Új hozzászólás Aktív témák

  • janeszgol

    félisten

    Fiatalabb koromban (most se vagyok öreg 33 évesen) én is féltékeny voltam a tehetősebbekre, mint minden normális(!) ember. Ez egy hajtóerő. Aztán kikerültem a munka világába és öcsém is. Ő programozó volt, a legleső fizetése pontosan a duplája volt annak, amit én akkor kerestem. Igaz az elment albira, szóval a kaját otthonról vitte (hetente jött, 5 napi adagot vitt). Próbáltam beérni, de hát egyre jobban távolodott tőlem. Mára már befejeztem ezt a versengést. Elfogadtam a helyzetet, mások lettek a fontosabb dolgok számomra. Más szemmel nézem az életet. De ezt egy egészséges ember kinövi, illetve nem ez lesz a prioritás már, kivéve ha nagyra vágyó és kompenzálni szeretne.

    Viszont a másik oldalról is hagy írjak. Az oké, hogy vannak a tehetősebbek, anyuci-apuci betolja valahova és egész életében ott lébecolók, az első állásosok, akik ott karriert építenek. De ezek fogják be a pofájukat, ha munkakeresésről, megélhetési gondokról van szó. Olyan, aki életében nem keresett állást ne járassa a száját a munkakeresésről, hogy hol és mit csináljon az ember, mert nem ért hozzá.

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés