Mondok egy kézzelfogható példát: az apai szeretet, amit az apa a lánya iránt érez. Az apák nagyon gyakran már-már olyan erős érzelemmel szeretik a lányaikat, mintha csak szerelmesek lennének, épp csak a szexuális vonzalom marad el (már amikor... ), de minden más tekintetben roppantul hasonló, még féltékenyek is lehetnek, és az elválás sokkja felér egy szakítással. De az apa egyszerre több lányát is szeretheti így.

Képzelj el egy olyan helyzetet, amikor egy férfi nem is pedzeget és nem is remél szexuális kapcsolatot egy nővel, ámde ettől függetlenül szerelmes belé, megtesz érte mindent, a javát akarja akár a saját kára árán is. Egy ilyen kapcsolat mellett miért ne tudna mást is hasonló hévvel szeretni? A gyakorlatban mennyiben különbözik ez az apai szeretettől? Egyáltalán miért akarjuk kisajátítani egymás szeretetét?

A szerelem legtisztább fajtája nem birtokol. Platón szerint a legfelsőbb szinten a "Jó" szerelme áll, amikor a szerelem minden célja csak a jóság. (Ezen eszmefuttatása miatt kötik a nevét a plátói szerelemhez, holott lényegében nem arról beszélt, amilyen értelemben ma használatos a kifejezés.)

[ Szerkesztve ]