kezd kiütni rajtam a kezdő blogosokra jellemző tünetegyüttes, a bbs. (aka beginner blogger syndrome) mert úgy vagyok, h egész komolyan felmerül már bennem, h akkor most itt tényleg meg lehetne és kellene nyílni, h tényleg tétje van annak (magam felé!), h most akkor őszintén bevállalom-e a dolgot vagy sem, h levetkőzök-e a való villában és kúrok-e kamera előtt, mert ez nekem jár és úgyis nekem drukkol a fél ország, h felálljon, vagy megmaradok töprengős-konklúziós kocablogosnak, aki még csak véletlenül sem írná meg, ha összejönne mondjuk a végtelent sikítóval, aki szanaszét sikoltozná magát egy hústól dús éjszaka alatt, amikoris.. de nem ragozom. (use your fantasy)

tehát bbs. természetesen kontrollálom a mozdulataimat, és tudatosan formálom meg minden mondat végét-elejét-közepét, tehát még csak véletlenül sem írok le olyat, ami túl őszinte, vagy túl sokatmondó lenne..

jelentkezzen, aki másképp gondolja, és másképp is csinálja! hátha összehozunk vmit, mi ketten.. (mélcím a jobb felső sarokban)

blogodság és türelem - két érzés, egy állapot. hova is tettem?..

na, függöny.

[evtzsekrezS]