Előző írásomat ott fejeztem be, hogy Amanda birtokba vehette az egész udvart .
Hirdetés
Elég sok szakirodalmat végig olvastam a Bordeaux-i dog-ról és a MOLOSSER tipusú kutyákról. Én ezeket a fajtaleírásokat fentartással szoktam fogadni . Ami abból fakad, hogy az ember a saját kutyájával szemben általában elfogult. A tenyésztők leírásai pedig egy kicsit, khmmm... öncélúak.
Viszont a magam tapasztalataira hagyatkozva, bátran állíthatom, hogy nem sok túlzás volt bennük. Ezek a megfigyelések természetesen nem csak erre a fajtára, hanem általánosan a MOLOSSER tipusu kutyákra is igazak.
Amint birtokba vette, olyan szinten bevédte, hogy semmi sem kerülhette el a figyelmét. Hihetetlenül fejlett területvédő és örző-védő ösztöne már egyéves korában előtört. A szakértők azt állítják, hogy a Molosser tipusú kutyák 2, de inkább 3 éves korukig fejlődnek, mind fizikálisan, mind mentálisan . Ezt több kutyám is alátámasztotta és támasztja. Amanda-val olyan szintű érzelmi viszonyba kerültünk rövid idő alatt, amit azóta egyetlen kutyámnál sem érzek.
Minden szabadidőmet vele töltöttem és minden mozdulatát figyeltem és tanultam belőle.
Amikor leültem a földre, szinte mániákusan törekedett arra, hogy az ölembe tudjon ülni.
Ezután komótosan a vállamra hajtotta a fejét és akár órákig élvezte, hogy miközben simogatom, folyamatosan suttogok valamit a fülébe. Az ilyen meghitt együttléteink alatt, a páromon kívül senkit nem engedett a közelembe . Nagyjából 2 méterre húzta meg ezt a képzeletbeli vonalat. Amikor ezt idegen átlépte a Sátáni nézésére még rádobott egy komoly vicsorgást is. Amennyiben bármilyen másik kutya merészelt ilyen bűnt elkövetni, azonnal kitámadott és 3mp. alatt elintézte, hogy ez ne ismétlődjön meg még egyszer . A később mellékerült kan-al is számtalanszor megcsinálta ezt a húzást. Soha, ismétlem soha semmire nem tanítottam. Nem volt ül-fekszik-ottmarad-jajj de ügyes. Nem, a Molosserek erre a fajta kutya tréningre nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak . Mégis mindig tudta, hogy milyen viselkedés formát várok el tőle . Azt gondolom, hogy teljesen tisztában volt, illetve érezte a bennem lévő/kiáramló nyugodtságot és tudta, hogy ez a megfelelő viselkedés forma. Állandó játékaink alatt kínosan ügyelt arra, hogy a fogai véletlenül se érjenek hozzám, ha véletlenül mégis hozzáért, akkor olyan nagyra tátotta a száját (nem volt kicsi)amekkorára csak lehetett és 1-2 lépést hátrált. Amikor nagyon aljas hangulatban volt, mindig úgy tett mintha már nem érdekelném. A hátam mögé került és fogheggyel megfogta a nadrágomat és Sátáni vigyor látszott a pofáján, amikor elestem.
Legendás idegrendszere volt. Történt, hogy a barátomhoz (aki segített Amanada-t a kocsiból kivenni), rendszeresen átjártunk a szomszéd faluba. Ilyenkor mindig vittük magunkkal Amanda-t is. A barátomnak 3 leány gyermeke van,(időnként felértek 5-6 fiúval)akik természetesen állatszeretetre lettek nevelve, hiszen nekik is sokféle állatuk van.
Az udvaron üldögéltünk és beszélgettünk. Amanda természetesen bevédte a területet, mintha a sajátja lenne. Az egyik leánygyermeknek, (olyan 6-7 éves lehetett) eszébe jutott, hogy egy méretes fadarabbal a kezében elkezd felém rohanni. Amanda azonnal elindult a kislány felé. Mindenki megijedt, bevallom én is. Halkan rászóltam, hogy "Amandaaa", azonnal megállt, visszafordult és leült mellém. Oldván a feszült pillanatot,(hiszen a gyerek szülei is jelen voltak), megkértem a leányzót, hogy jöjjön oda és simogassa meg a kutyát.
