Végre !!!!!! Háromszoros hurrá ! Megtörtént a csoda ! A csoda , hogy leülhetek a géphez és elkezdhetem a mai napon ( az az 2011.04.11-én ) a blogom írását . Ráadásul úgy , hogy senki sem zavar . A tesóm nem nyit be minden percben , hogy megkérdezze a tőle megszokott stílusban - Elhúznál már a géptől ?! Illetve anya sem hívogat a konyhába , hogy vigyázzak a tejfölös csirkemellre oda ne kozmáljon, amíg ő kiteríti a ruhát . Mindenki elszívárgott mellőlem. Üres az egész ház és remélem egy ideig így is marad.Elmerülhetek a gondolataimban úgy , hogy nem kell másra figyelnem ! Szuper !!! Úgy hiszem már ezért érdemes volt felkelnem annak ellenére , hogy a reggelem szörnyen rosszul indult. Egy normális göncöt nem találtam magamra amiben szívesen betipegtem volna a suliba és mivel egy hónapja nem vagyok képes egy harisnyanadrágot megvenni így maradtam a régi lyukacsos ám hűn szeretet darabom mellett amit a lilla szoknyámhoz társítottam . Persze a suliban a nap folyamán rájöttem , hogy az ember bármennyire is szerethet valamit , ha az már nem szolgálja a funkcióját kidobnivaló . Mégpedig a kukába . De a kedvenc harisnyanadrágomat? Igen, Adrienn azt !!!! Amiért kb. 55 személy szólított meg , hogy : Elnézést , de csak szólni akartam , hogy egy nagy lyuk tátong a bal lábán .Hát nem égő .... Végülis sikerült meggyőznöm magam , hogy igen Így ,ha minden jól megy holnap veszek egy zöld színűt sőt nem is egyet ....több ezernyit ! Pirosat , kéket, sárgát,feketét , virágosat , kockásat és így tovább Milyen egy kelekótya lélek is vagyok . Így kezdem el a blogom írását ....? Végülis ez is egy megoldás . Remélem akik elolvassák , nem fogják tépni a hajukat ( gondolok itt a fiúkra) . Bár azt is megnézném .....

Komolyan mondom mindig megkönnyebülés fog el ,ha leülhetek a blogomhoz. Lehet azért , mert számomra egy nagy csoda ....de mi a csoda ? Hisz még csak egy bejegyzésem van és a tegnapi napot sem tudtam ,mondjuk azt "megörökíteni" , de ,most már nem is fogom . Miért nem ? Maradjunk annyiban , hogy Értelem és érzelem művésznővel megbeszéltük , hogy ,ha jön az ihlet akkor jön ,ha nem akkor pedig nem ..kész punktum. Nah , de milyen is volt a mai napom? A reggelről most nem beszélnék ...hisz többségében mindig azt próbáljuk mi emberek megfogalmazni ,hogy mennyire szarul indulhat egy nap és engem most ez nem érdekel. Annál inkább a suliban történt dolgok . Tőlem szokásos módon megint lótuttam- futottam, fecsegtem a folyosón ,elkéstem az óráról és délután kaptam észbe , hogy már vége is a tanításnak . Zárójelben megjegyezném , hogy ez csak 17:00kor történhetett meg . Mivel szorgalmas diák lévén magyar fakton is részt vettem és szájtátva hallgattam Zsuzsa néni prezentálásában , hogy Zrínyi miért köthető az érvelésben a hazaszeretethez . Érdekes egy téma volt , bár lehet csak azért , mert egy igazi profi tanárnőtől hallhattam . De most elvonatkoztatva az irodalomtól ....a nap legnagyobb kérdése számomra mégis az , hogy vajon mi történt Rékával a randiján ...Mikor utoljára láttam kecses mozdulatokkal sietett kifele a sulink elé , hogy találkozon az ő hűn szeretet Rómeójával . Remélem minden rendben volt , bár nagyon izgult szegény , de persze ez természetes . Kinek nem reszketne a lába , mikor tudja , hogy a fehér lovon érkező herceg várja oda kint ..Nekem biztos ! Bár sajnos még nem tapasztalhattam , hisz még nem voltam szerelmes !!! Hallotattok már ilyenről ?! 19 évesen ott állok , hogy azt se tudom ,hogy milyen egy randi előtti állapot ...Mondhatom eléggé vicces , de nem kesergek ,mert nincs értelme . Nem kergetek hülye álmokat , ha jön akkor jön ...Én még hiszek az első látásra szerelemben és ezt várom . talán egyszer megtalál . Ezzel zárom soraimat mára és már hívom is Rékát !

[ Szerkesztve ]

Annak ellenére , hogy ma még nem voltam otthon és igazából még nem is zártam le a napot úgy érzem írnom kell . Pedig általában csak akkor fogok hozzá a napi bejegyzéseim szerkesztéseihez , ha már elfogytak a kötelességeim és nem vár rám semmilyen program . (Bár ez kicsit röhejesen hangozhat egy újonctól , hisz még csak két napja vezetem a blogom.) Nah , szóval ....Nem tudom mi ütött belém , de egész nap csak pihegtem , mint valami ázott veréb , aki az éjszaka folyamán nem találta meg a fészkét , és ezért nem pihent semmit ....de én a saját ágyamban aludtam, a pihe- puha párnáim között a kék mackóm társaságában . Tehát, okom a panaszkodásra nincs ..hogy én ilyen meg olyan fáradt vagyok , de mit tegyek mégis ezt érzem . Valahogy fel kellene rázódnom , hisz Szent Szűz Mária ,aki a mennyekben van.... itt az érettségi .!!! Ha, jól számolom már csak 2 hét és indul a mandula . Ülhetek be május 2-án a padba , hogy elkezdjem a matematika írásbelit kitölteni aztán kedden a magyart és így tovább....Nem tagadom rajtam van a pánikroham .....mert nem érzem késznek magam , . Nyugi Adrienn ! ( Nem kell mindent túl dramatizálni!- ahogy az osztályfőnököm mondaná)

Ezer bocs kedves blogom , de nem tudom befejezni a napi beszámolóm , mert rohanom kell!
A színház után visszatérek! csáó

[ Szerkesztve ]

Sajnos a tegnapi ígéretemet megszegtem , nem tértem vissza , hogy befejezem a tegnapi beszámolómat .... Ma pedig annyira fáradt vagyok , hogy úgy érzem hétvégén fogom a lemaradásaimat pótolni Lesz miről mesélnem ...

Most maradjunk annyiban ... Jó éjszakát ! (Rékának , Vilmának , Boginak, Esztinek , Fanninak, Dantesz tanárnőnek, Jeles Ágnesnek , Hannának...)
Elég oximoron felsorolás , de most rájuk gondoltam

Nagyon hiányoznak !!!

[ Szerkesztve ]

Nah lássuk csak mi történt a mai nap....! SEMMI ! (ami méltó lenne arra , hogy leírjam )
De most mégis megfogalmazom ...

Végig a számítógép előtt ültem és bámultam kifelé a fejemből. A reggeli vita anyávall megtette a hatását...rányomta egész bélyegét a napomra. Nem értem , hogy miért kell jelentéktelen dolgok miatt felhúznia magát. Már megint azon akadt fent , hogy nem csinálok semmit és , hogy a cipőmet a teraszom hagytam. Már most leszögezem , hogy ez nem így volt!!!! Délelőtt leültem matekozni és ő rögtön felháborodott , hogy mit képzelek magamról. Idézem: " Azt gondolod , hogy egész nap tanulni fogsz és semmi más.." Igen azt ! Mivel két hetem van az érettségire felkészülni ...azt gondolom ...Bármennyire fájó dolog számára , hogy nem segítek. Bár ez sem pontosan így van, mert mindig valamit elvégzek a házi munkák közül. Most pl. elmentem a boltba, kiterítettem 4adag ruhát, krumplithámoztam,mosogattam ....Gondolhatjátok , hogy ennyi minden mellett milyen nagy tanulás volt . SEMMI! Az ő hatására végig cselédeskedtem a szombatot és közben gépeztem , mert az érettségire való felkészüléstől totál elment a kedvem. Ráadásul ilyen lelkiállapotban , hogy lehet valamibe is belekezdeni . Bár belelehet ...az írásba . Végre kész egy nagyon jó sztorim ,ami igazán jól esett.... Ha minden jól megy ,akkor kirakom a logoutra is , de csak akkor ha Értelem és érzelem művésznő kritikát fogalmaz meg róla ....és érdemesnek tartja arra , hogy megjelíntsem. (Idővel kiderül, de most nagyon elfogllat , és nem is akarom zavarni.)

