Haverral ültünk 1x egy elhagyatott sörözőben. Asztalnál ültünk, háttérben 2-3 méterre a pultos csaj, a pincér csaj és a főnöknő (vendégek csak mi 2-en). Hangulat kiváló ennek ellenére, mert kedvenc Amstel Bockunkat kortyoltuk, úgy a 3. üveggel. Nagyon halk zene a háttérben, erre haver azt mondja: "Figyeld! Most pedig elengedek egy sunyit!"
Akkora farrengető irdatlan fingást sztem még ember nem hallott azóta se!
Mondanom sem kell, hogy a sörünket se hagyták meginni, azonnal kidobtak mindkettőnket a nőcik, irgalmatlan felháborodás közepette! 🤭

Pár évvel később ugyanezt eljátszotta a haver a Sparban is! Csak ott, nagyobb légtér gyanánt ezt észre se vették. A cimbiben azért a pavlovi-reflex gyorsan feléledt a múltbéli megaláztatások okán és ijedtében ahogy megiramodott menekülni, a fél polc chipset meg gabonapelyhet lezúdította a kosárral.
Én szénné röhögtem magam, de este a piatúra után még visszamentünk kukorica kukiért oda... A haver kint várt, mert úgy vélte, hogy felismerhetik a délutáni produkciója miatt, meg hát a "sunyizás" avatatlan mestereként inkább kint sunnyogott eleve, biztos ami biztos. A pénztárban volt egy gömböc nőci, a kitűzőjén ez állt: "Marika - zárazáru".
Én félreolvastam, hogy: "Marika - százlábú". Erre ott és a napi események hatására, meg az átitalozott délutánt követő illuminált állapotban, egyszerűen kitört belőlem egy vége nem szakadó röhögés, hogy a többi vásárló se tudta mi bajom lett hirtelen, meg még az aprót is szétszórtan annak rendje és módja szerint. De legalább vidám nap volt! 😁
(Az eladót mondjuk többet nem láttam utána ott.)