint egy mozifilmben. :) Összességében szerettem ott dolgozni de leléptem mert kevés volt a pénz.

(#19) Vakegérke válasza 8th (#18) üzenetére

Megvan a véleményem a halál vámszedőiről.

Nagyanyám temetésén a sírásók röhögve hógolyóztak.

Mikor emilben érdeklődtem a temetkezésiektől bizonyos ügyben, le se tojtak.

Ami pedig a papokat illeti...

Apósom temetésénél bejött a ravatalozóba egy kapásból unszimpi pap. Választ sem várva megkérdezte, hogy ugye mindenki megérkezett, aztán rázendített az ájtatos dumára. Lélektelenül lezavarta a hablatyot, aztán kivonult a ravatalozóból, és beült a sofőr mellé a hullaszállító kocsiba.
Az igaz, hogy szemerkélt az eső, de az egyház szolgájának kutya kötelessége, hogy gyalog kísérje az elhunytat végső nyughelyére.
A sírgödörnél azonos módon viselkedett. Ledarálta szenvtelen mondókáját. És most jön a poén.
Mivel én voltam a hozzátartozók közül az "életerős" férfi, hozzám lépett, és a következőket mondta:
- Őszinte részvétem, a sofőrnek nem adnak semmit?
Kemény fajta vagyok, így szóltam neki, hogy vegye le a vállamról a kezét. Nem értette, visszakérdezett. Szinte kiabálva förmedtem rá: vegye le a vállamról a kezét! Jóvanna, mondta, és elpárolgott.
Én voltam a szemétláda a feleségem rokonai szemében, mert rondán beszéltem a pappal. Nem érdekelt.
Anyósom rákérdezett, hogy mit mondott a pap. Elmondtam neki, mire még elkezdett mentegetőzni, hogy ő adott a sofőrnek is...

Másik véglet is van.
Feleségem és anyósom görög katolikus szertartás keretében tértek végső nyugalomra. Csak dicsérni tudom a papokat. Megadták a módját, megdolgoztak a pénzükért.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#20) 8th válasza Vakegérke (#19) üzenetére


8th
(őstag)
LOGOUT blog

Nálunk olyan lazaság sosem volt, hogy csak úgy poénból nekiálljunk hógolyózgatni pláne nem szertartás alatt a hozzátartozók szeme láttára. Kemény kézzel fogta a főnök a társaságot. Már az elején tisztázta velem, hogy ha panasz lesz rám azonnal elválnak útjaink. De sajnos nem mindenki ilyen. A magán temetkezési vállalkozókról meg ne is beszéljünk.

(#21) moonlight115 válasza Vakegérke (#19) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

" Őszinte részvétem, a sofőrnek nem adnak semmit? " Hát, ez bunkóság. Egy paptól pedig oltári bunkóság. :U

8th Ez a temetői munka elég kemény lehetett. Nem csak fizikailag....
Érdekes, amit írtál, kösz. :)

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#22) Vakegérke válasza 8th (#20) üzenetére

Volt vala egy könyv, A rakodók mindenkit csókoltatnak.

Valahol itt kuksol valamelyik polcomon, tanulságos mű.
Egyetlen réteg nem volt hajlandó nyilatkozni, a temetkezésiek.

Az "őszinte részvétem" úgy hangzik el, hogy tenyérrel felfelé nyújtja a kezét a temetőszolga. Értsen a mozdulatból a gyászoló, és nyomja csak a jattot bő kézzel.
Nem elég a gyász, még a hiénák is megkeserítik az ember életét.

Feleségem halála után terveztem egy írást. Címe az lett volna, hogy "Ki akarsz cseszni szeretteiddel? Halj meg!"
Halva született ötlet volt, hogy stílusos legyek.
Megírhattam volna a könnyekkel áztatott kálváriát, hogy miként akart pár lelketlen személy több, és még több pénzt kicsavarni belőlem. Lazán megtehetik, hiszen a félájult hozzátartozó nem a pénzt számolgatja, hanem azon van, hogy tisztességgel búcsúztassa szerettét.

Pokol bugyra, lelki mélypont. Ezt lovagolják meg azok, akik megtehetik.
Már a portás kezdi, aki a telefonos érdeklődésre válaszként közli, hogy igen, megcsináltuk, x Forint lesz, tessék befáradni.
Befáradtam, x+y Forint a kezébe, hivatalos papír az én kezembe.
Nincs még vége, csak most kezdődik.
Hamvasztás, szórásos temetés. Vadi új lepedő a boncmester kezébe, mert ugye szállítani is kell az elhunytat. Aztán ugye x Forint, mert speciális módon kell tárolni a halottat...
Nyomja a lóvét a hozzátartozó, nem tehet mást. Számla persze nyista.
Irány vissza a portáshoz a boncmester határozott javaslatára.
A portás barátságos. Tél van ugye, ilyenkor nincs szórásos temetés, de ő elintézi, csak hát az nem egyszerű...
Mivel le sem ültem, egyszerű volt szó nélkül hátat fordítanom a halottak vámszedőjének.

Egyértelmű, hogy a tájékozatlanokat megvezetik, kifacsarják.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#23) moonlight115 válasza Vakegérke (#22) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Járt hozzánk az üzletbe két maca, a szemközti temetkezési cég irodájából. Minden héten full extrás szépítkezés, fodrászat, kozmetika, manikűr, talpmasszázs, havonta egy kisebb vagyont hagytak nálunk. Alkalmazottak voltak, nem tulajok. Csodálkoztam is, ilyen jól fizetik őket? Úgy 2 év után aztán felröppent a hír, hogy rendesen átvágták a megrendelőket. 10-20%-ot rátettek az amúgy sem olcsó szolgáltatás árára. Mikor lebuktak, kiderült, milliókat zsebeltek be. Úgy tudom, letöltendőre ítélték őket, meg is érdemelték. Azt nem tudom, a tulaj megtérítette-e a gyászolók kárát.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#24) old rocker válasza moonlight115 (#23) üzenetére


old rocker
(PH! kedvence)

egy fűréssel megmasszíroznám a talpuk szívesen...

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

(#25) moonlight115 válasza old rocker (#24) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

LOL ! :))

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#26) 8th válasza Vakegérke (#22) üzenetére


8th
(őstag)
LOGOUT blog

Megértem. Apám váratlanul minden előjel nélkül ment el. Este rosszul lett hajnalban meg is halt. A világ végéről rohantunk haza mikor megtudtuk, hogy kórházba szállították. De nem voltunk elég gyorsak. Amikor bementünk a hullaházba tőle elbúcsúzni valamelyik boncmester segéd felmutatott a dohányzó helység ajtajára ragasztott A4-es papírra. Az állt rajta, hogy a temetés előtti előkészítés (öltöztetés, borotválás stb) díja 8000 forint. Pár évre rá mikor odakerültem a temetkezési céghez akkor mondták a többiek hogy ez csak mellékes az ott dolgozóknak ugyanis előírás, hogy boncolás után az elhunytat a hozzátartozók által leadott ruhába fel kell öltöztetni. Vagyis ez nem egy gesztus vagy szívesség amit ők tesznek a hozzátartozóknak hanem ez a dolguk, ezért kapják a fizetésüket. De ez akkor és ott 8000 forintunkba került. Gyomorforgató. És ahogy te is mondtad megtehetik, senki nem foglakozik ezekkel a stiklikkel adott helyzetben. Mi sem törődtünk vele. Nekünk munkaköri leírás mögé oda volt írva, hogy tilos bármilyen anyagi ellenszolgáltatást elfogadni. Akit rajtakapnak az repül. Talán azért lehetett ez mert önkormányzati cég volt. Néha szabályosan menekülni kellett a "hálálkodó" hozzátartozók elöl. Nem is tudom kinek lehetett kellemetlenebb a szituáció neki vagy nekünk. És mikor jött a nénike akin messziről látszott, hogy nem veti fel a pénz és hiába mondtuk, hogy nem lehet, meg nekünk tilos, mi semmit sem fogadhatunk el... akkor is próbálta bedugdosni az ember zsebébe az ezrest azt hittem szabályosan leég a pofámról a bőr és közben nagyon sajnáltam őt aki azt hitte ez neki a kötelessége vagy ez a plusz jár nekünk. Sok ilyen volt, nagyon sok. Volt aki egy karton gyümölcslevet hozott a sírásásért vagy hozott egy hatalmas adag házi kolbászt meg hurkát. Nem tudom az emberek miért érzik kötelességüknek a "hálapénzt". A legjobb tudásom szerint elvégeztem a rám kiszabott munkát amiért hónap elején megkapom a fizetésemet. És annyi. Ez mindenkinél alapnak kéne lennie.

(#23) moonlight115: nálunk is sefteltek a vállalkozók keményen. Megrendelték a legolcsóbb legszarabb kínai koporsókat (igen kínai, onnan utaztatják ide. Lapra szerelt, itthon csak összecsavarozzák) 24ezerért és kiszámlázták 55ért. Megfogtad a koporsót papír vékony volt. Elég morbid de szinte azt vártam mikor esik ki a halott az alján. Nem dolgoztam ott sokáig de 2x fordult elő, hogy amikor megemelték a ravatalról leszakadt róla az egyik hordfül. Vállon vitték le a sírig, fül nélkül máshogy nem is lehetett. Meg kifizettették az emberrel az urnatakarót 3500forintért amit 1200forintért vettek. Máskor a koporsóba megrendelt díszes párnát nem tették be a halott feje alá mivel "úgy is zárt koporsós temetés nem veszik észre". És aki magán temetkezési vállalkozással temettet az készüljön fel ezekre mert mind ezt csinálja. Kivétel nélkül mind. Oké tegyen rá valamennyit hiszen ős is pénzből él vannak kiadásai adók, járulékok, kocsikat fönntartani, alkalmazottakat fizetni stb. de ez amit művelnek szabályos rablás. Egy legolcsóbb koporsós temetésen is megvan minimum a 100k haszon. Volt, olyan külsős akinek kilenc embere volt és három temetése is volt egy nap. Na lehet számolni. :((( Hogy ezek az emberek a tükörbe, hogy képesek belenézni azt nem tudom. Maszeknál nem vállaltam volna el ezt a melót.

[ Szerkesztve ]

(#27) Mr X


Mr X
(PH! kedvence)

Már többször felötlött bennem a kérdés. Vajon megtehetem én azt, hogy ezt a sok vackot csak simán nem kérem? Se pap, se búcsúztatás, se semmi? Tehát csak annyi, hogy hamvasszák el az elhunytat, rakják egy urnába, amit én viszek, adják ide és kész? Vagy ezek mind kötelező dolgok?

(#28) 8th válasza Mr X (#27) üzenetére


8th
(őstag)
LOGOUT blog

Megteheted. Apám hamvai itthon vannak. Ha anyám is elmegy majd ő is itthon lesz. így van megbeszélve. Majd akkor váltunk egy sírhelyet és pap nélkül szűk családi körben eltemettetjük őket. Ott együtt lehetnek újra.
Úgy rémlik annyi változás történt a régi rendszerhez képest, hogy jövő de lehet, hogy már idén januártól kell hozzá egy befogadó nyilatkozat is. Ahová vinni akarod ház/lakás tulajdonosa írásban beleegyezik, hogy ott lehet elhelyezve urna. Onnantól azt teszel vele amit akarsz. Ha kimész és a szabadság híd közepéről a Dunába szórod a hamvakat senkinek semmi köze hozzá. Megteheted.

[ Szerkesztve ]

(#29) moonlight115 válasza 8th (#26) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Ezért (is) nem lesz nekem temetésem. :)

Az idősebb generáció tagjai tényleg kötelességüknek érzik a hálapénzt. A fiatalok már nem annyira, gondolom, legalábbis ami a borravalót illeti, én ezt tapasztalom. Én nem várom el senkitől, nekem az épp elég, ha látom az örömet a vendég arcán, jól érzi magát az új frizurájával, ez sikerélmény, már nem éltem hiába. ;)
Van olyan vendégem, aki nagyon szegény, baleset érte, nem tud dolgozni, ő csodálkozik mindig, hogy nálam 10 éve nem emelkedtek az árak. Hát, neki nem is. :) ritkán jön, akkor hoz egy tábla csokit, elfogadom, tudom, tényleg jó szívvel adja.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#30) old rocker válasza moonlight115 (#29) üzenetére


old rocker
(PH! kedvence)

Én már vettem egy marmonkanna benzint. Ha közeledik a végem, beülök a kádba, lezuhanyozok vele, aztán rágyújtok.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

(#31) moonlight115 válasza old rocker (#30) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Már leszoktál, nem?

