Akkor ez csak egyéni szinten működhet, globálisan nem. Így értelmét veszti az is, hogy felesleges vagy rossz dolog lenne az iskola. Hiszen hiába élek önfenntartó életet, attól még (valós) igényem marad az életemet kényelmesebbé tevő eszközökre. Legyen ilyen mondjuk a példa kedvéért egy okostelefon.
Addig meg is áll az elmélet, hogy mivel az okostelefont nyilván nem tudom megtermelni, megveszem a kisdisznóért.

Na de amögött az okostelefon mögött rengeteg tervezőmunka áll, szinte komponemsenként külön külön. Sőt, még a komponensek gyártósorait is meg kell tervezni, majd összerakni, eljuttatni hozzám, stb.
Csak ehhez az egyetlen 1 valós igényt kielégítő kényelmi eszközhöz is rengeteg ember kell. Ezek kitanításához pedig tanárok, és valamilyen iskolarendszer. És lehetne hozni még több tucat hasonló példát, olyanokat is amire a legegyszerűbb önellátó embernek is szüksége van. Vagy ott van akár csak az áram megtermelése, vagy a korábban is felhozott egészségügy.

Néhány százaléknyi ember ezt biztosan nem tudná ellátni. Úgyhogy hamar fordul a kocka, az önellátókból lehetne maximum néhány százaléknyi, különben senki sem érhetné el, vagy tehetné azt amit szeretne. Semmiféle szabadság nem lenne, mindenki korlátok közé lenne szorítva.

[ Szerkesztve ]