Bazz... de szomorú vége lett az írásodnak.
Ja, azt olvastam, hogy elment de hogy hogyan...!! ezt nem gondoltam volna.

MacBook Air M2 , iPhone 11 , Watch , Apple TV , Pixel 7a , Pocket 3 és Action 2 , Nikon P900 , Htc G1 white , iPod classic , xDuoo X2 , Xbox One , RC Pilot

nehéz lehet egy ilyen társtól elbúcsúzni

Pedig olyan jól kezdődött, biztos nagy arc volt a blöki.

Nincs az az isten, amiért én hagytam volna elaltatni. Ha tényleg olyan jó kutya volt, ahogy írod, akkor megérdemelte volna az ápolást és gondoskodásat élete természetes végéig.

Edit:
Úgy értem, egy kutya nem használati tárgy, amelyet eldobunk, ha elromlott és nem lehet javítani.

[ Szerkesztve ]

A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

az a baj, hogy egy kutya részéről vagy nem kapsz (egyértelmű) visszajelzést az állapotáról, vagy azt látod, hogy szenved. 2 rossz közül választhatsz: vagy mindketten szenvedtek, a kutya azért, mert nem tudja élni eddigi életét, te azért, mert látod, hogy szenved, vagy csak te szenvedsz, hogy elveszítettél valakit, aki nagyon fontos volt számodra.

a kutya nem használati tárgy, de néha sajnos választani kell 2 nagyon rossz közül. Bordói barátomat ismerve, nem volt könnyű meghozni a döntést és elbúcsúzni.

Pontosan. Az én esetemben a második pontról volt szó. Derék ebünk 14 éves volt már, sajnos mindenféle baja volt és hiába adott neki ezt-azt az állatorvos, soha nem javult az állapota. Illetve a tüneti kezelés miatt jobban lett kis időre, de aztán rohamosan rosszabbodott megint. Lehetett látni szegényen, hogy szenved, ide-oda járkál céltalanul, volt olyan, hogy a mellső lábai bekushadtak, és állt szegény a két hátsó lábán egy helyben, annyi ereje sem volt, h fölálljon rendesen. Én mentem oda ilyenkor, hogy segítsek szegényen. Majd' 4 éve volt már ez, de még most is összeszorul a szívem, ha rágondolok. Így mi is az altatás mellett döntöttünk. Derék ebünket a karjaimban tartottam, amikor megkapta a végzetes injekciót. Megrázó élmény volt... Nem tagadom, 24 éves férfi létemre sírtam utána mint egy kisfiú. De az ő szempontjából egyszerűen akkor is ez volt a helyes megoldás.

Semper Fi

Most nem is Bordoit akarom piszkálni, mert nekem általánosságban bajom van az állatok "könyörületből" való elaltatásával, mert ez gyakran csak ürügy és elrejteni hivatott azt a tényt, hogy a gazdának nincs kedve vagy türelme ápolni az állatot. De ismétlem, ez nem Bordoinak szól most.

Ha valóban olyan jól megértették egymást a kutyával, akkor szerintem legalább esélyt kellett volna adni szegény párának, hogy kiderüljön, lebénulva tudja-e valahogy mégis élni az életét. Azért biztos látni lehetett volna rajta - persze jópár nappal a baleset után, amikorra megszűntek az esetleges fájdalmak -, hogy csak szenved vagy valami tud kezdeni az életével.

Tudom, messziről könnyű okosnak és állatbarátnak lenni, csak hát miután olvastam Amandáról, rendkívül megsajnáltam szegényt.

A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

Szomorú.

Javíts ki nyugodtan, ha tévedek valamiben. :)

az emberek az embereknél kiépítették az apparátust, hogy a hasonló dolgokat kezeljék.

az állatoknál erre nincs kapacitás, igény (=fizetőképes kereslet). sajnos ez a rideg valóság.

Szegény kutyus...
Ilyen szerencsétlen balestet.
Az én csodálatos ó-németjuhászomat 13 éves korában kellett elaltatni. A hátsó lábai teljesen elgyengyültek, hatalmas gátsérve volt, aminek műtését korára való tekintettel nem vállalta az orvos. Már annyi ereje sem volt, hogy az egy utcányira levő rendelőig elsétáljunk. Az őt bosszantó legyeket sem tudta már elűzni. Egy szenvedés volt már neki az egész. Egyszerűen ez volt a leghumánusabb megoldás.

csak szubjektív véleményt írok, nem biztos hogy így is van, csak így gondolom... :) "Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy sohasem tudod mikor végeztél."

A könnyem is kijött.

Ennek kapcsán eszembe jutott az én kutyám. Mi is rohantunk vele az állatorvoshoz. Sajnos őt sem lehetett megmenteni. Szívinfarktust kapott.

shtml: A kutyámnak az egyik kölyke gerincrendellenességgel született. Küzdött szegényem, és bár iszonyú fájdalmai lehettek nem mutatta. Elvittem röntgeneztetni, hogy menthető-e. Ekkor kapott egy nyugtató injekciót. Sajnos már nem ébredt fel belőle. Valószínű ez amiatt történhetett - az állatorvosok elmondása szerint -, hogy a gerincrendellenesség miatt másképp vett levegőt, mint az egészséges kutyák. Tehát ő tudatosan lélegzett, nem ösztönös vele született rekeszizom mozgása volt. Amikor elaludt, akkor ez a mozgás nem működött, és ezért halt meg szegényem.

[ Szerkesztve ]

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Szegény kutyus...
Ezért rossz ha van egy olyan háziállatod, ami nagyon a szívedhez nő, mert egyszer elveszted...
Nekünk most egy egyenesszőrű tacskónk van, kb másfél - 2 éves, remélem még sokáig bírja a kiképzést Szegény kutya olyan bolond, hogy röptében bekapja a darazsakat, megnyammogja és pár perc múlva elkezd rángatózni, mintha epilepsziás lenne... Hülye kutya nem jön rá, hogy az élődarázs evése nem túl jó ötlet

[ Szerkesztve ]

GB = gigabyte, Gb = gigabit, olyan nehéz ez? | %-kal, 2-t, 0-s, 0-ra, 0-hoz, 0-val, 0-n, 3-as, GB-tal, MHz-cel, 1-gyel, 2-vel, 3-mal, 4-gyel, 5-tel, 6-tal, 7-tel, 8-cal, 9-cel, 10-zel, 100-zal, 1000-rel |

Vigyázzatok vele, mert komoly baj lehet belőle.

Egyébként mindig is volt és lesz is háziállatom. Imádom őket, és nem bírnék nélkülük meglenni. Amikor elpusztul egy, megsiratom, és bár utána fáj még kicsit, de akkor eszembe jut, hogy mennyi örömmel és jókedvvel ajándékozott meg minket.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.

Ehh, hát igen, kellene, de nem lehet

GB = gigabyte, Gb = gigabit, olyan nehéz ez? | %-kal, 2-t, 0-s, 0-ra, 0-hoz, 0-val, 0-n, 3-as, GB-tal, MHz-cel, 1-gyel, 2-vel, 3-mal, 4-gyel, 5-tel, 6-tal, 7-tel, 8-cal, 9-cel, 10-zel, 100-zal, 1000-rel |

Béke poraira.

Nincs megfelelő smiley.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Sajnos nem lett jó vége .

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

Nem volt egyszerű sajnos.

Pukkancs jó arc volt és igazi Molosser, annak minden jó és rossz tulajdonságával.

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

Mint írtam az orvosok is ezt a megoldást javasolták, mint egyedüli jó döntést.
Ismervén az orvosokat akikhez hosszú évek óta hordjuk a kutyáinkat, azt gondolom, ha lett volna bármilyen jó megoldás, akkor azt mondták volna.
Egy olyan élőlénnyel kísérletezni, aki nem tudja elmondani, hogy fáj-e neki egy törött gerinc, nem biztos, hogy humánus megoldás lett volna. Ismervén a kutyák fájdalom küszöbét.
Egyszer Amanda a saját lányával összebalhézott kerítésen keresztül. Miközben rohantam, hogy rendet rakjak, láttam amint Amanda egyik alsó szemfoga beakadt a kerítésbe és annyit reagált, hogy rántott egyet a fején. Méterekről hallatszott amikor tőből kitört a szemfoga.
Észre sem vette, dőlt belőle a vér, de ő csak visszament balhézni.

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

A fene tudja hányszor bőgtem el magam, amíg megírtam a történetet.
Pedig nem lennék már gyerek.

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

Akkor hat megültük a halotti tort, ha nagy volt a vigalom es sok a szep emlek, akkor bekeben fog nyugodni.

Úgy legyen és köszönöm

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

nem csoda

Látom második rész. Első részt úgy írtad, hogy még élt?

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

R.I.P.
jó kutya lehetett.Nekem egy vizslám volt 2m!-es kerítés átmászott azért ,hpgy átmenjen a szomszéd kutyához!! De egyszer nem jött vissza!

"itt olyan vihar van hogy elfújja az fps-em "

Nyilván nem olvastad az első részt, mert az így végződik:

Ő már sajnos nincs velünk.

A szak­ember olyan barbár, akinek tudatlansága nem terjed ki min­denre. (Stanislaw Lem: Az Úr hangja)

felületes voltam

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Nah igen gratulálok az íráshoz!
Az igazság azaz, hogy kb fél órával ezelőtt olvastam el az egészet és csak néztem a képernyőt mivel nem nagyon jöttek a szavak és a gondolatok, sajnos egy kicsit átéreztem a dolgot, hogy milyen lehetett mivel nekünk is kellett már elaltatnunk kutyát. Lehet lesz aki megkövez emiatt de én inkább az altatás mellett vagyok, mint az ápolás mellett, mert inkább én szenvedjek, mint a kutya akár hetekig akár évekig és ebben az esetben egy törött gerinccel igaz vannak ilyen kutyának készített dolgok amikkel még tudott volna menni de nem lehet tudni, hogy a kutyának fáj-e vagy egyáltalán ha belegondolunk, hogy mondjuk egy ember így jár ő feltudja fogni azt, hogy ez van és nem tudnak mit kezdeni vele, de egy kutya csak azt tudja amit érez és segítséget vár a gazdától és nem tudja megérteni azt, hogy most mi van. Számomra már ez a dolog sem humánus, hogy a kutya ilyen kétségek között van. Inkább én szenvedjek azért, mert el kellett altatnom a kutyát.
Az állatorvosok meg igen megmondják az alternatívát ha van és szerintem ez volt a legjobb alternatíva igaz fájó. Ha elfogadsz egy jó tanácsot: cseréld ki a kenelnek a keritését egy olyanra amin kilátnak a kutyák nehogy előforduljon megint egy balaset. Még csak egy lábtörés sem.
Nekünk egyszer megmérgezte a szomszéd a kutyánkat, ezt onnan tudtuk meg mivel amikor hazaértünk akkor azt láttuk, hogy a két kutyából az egyik a kamara előtt ugat és vonyít a másikat pedig nem láttuk így nagyléptekkel mentünk befele az udvarra és menet közben láttuk az udvaron a húsdarabot amit nem mi adtunk a kutyának. Amikor beértünk akkor látjuk, hogy a kutya ott fekszik bennt a helyén és üveges szemekkel nézett minket.
Hozzá kell tennem, hogy apukám világ életében városon kívül is 70-el megy talán 90-el de az olyan ritka, mint a fehér holló, autópályán pedig eltekert nemrég 90-el Bécsbe, mondta, hogy az elején olyan 100km-en keresztül 70-80-al ment de a kamionosok nem torelálták így 90-el folytatta az ótját és a kocsi gyári fogyasztása 3,5l nah neki kijött 3,2-ből. Szóval akkor amikor ez történt szerintem nem sok ember volt aki hamarabb beért volna az állatklinikára és ott pedig olyan szinten tört át a soron a váróban meg egyből ment befele a rendelőbe és az orvos is csak pislogott, mint ha a szatyorban és egyből csinálták a dolgot ekkor én kimentem anyával és vártunk odakint a váróban és mindenki a váróban mondta, hogy nem lesz semmi baj mivel gondolom látták rajtam, hogy sírásra áll a szám és utánna kijött a doki és mondta nekünk, hogy menjünk be ekkor kezdtem reménykedni, hogy nincsen semmi baj és láttam a kutyust az asztalon állni, néhány mondatban elmondta, hogy mit csinált és, hogy valóban megmérgezték a kutyát és feltette a kérdést, hogy mit szeretnénk, hogy hazavisszük a kutyust és amit adott neki azzal még egy pár óráig élni fog de mondta, hogy kb 1-2 óra múlva már le lesz megint gyengülve a kutya mert kb addig elég neki az infúzióban kapott anyag viszont a fájdalomcsillapító amit kapott az elég neki vagy pedig elbúcsúzunk és a kutyus ott marad. mi az első variációt választottuk mivel bátyám akkor még nem tudott a dologról. megmondom az őszintét, felvettem a kutyát az asztalról és zokogva vittem ki a kocsihoz és amikor kiléptem a váróba a kezemben a kutyával akkor én a könnyekkel küzdve és keresve az utat csak azt éreztem, hogy egy páran ami közben mentem a vállamra tették a kezüket. Szóval hazavittük és ahogy a doki megmondta kb 3-4 óra múlva elpussztult a kutyusunk. Amikor hazaért tesóm akkor csak azt látta, hogy anyával a kamarában sírunk és nem értette a dolgot de két szót tudtam csak szólni és ő is azonnal sírással reagált.
Szóval ha ezt elolvassa valaki akkor rájön arra, hogy nem humánus dolog az altatás de jobb megoldás, mint végignézni a kutya halálát még úgy is ha tudod, hogy még ennyi idő van és bíztos vagy benne. Az pedig, hogy azt nézd, hogy túléli-e vagy sem vagy szenved-e vagy sem, fáj-e neki vagy sem szerintem ennél nagyobb kínzás nincs.
Amikor mi úgy döntöttünk akkor csak magamra gondoltam, hogy még azt a pár órát is a kutyával akarom tölteni és csak utánna gondoltam végig, hogy azt mondta a doki, hogy az érzéstelenítő az elég neki, vajon tényleg elég volt-e neki vagy az utolsó félórában a vájdalommal is küszködnie kellett azon kívül, hogy magatehetetlenül nézte végig ahogy sírunk mellette hol ülve hol állva. Vajon mit gondolhatott szegény kutya amikor tőlünk nem kap segítséget és csak azt tudja, hogy minden egyre lassaban és nehezebben megy neki. A végén már arra nem volt képes, hogy a fejét az ölembe rakja.
A végére már nem nagyon tudok semmilyen üditő dolgot írni talán azt, hogy a kutyának jó élete volt, díjakat nyert a kutya versenyeken, fodrászhoz járt rendszeresen, télen a házban aludt. Rendszeresen ugyan azt ette amit mi és a lány párjával aki szintén versenyeket nyert 6 alommal ajándékoztak meg minket. Egy pár verseny után rájöttünk, hogy egy versenyen csak az egyik kutya indul, mert akkor nem olyan nehéz a bírák döntése mivel kb 3-4 versenyen az első évben amikor elkezdtük őket versenyeztetni megkaptuk az első és második helyet is utánna az egyik kutya az kisérő volt. Kb olyan 10 első helyet hoztak el a kutyák fejenként meg másdikból is egy párat. Utánna felhagytunk a versenyekkel, mert nem sok értelme volt. Az igazság azaz, hogy számunkra nagyobb érdem volt az amikor a környéken lakók és ismeretlenek kérdezgették, hogy mikorra várható a következő alom és amikor megvolt akkor szószerint pár napos korukban már elment az alom. Meg volt egy pár akik amikor meglett az új alom akkor igaz a másik irányba laktak vagy még laknak de a kislányukkal mindíg elkerültek felénk és ott játszott a kirlány akutyusokkal a keritésen keresztül, egyszer megláttam és beengedtem őket és mondtam az anyukának, hogy ha jönnek akkor csengessenek nyugodtan és beengedem őket mindíg
Amit az elején írtam, hogy fél óra az már nem áll mivel lassan kb 2 órája próbálom írni a hozzászólást de lassan megy küzdeni az érzelmekkel és a gondolatokkal.
Mégegyszer Gratulálok az íráshoz és ismételten sajnálom, hogy elveszítetted a kutyust.
Üdvözlettel Madtomi

Bocsi a helyesírási hibákért és az esetlegesen nem teljesen értelmes mondatokért de nehéz volt megírni és semmiképpen sem akarom elolvasni.

[ Szerkesztve ]

én szarrá verném a szomszédom, vagy valami lenne, de megbánná

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Tudod bizonyítani nem lehet az ilyet, hogy ő dobta be viszont tudtuk, hogy ő utálja a kutyákat és egy pár alkalommal szólt nekünk, hogy a kutya este ugat és nem tud aludni. De a többi szomszéd nem látta az eseményt így bizonyíték híjján semmit sem csináltunk viszont rá egy fél évvel szívrohamot kapott. Tudom ezt nem kellett volna írnom de ez az igazság és mint kiderült a többi szomszéd is fellélegzett a halálával mivel voltak még más dolgok is például olyanok, hogy minket majd 5 évig perelt, hogy ne tudjuk felépíteni a házunkat mivel akkor eltakarjuk a napot az ő udvaráról de a terveken világosan rajta volt, hogy a házunk nem lesz magasabb és a tűzfal sem változik. de mivel beadta a kérvényt a perre így nekünk mindíg tolódott az engedély viszont egyszer véletlenül megláttuk, hogy fekáliával locsolja az udvart és ez büntetendő így apa átment és mondta neki, hogy mostantól nincs több per és be ne merje adni megint a kérelmet és egy hét múlva kész is volt az új tervrajzunk amin a tűzfalat megmagasítottuk 3m-el és más formályú tetőt raktunk fel amivel jobb lett a házunk és ő írta alá elsőnek.

Persze, sejtettem, mert akkor léptetek volna is.
Igen, a legrosszabb a gyanú, mert 1% esély van hogy nem ő volt, és mi van ha úgy verem szarrá?

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Igen sajnos kész tények nélkül csak vádaskodni lehet az meg nem a legjobb dolog főleg így, hogy csak azért nem lett megmérgezve mind a két kutyánt akkoriban, mert az egyik az csak a családtól fogadta el a kaját. Mindegy volt, hogy csokit vagy más adnak neki egyszer mondtam havernak, hogy tedd bele a szájába a kutyának, hogy akkro megeszi-e vagy sem és beletette a kutya meg fogta és leejtette a földre és figyelt tovább utánna meg én megfogtam ugyan azt és odanyújtottam neki nah akkor már megette. Mondjuk erre nem volt sosem tanítva a kutya csak a versenyek miatt volt neki megtanítva a szokásos, hogy ül, fekszik, kultúráltan játszik
De már mind a két kutyus elpusztult és egy "új" van helyette idestova 11 éve úgyhogy lassan elérkezik az idő sajnos ahoz, hogy a mostani kutyus is eltávozik a család soraiból. Amit mi ugyan feltudunk fogni de sajnos a 3 éves unokaöcsémnek aki ha lejön hozzánk akkor azaz első, hogy hol a kutya és egyből dögönyözi lefele a földre a kutyát. persze csak akkor amikor sógornőm nem látja, mert ő nem szereti, mert egy kutya koszos meg bolhás meg tele van bacilusokkal jó persze ez igaz az átlag kutyákra de szerencsére a miénk az ennél tisztább kutya. Szóval neki nehéz lesz elmagyarázni de talán akkorra már lesz annyi idős, hogy feltudja fogni vagy hazudunk neki a dologgal kapcsolatban valami szépet. Talán ez lesz neki a legjobb

Azt gondolom, hogy ha már semmilyen úton-módon nem lehet normális és fájdalom mentes életet biztosítani egy állatnak, akkor bizony meg kell tudni hozni a nehéz döntéseket.
Sajnos nem ér semmit az ajtó csere sem, a mostani "öreg" kanomnak is ez a fajta ugrálás a mániája.
Az autómat elválasztó 1.5m-es teljesen drót keritésnél is ezt csinálja és egyszerűen nem tudom leszoktatni róla.
Amikor rászólok abbahagyja, de ugye nem látom mindig.

