Na, elolvastam az Árpi történeteit és eszembe jutott még vmi a rozsdás Ladáról. (Szintén Zoltán von Pannónia barátom emlékeiből...)

Akart venni Zoli anno egy Lanciat, de hát akkoriban nem volt hahu meg jófogás, így autós szervizekbe meg stb. járogatott be érdeklődni olykor, nincs-e vkinek tudomása eladó Lanciaról.
Egyszer ajánlottak is neki egy ürgét, hogy egy fehér Lanciat árulna jó állapotban. (Köztudottan a régi olasz kocsik már 5-6 évesen rozsdatemetőkké tudta válni, pláne amiket csillaggarázsban tartottak kint az utcán, hóban esőben.)
Meg is lett a fickó címe, megbeszélték a randit, hogy akkor próbaút meg minden.
Beülvén a csoda nyugati autóba, a gyújtásra már minden világított, mint a karácsonyfa a műszerfalon, de mondá a tulaj - sebaj, mert most kapott egy kis esőt, de majd kiszárad 2-3 nap alatt és amúgy semmi baja a járműnek. Hát jó, nyugtázta Zoltán, mert ezekről amúgy ő is hallott akkoriban. Hanem a motor felhördülése után, a kocsiszekrény és főleg a kormány olyan rezonanciába kezdett, mint lovasszekér a macskaköves úton. Erre a kérdésre, hogy mégis ez mi volna, a Lancias magabiztos fölénnyel visszakérdezett: "Mi az, te nem hallottál még a dízel-remegésről???"
Na, de azzal elindultak és a nagy suhanástól az úton, Zoltán barátom hátrahőkölt az ülésben, mert amúgy a TDI Lancia valóban jobban gyorsult szembetűnően, mint egy szakadt 1200-es Zsiguli. A fő probléma mégis akkor kezdett jelentkezni, mikor a félrecsúszott gumi lábtörlő alatti résen át "suty-suty-suty-suty" szaladtak hirtelen a felezővonalak sorban... Akkor már Zoli pajtás csak lehajolt, hogy "várjál már cimbora, itt valami nincsen rendben!" és azzal felemelte a komplett gumi lábtörlőt. A lábtérnél meg akkora lyuk tátongott, hogy azt mondja Zoli, ha kifogy a gázolaj se kellett volna megijedni nagyon, mert a Fréfi és Béni módszerrel simán lehetett volna hajtani a járművet lábal. Két szögvas volt keresztben behegesztve a "szakadék" fölé, így azon tanyázott a komplett anyósülés is, amivel bármelyik pillanatban katapultálhatott volna egy erősebb bukkanónál vagy kátyúnál bárki - tette hozzá Zoltán.
Erre a Lancias a kérdő tekintetekre már rögtön nyomta is a választ: "ne törődjél ezzel a kis semmiséggel, a sógor majd ingyen bejavítja neked!"
Na, ennél a pontnál érezte Zoltán barátom, hogy sürgősen be kéne még most fizetni a vízszámlát a közeli postán, aztán azzal kisvártatva ki is szállt, hogy "majd ha megcsinálta a sógor még visszatérünk rá..." (gondolatban pedig sűrűn emlegetve a Lancias felmenőit).