Holnapi nap reményében ...hátha jobban sikerül , mint a mai .

Elolvastam az eddigi bejegyzéseimet és arra a következtetésre jutottam , hogy elég kezdő vagyok még a blogom vezetésében . ....
Hibáim:- a szövegeim formátumának javítása ,olvashatóság,nagyobb áttekinthetőség , a formázási lehetőségek használata , szóismétlések(bár ez annak is betudható , hogy kevés időm az írásra) , Illetve : Más személyek naplóinál észrevettem , hogy figyelni kell arra , hogy idegenek is megértsék és ne legyen olyan hullámzó a gondolatmenetem ....A történetek kapcsolatban álljanak egymással ..stb.

Nem akarok kegyetlen lenni magamhoz , de ez az ábra ...Tanulnom kell a mesterektől !!! Gondolok itt a "senior" tagokra remélem sikerül teljesítenem a célom..hogy megélhessem én is azt , hogy milyen öregnek lenni egy weboldalon Hajrá Adrienn !

Ezzel a reménnyel fekszek le ma éjszaka !

Jó éjszakát!

Kezdjem újból az egészet? Tekintsek el a hibáimtól? Tanuljak a mesterektől? Lópikulát....maradok hű önmagamhoz. (Az én kelekótya lelkemhez) Nekem időre van szükségem, hogy megtanuljam a blogolás szabályait, és saját hibáimat kijavítsam. Lassan beolvadok a csapatba és talán még Maláj kegyeit is, elnyerem

Fentiekből is látható, hogy elhatároztam magam, még pedig abban, hogy a tapasztalás útjára léptem és folytatom bejegyzéseimet az én elképzelésem szerint, hogy lassú csiga módjára célba érjek. (Nyereményem: a tökéletesség)

Valahogy én is ilyen győzelemittas célba érésre számítok!

[ Szerkesztve ]

Végre visszatért a magabiztosságom.......de vajon ez az állapot meddig (OFF)tart nálam....(/OFF)

[ Szerkesztve ]

Arra gondoltam,hogy egy kicsit bemutatkozok azoknak, akik érdeklődnek a blogom iránt. Hisz az első bejegyzésemnél olvashattatok egy harisnyanadrág-őrült lányról,akinek a legnagyobb gondja, hogy lyukas a kedvenc ruhadarabja. (Hát nem röhej ? ) Bizonyára az ....
(Persze ez a bolondság is hozzám tartozik....)

Szóval csapjunk is bele!

19éves,barna hajú,zöld szemű lányka vagyok ...Nah neee Adrienn !!!!!! (Te sem gondoltad komolyan,hogy ennyire általános leírást adsz magadról ... )Akkor,hogy csináljam????
Kezdjük elölről!

Üdvözlök mindenkit! Ha követitek az írásaimat megismerhettek egy igen kedves, ám szeleburdi fiatal lányt és másik oldalról pedig egy komoly nőt. Az a baj , hogy személyisége még érlelődésre vár,bár már pezseg benne valódi énjének körülhatárolódása. Ezt az állapotot ,hogy elérje kemény munka vár rá,de ő mindent megtesz ezért. 3 évvel ezelőtt már bizonyított magának , 90 kilós súlyából 30 kilót ledobott ,amit a mai napig próbál tartani. Saját elmondása szerint: ez csak kitartó szellemiségének köszönheti .Egyébként,ha a belső értékeiről kérdeztek simán mondható rá,hogy az a kiköpött szeretni való lélek. Bárhol bárkinek segít. Empatikus készsége igen fejlett,könnyen barátkozik,szórakoztatja társait. Másoknak szeret örömet okozni ,legyen az bármilyen apróság,amit kieszel . Imádja a gyerekeket később konduktorként szeretne elhelyezkedni .Jelenleg a továbbtanulásra készül. Legyen elég ennyi

[ Szerkesztve ]

Mielőtt belekezdenék a Húsvétomról beszámolni ..itt van pár sor a tegnapomról .
Tessék !!!!

