Szóval.

A második szakasz elején megint olyan érzésem volt, mint a regényed feltett részleteinél néhányszor, hogy kicsit hülyének nézed az olvasót, ezért biztosra mész és szájbarágsz. Gondolok itt konkrétan arra, hogy az első szakaszt Andrissal fejezed be, majd a másodikat rögtön azzal kezded. Szerintem nagyon-nagyon nem kell az oda, még csak nem is az elfér kategória, kifejezetten árt, legalábbis engem nagyon zavar(t). Aztán a végén meg elejtesz egy nagyon elvont utalást a halálra, ami az előbbinek totális ellentétje, nekem is csak sejtésem volt, hogy miért koppant az bot, de bizonyosságot csak a végén nyert a sejtelmem.

És akkor elgondolkodtam, hogy valószínűleg nagyon is tudatos részedről a túlbeszélős jelenség, a szájbarágás, de akkor viszont nem vagy következetes. Ne érts félre, messze a legigényesebb írások közé sorolom a tieidet (ez már csak a hozzászólások számából is könnyen megmondható), de mivel láthatóan maximalista vagy magaddal szemben is, szerintem érdemes lenne erre figyelni.

Egyébként rendben van, néha nálam már sok volt a szóképek cifrázása (csillámló zene), de tényleg tetszett, gratula!

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."