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#32) old rocker válasza moonlight115 (#31) üzenetére


old rocker
(PH! kedvence)

Réges-régen, de egy utolsót ebből az alkalomból megengednék magamnak. Gúnyos Marlboróra fakadnék. És te?

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

(#33) moonlight115 válasza old rocker (#32) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Én nem fakadnék..... :)
Leszoktam. Valakinek megígértem, és így is lett. :K

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#34) old rocker válasza moonlight115 (#33) üzenetére


old rocker
(PH! kedvence)

good. verry good.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

(#35) moonlight115 válasza old rocker (#34) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

ezt csak úgy, good music :)

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#36) old rocker válasza moonlight115 (#35) üzenetére


old rocker
(PH! kedvence)

itt az akusztikus koncert változat, sajnos csak állóképpel:
[link]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

(#37) moonlight115 válasza old rocker (#36) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Igen, ez jobb, köszi.

esse rossz !

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#38) old rocker válasza moonlight115 (#37) üzenetére


old rocker
(PH! kedvence)

most változatlanul ezek az öreg csókák tetszenek: jobbak, mint fiatal korukban[link]

mellesleg innen kiindulva egész este Claptont meg Dire Straiset hallgattam.

[ Szerkesztve ]

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

(#39) moonlight115 válasza old rocker (#38) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

csókák ők is.

A budapesti koncertjükön jó lett volna ott lenni.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#40) old rocker válasza moonlight115 (#39) üzenetére


old rocker
(PH! kedvence)

blinded by the light
megint írtam egyet, de most valahogy nem megy...

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

(#41) moonlight115 válasza old rocker (#40) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Nem megy?????? Essz- szedd-néll vaaaagy???????? :Y
Most olvastam el, mindjárt megkapod a magadét a hsz-emben, csak várj ! :))

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#42) moonlight115 válasza old rocker (#40) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Ma lettem Galaktikus Holdfény Agitátor ! LOL ! :DD :)) :DD

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#43) Vakegérke válasza moonlight115 (#42) üzenetére

A vastagbetűs kiemelés hol marad? :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#44) moonlight115 válasza Vakegérke (#43) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Galaktikus Holdfény Agitátor ! :DD :)) :DD

Mostmán mindig gyere utánam, javítgatni.....! :DD

[ Szerkesztve ]

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#45) Vakegérke válasza moonlight115 (#44) üzenetére

No, azé mondom... :D

Látom, tudod értékelni az élet legapróbb, mások számára baromságnak tűnő örömeit is.
Talán mi vagyunk a butuskák, de részemről nem cserélnék olyan személlyel, akiben meghalt a gyerek, és kiszáradt lélekkel, értetlenül olvassa sorainkat.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#46) moonlight115 válasza Vakegérke (#45) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Ne viccelj,,, ( vagyis viccelj ! ) Kinevezésem óta vigyorgok ! :))

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#47) Vakegérke válasza moonlight115 (#46) üzenetére

Holnap hogy fogsz melózni? Örömtáncot lejtve nem lehet könnyű a hajszobrászat művelése. :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#48) moonlight115 válasza Vakegérke (#47) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Hogy hogy ? Hááát.....délután ! Addigra szerinted elmúlik ? Vigyorogva is lehet lakkozni :DD

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

(#49) Vakegérke válasza moonlight115 (#48) üzenetére

Nyomass valami grafitit a kedves vendég hajkoronájára. Ott merev lesz a haja, a többi lobogni fog a szélben. Ha ő nem is élvezi, mások megteszik helyette. :)

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

(#50) moonlight115 válasza Vakegérke (#49) üzenetére


moonlight115
(Korrektor)

Á, én a kedves vendéget is fényezem. Tudtad te, hogy már olyan is van, hogy hajfény lakk ?Total Glanz, meg Shine, meg ilyesmi...Mostantól ezüstre fényezek mindenkit ! :DD

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.