[ Jelentem hulla fáradt vagyok, de nagyon!!! Annak ellenére, hogy semmilyen fizikai munkát nem végeztem, úgy érzem, elhordtam egy hegyet, pedig csak tanultam.....(Érettségi előtt egy héttel az embernek, muszáj kihasználnia miden szabad percét)....Én is ezt tettem 6óra olvasás után nem csoda, hogy golyózik a szemem és forog velem a világ .....Eléggé instabil az állapotom.....

Ma még szeretnék kimenni bicajozni,bár nem tudom mi lesz belőle. Kit hívjak ki,hogy tartson velem .....Egy hete összevesztem a gyerekkori barátnőmmel és neki köszönhetően,most mindenki ellenem fordult,aki a környezetemben lakik .A legviccesebb ebben az egészben,hogy egy pitiáner dolog miatt robbant ki a vita.. Zs.vel(gyerekkori barátnő) a buszmegállóban ültem .megkért rá,nézzem meg,hogy mikor jön a 14es járat . Természetesen felálltam és elindultam a menetrend felé,de közben még hozzátettem viccből : Amúgy te nem tudnád megnézni ... Ő erre,mint egy bika felugrott és elkezdett ordibálni , hogy mit képzelek magamról,hogy visszapofázok neki és,fogjam be a pofám.....Köpni se nyelni nem tudtam annyira megilletődtem a reakcióján . Nem értettem,hogy mi a baja,hisz meg se bántottam,mert amit mondtam ,egyáltalán nem rosszindulatúságból tettem.Nagyon elszomorító,hogy 15év barátság után nem ismeri fel,hogy tényleg nem bántásnak szántam. Bár nem csodálkozom rajta,hogy Zs. így viselkedett velem, hisz számtalan eset fordult már elő , mikor megalázott és észre sem vette . Lehet be kellene fejezni a barátságunkat,mert semmi értelmét nem látom. Mások is jelezték, Zs. egyáltalán nem barátnőként viselkedik ....Erről lehetne veszekedni, mert én ismerem milyen ...de ez tényleg nem mehet így tovább. Hagyjuk is ezt a témát .....Nincs kedvem még rá gondolni se !!!! Zsről majd később ....Folyt. köv .

Inkább azokra az emberekre gondolok , akik mostanában sokat jelentenek nekem
Réka valahol Budapest környékén lehet , Bogikám a családjával tölti az ünnepeket , Fanni tanul , Vilma Lentiben van , Dédi meg a szobájában nézi a Tv-ét .

Sok puszi nekik!

Annak ellenére , hogy a hagyományőrző lány vagyok ...ez a Húsvét valahogy nem érintett meg ...Se tojásfestés se fadíszítés se főzés se sütizés nem volt .....Bár Maláj köszöntésének nagyon örültem

Nem vagyok valami kapkodós idegbeteg, mégis a mai reggel nagyon hamar letudtam a locsolkodók fogadását. A csúcsidőm 1 óra volt. Ennyi idő alatt felköszöntött az apukám a tesóm, nagypapám és az unokafivérem ... Szuper egy teljesítmény ... Bár a felsorolásomból is látható nem voltak valami sokan ....A másik nagypapám fittyet se hányt erre az egészre , pedig ő elszokott jönni . Bár megértem , hogy miért nem látogatott meg. 2nappal ezelőtt összevesztünk és ezzel legalább ki tudta fejezni ellenállását felém és persze a családtagjaimmal szemben. Nagyon haragszok rá ...illetve mamára is. Jövőhéten pénteken lesz a ballagásom és kijelentették,hogy nem jönnek el, mert véletlenül elutaznak ..Hangsúlyozom véletlenül !!!!! Biztos nem tudták,hogy a most érettségiző unokájuknak ballagása lesz április május környékén .....Áhh , dehogy!!!!!! Miért nem jönnek el? Prágában lesznek Egyrészt röhej, hogy ők akik egész életük során igénytelenül éltek , most elmennek egy külföldi utazásra, mert állítólag nyertek 60000 ft-ot.....Tudjátok miről van szó.....ez a nyereményjáték amivel meghintik az öregeket ,hogy olcsóbban elmehetnek ....és a végén kiderül , hogy csekély 200000 Ft-ból ki is jön az egész....Úgy tudom ők még 130000 ropinál tartanak ....Nagyon olcsó mondhatom Mindegy.. Kiderült számomra,hogy soha se voltam nekik fontos és most sem és ezen nem is kell csodálkoznom . Sokszor kimutatták a foga fehérjüket! Legalább nem lesz lehetőségük elrontani a ballagásomat,mert nem lesznek ott az étteremben Mama nem fog percenként vinnyogni , hogy neki itt fáj és ott fáj és nem ízlik neki ez meg az,papó nem fog berúgni,vergődni és én pedig nyugodtan élvezhetem a többi családtagom társaságában a vacsorát ! Köszönöm nekik

Azon gondolkozom elhívok még pár embert ! Meg is kérdezem anyát

Holnap indul a mandula ! Megkezdődik az érettségi Már alig várom, hogy túl legyek rajta!!!

Több napja nem írtam és ez szomorú, mert elhatároztam , hogy mindent lejegyzek.... lenne miről mesélnem...Remélem a vizsgák után sikerül teljesítenem az elképzeléseimet a blogommal kapcsolatban, de most muszáj koncentrálnom az előttem álló napokra!!!! Ezt is teszem...rohanok vissza Ady hiányérzetes verseihez csáó

Ui:Megfogadtam, hogy nagyon ügyes leszek ! Gondolkodom és megkapom méltó jutalmamat! Egy 90%os magyarral és egy 20%os matekkal megelégednék ( nem vagyok valami reál beállítottságú ) A humán tantárgyaknak jól kell sikerülniük ! Sőt kijelentem , hogy jól is fog sikerülni! Hajrá Adri!

Kíváncsi lennék, hogy gondolkodik-e vagy bambul? Kiábrándító arckifejezés....

[ Szerkesztve ]

Újra itt! Jelentem.....VÉGE AZ ÍRÁSBELINEK!!! CSUPA NAGYBETŰVEL....LETUDTAM..ÁHH, DE JÓ!!!!!!

Remélem júniusban kezemben tarthatom a megérdemelt érettségi bizonyítványomat is...
Az ajándékom:

[ Szerkesztve ]

Annyi mindenről mesélhetnék , de a tesóm biztos vagyok benne 10 perc múlva megjelenik és elveszi tőlem a gépet..Hisz neki jóga van bármihez!!!! Szóval,ha ma nem tudom befejezni,akkor holnap folytatom,de azért megpróbálok gyors lenni.Annyira kiborító, hogy egy olyan zugocska sincs a házban,ahol elbújhatnék a világ elől vagy legalábbis a családomtól
Kicsit vágyakozom a magányra, hogy átgondoljam, mit is kellene kezdenem ezzel a marha nagy szabadsággal...mit akarok az élettől...magamtól...a jövőmtől..(Szokatlan számomra az a tény,hogy nem kell járnom iskolába és azt csinálhatom amit akarok.Ennek örülnöm kellene(persze boldog vagyok)..de mégis kesergek, hogy vége Művészetis életemnek .Kezdődik a felnőttkor nah jó mondjuk azt ...kapok még 5 évet.Hisz, ha felvesznek a Petőbe,akkor csak az előszobájában leszek ennek a korosztálynak.Természetesen több felelősségem lesz ,ami jól is jön...de még mindig nem olyan szigorú,mint amit pl. egy családfenntartónak el kell viselni...és ez szuper A fiatalság íze zamata!!! Szabadság,önállóság,hóbort és egy kis dráma Reménykedem,hogy ez vár rám...?! A jóslatom beteljesült...a tesóm éppen most nyitotta ki a szobaajtót.....Ideadnád a gépet ???!!!! -szegezi nekem a kérdést...Mire kell ?-kérdem...Arra...nyájasan mondja...Mire?-kíváncsian érdeklődöm ..ARRA!!!!! (Soha nem lehet kihúzni belőle,hogy mit akar...és ez ma sem sikerül...) Zárom soraimat ..nem akarok vele veszekedni !!!! Lehet,hogy visszatérek éjszaka ...de nem tuti.Csáó!!!

Ha már nem tértem vissza az éjszaka .....akkor itt a reggel . Egyedül vagyok,de nem sokára mennem kell az orvoshoz...

Erről beszéltem....Marha nagy szabadság!!!Annyira fura érzés tölt el, hogy nem kell suliba mennem. Felkeltem, nyugisan megreggeliztem és most a számítógép előtt ülök. Hiányoznak az osztálytársaim és legfőképpen a csajok!!(Adrienn,Bogi,Eszter,Fanni,Réka) Velük még a legszürkébb napokból is valamilyen szenzációt,bolondságot csináltunk.
Emlékszem,ha matekból egyes kaptam(és ez sokszor volt így) ők rögtön megrohantak , hogy felvidítsanak ...és általában sikerült is nekik! 10perc múlva a büfénél csaptuk a szelet a többieknek,muffint ettünk és élveztük szimplán az életet..
Bogival kávézni indultunk, hogy egyik hobbinknak hódoljunk(Nem volt olyan iskolai nap , hogy mi nem álltunk volna az automatánál, hogy "üdítőnk" kortyolgatása közben mély lelki táplálékot nyújtsunk egymásnak...
Adrival és Rékával pedig a folyosón folytattunk párbeszédeket és a végén annyira bele melegedtünk, hogy rendszerint elkéstünk az órákról..Természetesen tőlem a tanárok már szinte elvárták,hogy ne érjek be időben ...Szegénykék megszokták...Adrienn csak úgy jön be a terembe ....Kérek egy K-át! Ez jelenti a késést.... Nagyon,de nagyon hiányérzetem van . Valamit csak kezdek magammal ,annak ellenére , hogy ők nincsenek velem. Meg kell azt értenem egyedül vagyok. A csajokkal pedig amikor tehetem találkozhatok,hisz mi ugyanúgy tartjuk a kapcsolatot,de ez már nem az iskolában történik. Szóval befejezem a kesergést!!! Nincs értelme...
Amúgy is nem sokára jelentkezem az orvosomnál, hogy megkapjam a szokásos injekciómat.2éve olyan gyógyszert kaphatok ,amiért nem kell fizetnem ,mert megnyertem egy pályázatot.Örülj Adri!
Szüleimet nem terheli több millió adósság azért, mert a Xolairral kezelnek , mivel egy olyan szerről van szó ami az Usában elterjedt,de nem Magyarországon.Így nagyon drága , ha jól számolom , akkor csak 4 hónapnyi adag 1millió300ezer forintba kerül ....

[ Szerkesztve ]

Szóval.....ha már említettem , Xolairt,akkor egy kicsit mesélek arról, hogy mi ez az egész gyógyszeres kezelés .Miért hozható velem kapcsolatba..etc. Nem akarom sajnáltatni magam,hisz nem célom.Nem szeretem ,ha az emberekből csak ezt váltom ki, mert az valamit jelez..talán, hogy hátrányom van velük szemben ....Így elhatároztam, hogy kb.15év betegeskedés után kiírom magamból az ezzel kapcsolatos fájdalmaimat. Talán még könyv is lesz belőle,de most maradjunk a vallomásnál.

Kezdetek:
4éves koromban kezdődött az egész. 1995 karácsonyán megbetegedtem.Először a házi orvosom egy jelentéktelen vírusos eredetű mandula gyulladásnak vélte.Sajnos elhibázta.Szilveszter éjszaka befulladtam , de olyannyira , hogy mire beértünk a kórházba már eszméletlen állapotban feküdtem anya ölében és minden egyes levegővétel nagy fájdalmakat okozott.Az ügyeleten kiderült,hogy gennyes kétoldali tüdőgyulladásom van és azonnal gégemetszés kell csinálni....A szüleim nem egyeztek bele.Bíztak benne, ha kapok különböző gyógyszereket akkor elkerülhető az örök nyomot hagyó beavatkozás.Így az oxigéngép mellett maradt a voks....Egy éjszakát végig szenvedve,de mégsem csővel a gégémben ébredtem egy rácsos kiságyban .A kórházban töltött idő alatt kiderült,hogy asztmás allergiás beteg vagyok és ezentúl állandó kezelésre szorulok. Innentől az életem gyökerestül megváltozott.Boldog gyermekkori létem egyszerre vége szakadt. Procedúrák hada várt rám és a családomra.A félrekezelésnek köszönhetően majdnem egy évbe telt mire jobb állapotba tudtak hozni.Nem jártam vagy csak alig óvodábaármilyen kis fránya vírust elkaptam , asztmás rohamok gyötörtek az állapotom romlott.Az orvosok nem értették, hogy szinte naponta légzési problémáim lépnek fel. Így egy bronhoszkópiát is végeztek nálam.(Mikor a szájon keresztül le dugnak egy csövet és a tüdő hörgőcskéig átvizsgálják a légzőszervrendszert. ) Az eredmény: a gyulladásos folyamatoknak köszönhetően hörgőszűkületem is van .Ez tovább nehezítette a helyzetemet.A kórház törzsvendégévé váltam ...A rengeteg szteroid szedés miatt el is híztam,szinte az egész testem felpuffadt...A fürtös kis csajból egyszerre a többiek által is csúfolandó kis koca méretűre változtam.

