Megpróbálok válaszolni, bár lehet jobb lenne ha reggelre hagynám, késő van már.
Ez egy viszonylag gyakran felmerülő probléma és nem túl egyszerű megválaszolni, mivel igen összetett a helyzet, amiben élünk, de igyekszem átláthatóan összefoglalni, hogy mit tudhatunk meg a Bibliából arról, hogy Isten hogyan viszonyul ezekhez a dolgokhoz.
Az egy nagyon régi beidegződés, hogy bármi történik az életünkben, azzal Istennek célja van. Valószínűleg egy időben ezzel akarták erősíteni bizonyos szervezetek a kontrolljukat az emberek fölött, pedig ez így nagyon nem igaz.
Eleve vannak emberek akik leélik úgy az életüket, hogy egy fél percet sem foglalkoznak Istennel, vagy azért mert tagadják a létezését, vagy csak szimplán nem érdekli őket ez az egész, rengeteg oka lehet ennek. A szabad akarat egyben ígéret is arra Isten részéről, hogy nem nyúlok át a fejetek felett, megadom a lehetőséget a helyes út választására. Isten azoknak az életével tud bármit is kezdeni, akik úgymond átadják azt neki (nem valami rituáléra kell gondolni), tanulva a Bibliából, más hívők tapasztalataiból, személyes vezetésből. Az ő életükben történő dolgoknak már valóban lehet Istentől származó célja, de még akkor is ott az ember, aki mehet a saját feje után, követhet el hibákat, miközben igyekszik átadni a gyeplőt Istennek.
Az ilyen emberből nagyon kevés van, mert iszonyú nehéz dolog félretenni az egót (vagy ahogy szokták mondani, az óembert, talán találkoztál már ezzel a kifejezéssel). lemondani az irányításról, Isten bölcsességére bízni az életünk alakulását. Ezzel szemben a világ nagy része úgy éli az életét, ahogy akarja. Nem számít senki és semmi, az ÉN az abszolút érték, minden más sokadlagos és értéktelen, saját magukat emelik isteni szerepkörbe az életükben. SOHA, egyetlen egyszer nem fordulnak Istenhez útmutatásért, nem kérik ki a tanácsát, hogy ez és ez a helyzet, mit tegyek? Felkelnek reggel és az egész napjuk Isten bevonása nélkül zajlik. Márpedig a Biblia egyértelműen érzékelteti, hogy az emberi lét Istennel együtt EGÉSZ és csakis vele sülhet ki bármi jó földi életünk során.
Csak tudod azért baromi nehéz erről beszélni, mert annyira el van torzulva már az egész emberiség, annyira eltávolodott Istentől és egyre jobban távolodik, hogy alapvető fogalmakkal is gond van, például a jó értelmezése is ilyen. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben Istennek egészen más elképzelése van a jóról, mint nekünk.
Visszatérve, oda akartam kilyukadni, hogy miért necces ez a számonkérés. Szóval az emberiség nagy része úgy éli az életét, ahogy fentebb vázoltam, majd amikor valami rossz történik (a rossz megítélése szintén elég változatos), akkor előveszi a mindenható szakállas öregurat, hogy ácsi, nem kéne közbelépni? A rengeteg felmerülő kérdés közül az egyik, hogy mégis kinek a véleménye alapján dőljön el, hogy mikor legyen beavatkozás és mikor ne? Mert én mondjuk azt mondanám, hogy minden abortuszt meg kéne akadályoznia, mire 2 milliárd ember ugrana fel, hogy mégis mit képzel magáról, ez az én életem, az én döntésem, milyen jogon szól bele?
Aztán ott van az is (és valszeg ezt lesz a nehezebb megemészteni), amibe egy kicsit belekaptál. Isten szemében nem a földi életünk a lényeg. Egyetlen célja van, hogy amíg ez tart, addig megpróbálja helyreállítani a kapcsolatát velünk, hogy az ezt követő epizódban is együtt tölthesse velünk. Erről is rengeteget lehetne beszélni, de a lényeg az, hogy a halál (a test halála) egyáltalán nem jelenti a véget, a lényeg tovább él, tehát egészen másként tekint a materiális létezésünk végére, mint a hitetlen, tőle elszakadt ember.
A bűn kérdése: egészen más a jelentése keresztény vonatkozásban. Nem cselekedetre vonatkozik, mint mondjuk ha valaki kirabol egy bankot és elkapják, elítélik, bűnösnek titulálják és letölti a büntetését. Bibliai értelemben a bűn egy állapot, ami az Istentől való elszakadás állapotát takarja. A három kisgyerek is ebbe az állapotba született, mert valóban, az édeni bűnbeesés óta ez úgymond "öröklődik". Esetükben sincs szó arról (ahogy azt az elején taglaltam), hogy ezt érdemelnék, vagy elkövettek valamit és annak a következménye. Egyszerűen az történt, hogy az édesanyjuk rossz döntést hozott, elaludt a volánnál (sajnos a szándékosság sem kizárható egyébként), ezért a materiális létezésük véget ért. A lényeg különbség az anyuka és a gyerekek között ebben a helyzetben az, hogy amíg az édesanyának megvolt a lehetősége dönteni Isten mellett vagy továbbra is nélküle, addig a gyerekek még éretlenek voltak egy ilyen döntés jelentőségének a megértéséhez (nagyon egyszerűen fogalmazva, a gyerekek egyenest a Mennyországba mennek).
Mára ennyi, lehet, hogy kipihenten majd még kiegészítem egy-két dologgal.
"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."