Nah igen gratulálok az íráshoz!
Az igazság azaz, hogy kb fél órával ezelőtt olvastam el az egészet és csak néztem a képernyőt mivel nem nagyon jöttek a szavak és a gondolatok, sajnos egy kicsit átéreztem a dolgot, hogy milyen lehetett mivel nekünk is kellett már elaltatnunk kutyát. Lehet lesz aki megkövez emiatt de én inkább az altatás mellett vagyok, mint az ápolás mellett, mert inkább én szenvedjek, mint a kutya akár hetekig akár évekig és ebben az esetben egy törött gerinccel igaz vannak ilyen kutyának készített dolgok amikkel még tudott volna menni de nem lehet tudni, hogy a kutyának fáj-e vagy egyáltalán ha belegondolunk, hogy mondjuk egy ember így jár ő feltudja fogni azt, hogy ez van és nem tudnak mit kezdeni vele, de egy kutya csak azt tudja amit érez és segítséget vár a gazdától és nem tudja megérteni azt, hogy most mi van. Számomra már ez a dolog sem humánus, hogy a kutya ilyen kétségek között van. Inkább én szenvedjek azért, mert el kellett altatnom a kutyát.
Az állatorvosok meg igen megmondják az alternatívát ha van és szerintem ez volt a legjobb alternatíva igaz fájó. Ha elfogadsz egy jó tanácsot: cseréld ki a kenelnek a keritését egy olyanra amin kilátnak a kutyák nehogy előforduljon megint egy balaset. Még csak egy lábtörés sem.
Nekünk egyszer megmérgezte a szomszéd a kutyánkat, ezt onnan tudtuk meg mivel amikor hazaértünk akkor azt láttuk, hogy a két kutyából az egyik a kamara előtt ugat és vonyít a másikat pedig nem láttuk így nagyléptekkel mentünk befele az udvarra és menet közben láttuk az udvaron a húsdarabot amit nem mi adtunk a kutyának. Amikor beértünk akkor látjuk, hogy a kutya ott fekszik bennt a helyén és üveges szemekkel nézett minket.
Hozzá kell tennem, hogy apukám világ életében városon kívül is 70-el megy talán 90-el de az olyan ritka, mint a fehér holló, autópályán pedig eltekert nemrég 90-el Bécsbe, mondta, hogy az elején olyan 100km-en keresztül 70-80-al ment de a kamionosok nem torelálták így 90-el folytatta az ótját és a kocsi gyári fogyasztása 3,5l nah neki kijött 3,2-ből. Szóval akkor amikor ez történt szerintem nem sok ember volt aki hamarabb beért volna az állatklinikára és ott pedig olyan szinten tört át a soron a váróban meg egyből ment befele a rendelőbe és az orvos is csak pislogott, mint ha a szatyorban és egyből csinálták a dolgot ekkor én kimentem anyával és vártunk odakint a váróban és mindenki a váróban mondta, hogy nem lesz semmi baj mivel gondolom látták rajtam, hogy sírásra áll a szám és utánna kijött a doki és mondta nekünk, hogy menjünk be ekkor kezdtem reménykedni, hogy nincsen semmi baj és láttam a kutyust az asztalon állni, néhány mondatban elmondta, hogy mit csinált és, hogy valóban megmérgezték a kutyát és feltette a kérdést, hogy mit szeretnénk, hogy hazavisszük a kutyust és amit adott neki azzal még egy pár óráig élni fog de mondta, hogy kb 1-2 óra múlva már le lesz megint gyengülve a kutya mert kb addig elég neki az infúzióban kapott anyag viszont a fájdalomcsillapító amit kapott az elég neki vagy pedig elbúcsúzunk és a kutyus ott marad. mi az első variációt választottuk mivel bátyám akkor még nem tudott a dologról. megmondom az őszintét, felvettem a kutyát az asztalról és zokogva vittem ki a kocsihoz és amikor kiléptem a váróba a kezemben a kutyával akkor én a könnyekkel küzdve és keresve az utat csak azt éreztem, hogy egy páran ami közben mentem a vállamra tették a kezüket. Szóval hazavittük és ahogy a doki megmondta kb 3-4 óra múlva elpussztult a kutyusunk. Amikor hazaért tesóm akkor csak azt látta, hogy anyával a kamarában sírunk és nem értette a dolgot de két szót tudtam csak szólni és ő is azonnal sírással reagált.
Szóval ha ezt elolvassa valaki akkor rájön arra, hogy nem humánus dolog az altatás de jobb megoldás, mint végignézni a kutya halálát még úgy is ha tudod, hogy még ennyi idő van és bíztos vagy benne. Az pedig, hogy azt nézd, hogy túléli-e vagy sem vagy szenved-e vagy sem, fáj-e neki vagy sem szerintem ennél nagyobb kínzás nincs.
Amikor mi úgy döntöttünk akkor csak magamra gondoltam, hogy még azt a pár órát is a kutyával akarom tölteni és csak utánna gondoltam végig, hogy azt mondta a doki, hogy az érzéstelenítő az elég neki, vajon tényleg elég volt-e neki vagy az utolsó félórában a vájdalommal is küszködnie kellett azon kívül, hogy magatehetetlenül nézte végig ahogy sírunk mellette hol ülve hol állva. Vajon mit gondolhatott szegény kutya amikor tőlünk nem kap segítséget és csak azt tudja, hogy minden egyre lassaban és nehezebben megy neki. A végén már arra nem volt képes, hogy a fejét az ölembe rakja.
A végére már nem nagyon tudok semmilyen üditő dolgot írni talán azt, hogy a kutyának jó élete volt, díjakat nyert a kutya versenyeken, fodrászhoz járt rendszeresen, télen a házban aludt. Rendszeresen ugyan azt ette amit mi és a lány párjával aki szintén versenyeket nyert 6 alommal ajándékoztak meg minket. Egy pár verseny után rájöttünk, hogy egy versenyen csak az egyik kutya indul, mert akkor nem olyan nehéz a bírák döntése mivel kb 3-4 versenyen az első évben amikor elkezdtük őket versenyeztetni megkaptuk az első és második helyet is utánna az egyik kutya az kisérő volt. Kb olyan 10 első helyet hoztak el a kutyák fejenként meg másdikból is egy párat. Utánna felhagytunk a versenyekkel, mert nem sok értelme volt. Az igazság azaz, hogy számunkra nagyobb érdem volt az amikor a környéken lakók és ismeretlenek kérdezgették, hogy mikorra várható a következő alom és amikor megvolt akkor szószerint pár napos korukban már elment az alom. Meg volt egy pár akik amikor meglett az új alom akkor igaz a másik irányba laktak vagy még laknak de a kislányukkal mindíg elkerültek felénk és ott játszott a kirlány akutyusokkal a keritésen keresztül, egyszer megláttam és beengedtem őket és mondtam az anyukának, hogy ha jönnek akkor csengessenek nyugodtan és beengedem őket mindíg
Amit az elején írtam, hogy fél óra az már nem áll mivel lassan kb 2 órája próbálom írni a hozzászólást de lassan megy küzdeni az érzelmekkel és a gondolatokkal.
Mégegyszer Gratulálok az íráshoz és ismételten sajnálom, hogy elveszítetted a kutyust.
Üdvözlettel Madtomi

Bocsi a helyesírási hibákért és az esetlegesen nem teljesen értelmes mondatokért de nehéz volt megírni és semmiképpen sem akarom elolvasni.

[ Szerkesztve ]