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

Azt soha nem tudtam megérteni, hogy miért kell bármilyen állatot megmérgezni.
Amennyiben a szomszédnak baja van velem, álljon elém gerincesen.
Miért érzi magát jobban az, aki pl. egy 3 kilós tacskót megmérgez?

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

Bazz Madtomi.....erre azért kicsordult pár szem könny..

Nekem volt 1 fajtiszta korcs(óriás Schnauzer keverék) kutyám...

14 és fél éves korában még úgy ugrándozott mint 1 kölyökkutya..hempergett a földön meg minden...jól érezte magát.Nem volt gyenge, megvolt MINDEN foga és ugatott is rendesen, ha kellett...

Aztán 1X amikor a balatonra mentünk nyaralni szegény kutya elaludt a napon(fekete bunda)...

Napszúrást kapott és belepusztult...
A család amikor megtudta azonnal kapta magát és mind jöttünk vissza, hogy mindenki el tudjon búcsúzni még utoljára Bendzsi-től, az eltemetése előtt...

Első családi kutyánk volt, sosem felejtem el...

http://sandinaploja.blogspot.com/

Hát ezt a másodikat már lehet nem kellett volna elolvasnom...... ..ez jutott az eszembe....

[link]

Az a baj, hogy a mai napig nem tudom elfelejteni, amikor törött gerinccel még odavonszolta magát hozzám mert megjött a gazdi.
Tegnap is néztem valamit a tévében és eszembe jutott. Szégyen, nem szégyen, megkönnyeztem. (és most is)

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

Bizony nincs a kutyáknál különb háziállat........Ha úgy bánsz vele ahogy kell akkor egy életre elnyered a bizalmát és szeretetét....Ne is mondd mostanában egyre többet gondolok arra bizony elmúltak 10 évesek....és ez már a nyugdíjat jelenti... Minha csak most lett volna..Szinte hason csúszva jöttek le a hátsó ülésről...Merthogy minek felkelni és szaladni hason csúszni is lehet...Kis szőrgombócok voltak most meg majd 60 kilós kisoroszlánok...

Ne is mondd, az utolsó szukám tavaly decemberben halt meg.
Éjszaka gyomorcsavarodás, és reggelre vége. 3 éves volt, valószínüleg játszottak egy nagyot az öregebb kannal és ez lett a vége.
Egyébként vallom, hogy egy normális körülmények között tartott kutya igen sokáig élhet.
Természetesen, ha nem jönnek közbe ilyen banális buta balesetek.

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

Nagyon szomorú voltam, mikor anno ezt olastam.

mellesleg mitől van ez?
ezek az ostoba balesetek?

saját súlya alatt eltörik...
saját mozgásától bélcsavarodás....

degenerálódik a faj?

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Szegény blöki! Mindig olyan rossz érzés fog el, hogy nem tud beszélni a kutya mikor beteg vagy valami baja van.

Szegény spánielem is meghalt egy kullancs miatt. Napról napra olyan lett mint egy zombi... Fojt a nyála, szenvedett, dülöngélt utolsó napján. Nem láttak sok reményt, így el kellett altatni. A kertben pihen másfél éve. Fura, "csak egy kutya" mondanák sokan de máig nagyon rossz kedve lesz az embernek ha eszébe jut nálunk a családban.

There's a device that I've been using called a whoop.

