Azért irigylem őket, mert ők megtehetik, hogy halál kényelembe szarjanak a világra ilyenkor.

Nem egésznapos program a templomba járás, a nagyszüleim is jártak vasárnaponként templomba, és még csak a délelőtt sem ment rá, és dolgos emberek voltak. Nekik ez volt egyfajta szórakozás, közösségi élmény. És soha nem beszéltek erről, nem faggattak, hogy én miben hiszek, és talán ha 2-3-szor, ha elvittek engem templomba, még kisgyerekként.

Nem hinném, hogy kimaradtak volna fontos dolgokból amiatt, mert hívők voltak (bár igazán a nyugdíj után kezdtek bele a templomjárásba emlékeim szerint), ők sokkal inkább a szocializmus miatt maradtak ki dolgokból, mintsem a vallásgyakorlásuk miatt.

A lányokkal kapcsolatban egyetértek, én sem tudnék együttélni egy mélyen hívővel, valószínűleg nem bírnánk ki egymást.

Az utolsó bejegyzéssle pedig egyetértek, és ha ezt a funkcióját betölti jól, már megérte. Mert mi más olyan dolog van, ami csökkenti a félelmet a haláltól? Már ezért is nagyszerűnek tartom, habár hinni nem hiszek benne.

x gon' give it to ya