Meg is történt és utána Amanda mintha misem történt volna, tovább védte a területet.
Megtörtént az is, hogy egy altatásos műtét után, a párommal kimentünk cigarettázni az orvosi rendelő, hátsó udvarára. Amanda-t átvitték a Röntgen szobába ébredezni az egyik ápoló felügyelete mellett. Arra lettem figyelmes, hogy az ápoló kiabál (Zoliiiiiii). Rohanás be és hihetetlen nevetésben törtünk ki. Amanda az ébredése után még fél kómában elkezdte kergetni az ápolót az asztal körül. Amikor meghallotta a nevetésemet, bizonytalan léptekkel hozzám jött, egy kis bátorításért. Ezután már az ápoló is mosolygott, előtte valamiért nem volt kedve.
Amanda 5 alom kiskutyával ajándékozott meg minket élete során. Mindannyiszor hihetetlen anyai ösztönét csillogtatta. Csak és kizárólag, a párom és én mehettünk a kiskutyák közelébe. Mindenki más, legyen az ember vagy állat az életével játszott. Ilyenkor valószinüleg én sem tudtam volna visszafogni. Olyan szintű anyai ösztönöket azóta sem tapasztaltam, mint amilyet Amanda mutatott.
Azt szerettem a legjobban, amikor az 5-6 hetes lurkókat kezdte tanítgatni. Például letett egy hús darabot a földre és leült. Amelyik kiskutya megpróbálta elvenni azt rettenetes gyorsan elverte. No nem kell semmi rosszra gondolni, igazából csak látszat támadás volt, de ezt a kiskutyák nem tudták. Igen hamar megtanulták Amanda mellett az illem szabályokat .
Amíg Amanda velünk volt rengeteg mindent tanultam tőle a "kutyázással"kapcsolatban. Olyan élményeket adott, amiket soha nem fogok elfelejteni.
Egyik nap munkából mentünk haza a párommal délután és ahogy beálltam az autóval az udvarra, egyből láttam, hogy valami komoly baj van .
Az első udvaron lévő két kutya izgatottan, rohant a kocsihoz és ugatva vissza a hátsó udvarhoz. Ezt kétszer-háromszor megcsinálták mire kikászálódtam az autóból.
Rohantam hátra és átnéztem az ajtó felett.
Amanda feküdt a földön hason, amikor meglátott megpróbált felállni, de nem tudott .
Fél fekvő pózban a két mellső lábát használva kúszott oda hozzám. A kan távolabbról nézte a történteket, oda sem mert jönni. Azonnal tudtam, hogy eltört a gerince Amanda-nak. A hátsó testrészei egyáltalán nem mozogtak. Fájdalmat nem érzett szerintem, vagy csak nem mutatta. Gyorsan felemeltem és a kocsiba rohantam vele. Irány vissza Debrecen-be.
Az állatorvosok amikor meglátták, azonnal mondták, hogy nagy a baj. Egy röntgen után kiderült, hogy valóban eltört a gerince és valószinüleg gyógyíthatatlan.
Sajnos rossz szokása volt Amandának, hogy mikor valami olyan történt, amibe ő beakart avatkozni, a keritésnél helyből ugrott akkorát, hogy kilásson. Valószinüleg az egyik ugrás után rosszul ért földet és eltört a gerince.
Az orvosokkal egyetértve az elaltatás mellett döntöttünk. Kaptunk pár percet a búcsúra.
Ezalatt a néhány perc alatt felidéztem az elmúlt éveket, amit Amanda velünk töltött.
Az elaltatását már nem vártuk meg, az már sok lett volna. Egy ilyen buta balesettel ért véget egy csodálatos kutya élete. Számomra "A" KUTYA élete.
Hetekig nem mentem ki a többi kutyámhoz, valami olyat éreztem, amit odáig soha.
Amanda 7 évet élt
