Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Viszlát

    addikt

    válasz Crystalheart #11 üzenetére

    Szóval.

    A második szakasz elején megint olyan érzésem volt, mint a regényed feltett részleteinél néhányszor, hogy kicsit hülyének nézed az olvasót, ezért biztosra mész és szájbarágsz. Gondolok itt konkrétan arra, hogy az első szakaszt Andrissal fejezed be, majd a másodikat rögtön azzal kezded. Szerintem nagyon-nagyon nem kell az oda, még csak nem is az elfér kategória, kifejezetten árt, legalábbis engem nagyon zavar(t). Aztán a végén meg elejtesz egy nagyon elvont utalást a halálra, ami az előbbinek totális ellentétje, nekem is csak sejtésem volt, hogy miért koppant az bot, de bizonyosságot csak a végén nyert a sejtelmem.

    És akkor elgondolkodtam, hogy valószínűleg nagyon is tudatos részedről a túlbeszélős jelenség, a szájbarágás, de akkor viszont nem vagy következetes. Ne érts félre, messze a legigényesebb írások közé sorolom a tieidet (ez már csak a hozzászólások számából is könnyen megmondható), de mivel láthatóan maximalista vagy magaddal szemben is, szerintem érdemes lenne erre figyelni.

    Egyébként rendben van, néha nálam már sok volt a szóképek cifrázása (csillámló zene), de tényleg tetszett, gratula! :)

  • Lenry

    félisten

    válasz Crystalheart #8 üzenetére

    köszönöm, általában tetszeni szokott az embereknek, és én büszkén mesélem. talán mert Ő az első, és remélhetőleg az utolsó Barátnőm.
    ez most egy erősen rövidített változat volt, talán egyszer megírom egy személyes bejegyzésbe a hosszút, csak hogy én se felejtsem el :) (hajlamos vagyok rá... az első csókunkat is Ő mesélte el, mert így két év távlatából már csak annyi maradt meg, hogy volt olyan is... hiába no, öregszem :) )

    tánc: Devin Townsendet hallgatok, hosszú, erősen hullámos hajam van, és soha nem jártam fodrásznál, úgyhogy én se vagyok egy Adonisz :D de nem ezen múlik

    latintól én is rosszul lettem volna... mondjuk ki: buzis
    ezért is választottam (ha már muszáj volt) az angol keringőt (még bécsi volt, az is szép volt)

    én se akartam menni... nekünk délutánonként volt, hetedik-nyolcadik órában... nekem se volt kedvem hozzá, sokszor voltunk úgy szobatársakkal (koleszban) hogy "megy a franc, aludjunk inkább" aztán jöttek a lányok, hogy induljunk, és rögtön több kedvem lett menni :)

  • Lenry

    félisten

    válasz Crystalheart #6 üzenetére

    furcsa dolog volt számomra a tánc, mert először nagyon nem akartam, aztán a végén abbahagyni nem akartam, és nem csak a(z akkor még jövendőbeli) Párom miatt, hanem... nem tudom miért. csak. :)

    a táncpróbák alatt ismertük és szerettük meg egymást, pedig akkor már negyedik éve ugyanabba a középiskolába jártunk, évfolyamtársak voltunk, nap mint nap találkoztunk. magamban ezerszer köszönetet mondtam már osztályfőnökömnek aki rákényszerített, hogy táncoljak, mert egyáltalán nem akartam. hogy mit szalasztottam volna el...

    (dióhéjban annyi a sztori, hogy én nem akartam szalagavatón táncolni, de kiderült, hogy kötelező, de nem volt párom, o.fő kijelölt egy lányt az osztályból, akinek szintén nem volt párja, de a csaj, legalább 30 cm-vel alacsonyabb volt, mint én, így nem tudtunk normálisan táncolni, ekkor jött a következő táncpartnerem, aki az első próbánk után eltörte a lábát, utána már nem sokan voltak, akinek nem lett volna partnere, Kedves Párom pont közéjük tartozott..., bocs a hosszú beleOFFolásért :B )

    szerintem érdemes valamilyen társastáncot kipróbálni... ha megvan a megfelelő partner, nagyszerű élmény táncolni, még olyan falábbal is, mint nekem van :D

  • Lenry

    félisten

    válasz Crystalheart #4 üzenetére

    nem vagyok eléggé elvonatkoztatott én ilyen dolgokhoz :B
    de mostmár kicsit jobban értem. :)

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés