Annyiban igaza van, hogy a műholdak közötti kommunikáció is időbe telik, így minél több műholdon megy keresztül a jel, annál több a rárakódott késleltetés is és ez független a protokoltól.
Csakhogy a távolság arányával a vákuum abszolut előnye egyre jelentősebb az üvegkábelhez képest, míg két műhold közötti átjátszás ideje állandó, azaz a jeltovábbítás késleltetése csak a műholdak számával nő, ami meg persze arányos a végpontok távolságával.

Azaz ha n az üvegkábel késleltetése, s a távolság, x a műholdankénti átjátszás késleltetése, y pedig az adott távolságonként szükséges műholdak száma, akkor az üvegkábel:

n * s

a Stalink pedig:

(n * 0.7) * s + x * y * s

azaz ahhoz, hogy a Starlink latency-je jobb legyen az üvegnél az kell, hogy:

n * 0.3 > x * y

Tehát ha a műholdak közötti jeltovábbítás ideje szorozva a méterenként szükséges műholdak számával kisebb, mint 80-90 mikroszekundum (ennyi nagyjából n * 0.3), akkor a Starlink meg tudja előzni az üvegkábelt, ráadásul a végpontok távolságának arányában egyre jobban.
(Persze azt feltételezve, hogy az üvegben is ugyanannyi távolságot kell megtennie a fénynek, mint a műholdak között, azaz pl. a kábel nem kanyarodik, a műholdak között pedig nem tesz felesleges kitérőket a jel.)

Ez persze csak logikai okfejtés, a valós adatokat nem ismerjük, így simán lehet, hogy az x * y nagyobb, mint 80-90 mikroszekundum, de azt én is valószínűtlennek tartom, hogy úgy lődözzenek fel kb. 700 műholdat, hogy ne számolták volna ki, hogy megéri-e.