Új hozzászólás Aktív témák

  • Bettykee

    újonc

    Sziasztok!

    21éves vagyok,és 6év halogatás után úgy döntöttem megszabadulok a manduláimtól. Sokat szenvedtem vele,a hajam hullani kezdett,nem telt el 1hónap betegség nélkül,így felbátorodtam és nekivágtam. Most szívesen visszamennék , és fejberúgnám magamat :D :D :D Biztos,hogy nem vágnék bele mégegyszer.

    4 napja vették ki a garatmanduláimat a Szent János kórházban,altatást kértem,mert nem bírtam volna elviselni a helyi érzéstelenítéses hercehurcát. 8ra rendeltek be, 12körül kerültem sorra,addigra már volt időm ráparázni a műtétre. Az ápolónő VÉLETLEN elfelejtette odaadni a bátorító gyógyszerkémet,akkor kértem el tőle,amikor már jött értem az a bizonyos zöld ágy és a műtős. Ideje sem volt hatni a nyugtatónak,rettenetesen féltem,de ez a része még feledhető a felébredés utáni élményeimhez képest. Az orvos úgy keltett,hogy sok vért veszítettem,de sikerült elállítani a vérzést. persze én ebből kábultan nem sokat fogtam fel,mondtam,hogy hálistennek meg hogy jé , ez nem is fáj annyira.... Elkiabáltam.
    Amint visszatoltak a szobába,éreztem,hogy nagyon nincs rendben valami. 5-6 órán keresztül hánytam a gyomromban felgyülemlett vért,a nővérke közben fejeket vágva hőbörgött,hogy mit hányok még mindig és jaj najó akkor hoz még infúziót,hátha abbahagyom már. Nem hagytam abba, ha anyukám nincs velem a kutyát nem érdekli,hogy mi van velem,ő segített egyedül,valamint ő szólt az ápolóknak,hogy csináljanak már valamit,maguktól nem igazán jöttek felém. Szerencsémre a sebem nem szakadt fel,átvészeltem ezt a napot félkábán,de senkinek nem kívánom,amit akkor átéltem.
    Ezek után kész felüdülés volt a következő nap,tudtam enni,inni,de a műtőorvos figyelmeztetett,hogy ne bízzam el magam,hát igaza is lett... 3. napon reggel engedtek ki a kórházból,amúgy a műtőorvos nagyon rendes volt,az aneszteziológusok is,csakaz ápolónőkkel voltak problémáim.
    Így a 4.napon,azt mondom,még mindig tűrhető napi 2 cataflam v segítségével napi 3l folyadék is meg van, de nélküle megőrülnék. Félek az előttem álló napoktól,remélem nem lesz rosszabb,de az eddigieket elolvasva kevés remény van erre. :D
    A vérzéstől nagyon félek,azzal kapcsolatban valakinek tapasztalat ?!

    Ha tanácsolhatnék műtét előtt bárkinek is egyet,az mindenképpen az lenne,hogy semmi képpen ne legyen egyedül közvetlenül a műtét után,mert ha az ápolókon múlik,akkor a saját véremben fulladok meg aznap.
    Örülök neki,hogy nem nézegettem fórumokat műtét előtt,és naívan belekezdtem :D

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés