Erről egy bölcsesség mondás jutott eszembe: Ha megjelenik egy fecske a teraszodon és odapiszkít, oké, bosszankodsz. De ha odafészkel az ereszed alá, és te hagyod, az már a te felelősséged.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Tegnap nagyot nevettem magamon, mikor jöttem Pécsre... Zenét hallgattam, és pont egy olyan szám jött, ami miatt sokat ki voltam akadva... ehhez képest, most végig nevettem.
Itt a gyógyulás folyamata

"Egy mosolynál jobb a több"

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

Alakulok, mint púpos gyerek a prés alatt

"Egy mosolynál jobb a több"

Részben egyet értek, részben vigyázni kell ezzel. Nem mindegy, hogyan csináljuk.
"Meg kell tanulni elengedni az emlékeket, inkább épülni belőle, mint bosszankodni."
Ez teljesen rendben van, ha végre is tudod hajtani.
"Meg kell tanulni semmisnek tekinteni a dolgokat, meg nem történtnek, különben az ember folyton szomorú és elkeseredett lesz"
Ez már necces! Ha meg nem történtnek tekinted, hogyan tudsz tanulni belőle és hogyan tudsz túllépni rajta?

Én folyamatosan elhibázom ezeket a lépéseket. Folyamatosan kísért a múlt és bármennyire is próbálok megfelelően hozzá állni, eddig mindig elhibáztam. Vagy túl sokat agyalok rajta és ez okozza a gondot, vagy nagyon megpróbálom elfelejteni és ezért marad bennem, elnyomva. Nem találom az egyensúlyt és a megfelelő hozzáállást és ez negatívan befolyásolja az amúgy is erőtlen önbizalmamat.
Tegnap, minden eddiginél erőteljesebben szembesültem ezzel. Még kell egy kis idő, hogy feldolgozzam, de az biztos, hogy az én, megoldásra irányuló erőfeszítéseim, nem jártak eredménnyel. Mivel a jelen és a jövő múlik ezen, nem adom fel. Volt egy időszak, amikor jó irányba indultam el, de megrekedtem.
Nem jó bevallani, de segítségre van szükségem, mégpedig szakember segítségére. Én évtizedek óta görgetem magam előtt ezt a szart. Te ne ess bele ebbe a hibába.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Köszönöm, hogy elmondtad.

Van az a helyzet, amikor el kell felejteni, mert túl sok szenvedéssel jár.
Megpróbáltam simán lezárni, de amíg mindig van ami indukálja a dolgot, addig nem megy. Rosszul esik, mert nem olyan dolog ami mindig rossz volt, de az lett.
Tegnap nekem is nehéz volt, legszívesebben sírtam volna az ágyon kuporogva, de emellett helyt kellett állnom, így nem ment a dolog.

"Egy mosolynál jobb a több"

Jó lenne, ha tudnék valami okos tanácsot adni, de nem tudok.
Ráadásul különbözőek vagyunk, úgyhogy ami nálam nem működik, az nálad lehet, hogy igen, de nem biztos.
Én legtöbbször elfojtom a problémákat és csak a versek és az azzal kapcsolatos topicok azok, ahol kiírtam magamból, de az nem ugyan az. Talán többet segített volna, ha olyannak mondom el, akit ismerek és akiben megbízok.
Valamikor a sírás is segít. A nagymamám elvesztését egy jó kiadós sírással tudtam "feldolgozni", majd egy évvel a halála után.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

A sírás jó dolog, nem véletlenül "lett kitalálva". A könnyben stresszhormonokat mutattak ki, tehát tudományosan is bizonyított a jótékony hatása.

"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/