Mivel igen magasra ugrált és nagy súlya volt, valószínűleg rosszul ért talajt.
Nem degenerálódik, hanem a kutyák gyomrát egy zsáknak képzeld el, ami a 2 végén van felfüggesztve. Kaja után nagyobb az esély a gyomorcsavarodásra. Mondjuk ők mindig reggel esznek és utána csendes pihenő.
Viszont a nagy testű kutyák sajnos hajlamosabbak a gyomorcsavarodásra.
Az egyik szukánál egyszer pont időben vettük észre, hogy fel van fújódva mint egy lufi.
Az állatorvos még az udvaron egy hatalmas tűvel leengedte a gázokat szerencsétlenből, aztán azonnal műtő.

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

thx!

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Elolvastam a 2. részt is és kérdésemre választ kaptam.7 évig élt veletek.
Ez sajnos nagyon szomorú dolog (én sajnos már tudom)
Az utolsó soraid nagyon szomoruak.Sajnálom a kutyust
Nagyon okos és vicces kis kutyus volt ahogy igy olvasgattam.
Mit mondjak még....egy szó...meghatott!

Egy igazi sátán fajzat volt.
Viszont most is megkönnyeztem, úgyhogy megyek is innen.

Ha elengeded a postát akkor vennék két akkut is.---Ha megbeszéled a postával, hogy ingyen elviszi neked, és erről írásos igazolást is hozol, akkor részemről oké a dolog!--by dobozosfiu

Komoly kis blöki lehetett...
De a Story vége tényleg szomorú!..
Én is elaltattam volna!!
De gondolj arra hogy a "pulyákban" tovább él!!

[ Szerkesztve ]

Innentől kezdve ha bármien feladott hirdetésemre jelentkezik valaki vagy helyszini próba vagy no gari!!!Skype Nick: gfnichu

Bevallom, nem olvastam el az egész írást, átfutottam rajta... Csak az utolsó fejezetet olvastam el. A végére a könnyem kijött, közben itt mászkált a család mögöttem, alig bírtam ki hogy ne kezdjek el bőgni...

Eszembe jutott a rotink. Még kisgyerek voltam, mikor ide hozták hozzánk. Nem is emlékszek rá, olyan kicsi voltam. 3-4 éves. Nagyon jó kutya volt. Egy szelíd, aranyos, imádnivaló rottweiler volt. Dollynak hívták, és ha eszembe jut, mai napig elbőgöm magam. Akárcsak most... Nem tudom álcázni, elbőgtem magam megint, pedig már kb. 5-6 éve, hogy nincs közöttünk.
Még gyerek voltam, amikor hajnalban csak azt hallottam, hogy apukám, anyukám, és a testvéreim lent beszélgetnek... Beszélgetnek, és mindig szeretett kutyánk nevét emlegetik. Tudtam, hogy baj van. Fent hallgatóztam egy pár percig, aztán le mentem. Nem mertem megnézni a kutyát... Bőgni sem tudtam. Délután, amikor anyukám hazajött, nem bírtam tovább. Átöleltem, és csak azt mondogattam, "miért???". Kb. 10 éves voltam, és mai napig, 15 évesen elbőgöm magam, ha eszembe jut Dolly. Ő egy igaz barát volt.
Csomószor volt olyan, hogy 12-13 évesen kint feküdtem az udvaron, a kutya pedig mellettem volt. Soha nem bántott volna... Anyukám mindig rámszólt, hogy vigyázz vele, nehogy megharapjon, stb.
Ő nem bántott. Ő a barátom volt.

Jelenleg egy német dogunk van. Báró a neve, és ő annyira nem szelíd, inkább olyan mint egy bika. Ugrál ide-oda, de nagyon szeretnivaló kutya, és szerintem érte is sok-sok könnyet fogok elejteni évek múlva... Sajnos a rossz dolgok be fognak következni, ez ellen semmit nem lehet tenni. Szerintem minden állatbarát átél ilyen szörnyű dolgokat, legyen 10, vagy 20 éves. Aki meg nem szereti az állatokat, sőt, állatokat kínoz, azokkal inkább nem mondom, hogy mit csinálnék...

[ Szerkesztve ]