Kamaszkor:
Sokszor mondták,azt,hogy majd kinövöm ....Sajnos ez a jóslat nálam nem jött be. 2005-ben súlyosbodott a betegségem.A gyógyszeres kezelés kevésnek bizonyult.Hiába szedtem be a megszokott bogyóimat a szervezetem annyira megszokta,hogy immúnissá vált rá.A házi orvosom(akinek köszönhetem,hogy4évesen megmentett a hanyag első ho-tól.)megpróbálta kombinálni a napi adagjaimat,de nem sikerült neki.Nem volt olyan hét,hogy nem jelentkeztem volna nála, hogy már megint fulladok .Ő persze az általam jól ismert diapfilines vénást alkalmazta,ami egy óra alatt megszüntette a panaszaimat,de tartósan nem biztosított semmit.(Igazából rohamokra adják) Újból következett a kórházi életem...Nem jártam suliba,a családommal egy egy látogatás közepette találkozhattam..vagy ha haza mehettem akkor is 2nap után újból a fehér falak között találtam magam.Közben lelkileg is kiborultam, és a betegség okozta traumáknak köszönhetően élni se volt kedvem.Pszichológusra szorultam ...Ráadásul 3hónap után el kellett hagynom a megszokott nyíregyházi közeget ,mert Vass doktornő azt javasolta,hogy próbáljuk meg Debrecenben hátha ott többet tudnak tenni az állapotomért.1hét elteltével kiderült, nem hogy többet tudnának ,de semmit sem tettek értem.Igazából nem hitték el ,hogy ennyire rosszul vagyok ,meg amúgy is idegen voltam..szóval minek velem foglalkozni..igaz azért egy kis oxigéngépet kaptam ott is....Szerencsére rövid idő alatt haza kerültem ..(Állítom,ha ott maradok az intenzív osztályon kötök ki,mivel az állandó gyógyszereimet sem kaptam meg , csak ültem az ágyban és vártam a csodát) Szóval itthon újból az ügyeleten kezdtünk ...Utolsó lehetőségképpen Vass orvosnő megint egy bornhoscopiát javasolt.Természetesen belementünk ..A beavatkozás alatt rengeteg váladékot eltávolítottak a tüdőmről..amit áll. nem tudtam volna felköhögni ...Egy ideig tényleg rendben voltam ..Elkezdtem járni suliba szedtem a gyógyszereimet és bizakodtam benne ,a hiányzásom ellenére nem kell újból megismételnem a második évfolyamot. A számításomba hiba ütött ...rövid idő elteltével eljutottam arra a szinte mikor egy lépcsőn való felmenetel is nagy gondot jelent számomra ...Az egyik ismerősünk ajánlott egy felnőttosztályon dolgozó tüdőgyógyászt.....Ekkor jött szóba az injekció mivel kiderült,hogy az Ige(allergia)szintem annyira magas,hogy bármilyen kezelés nem segít rajtam.Esetleg a szteroid,de mivel az meg nagyon erős és több gondot okoz mint használ így írtunk egy pályázatot, hogy a drága gyógyszert hátha, ingyen megkapom.Szerencsére megnyertem.. Azóta vagyok jobban ,tudok járni suliba,fogytam 30kg-ot,megtanultam futni és élvezem az életet.Konduktornak készülök és bizakodok benne ,hogy egyszer az injekciót is elhagyhatom.Persze a betegségem okozta élmények még mai napig is bántanak és az a tudat,hogy tartósan velem maradt az asztma,tehát felnőttkoromban is el kell viselnem az valahol mindig megjelenik.

Úgy gondolom ebből a történetből könyv is lehet ,hisz amit most leírtam csak egy vázlat szinte.Szeretném megosztani másokkal is a gondolataimat..milyen az,ha gyerekként korlátok közé szorulunk,kiszolgáltatottá válunk.a környezetünk lesajnál így rosszabbítja helyzetünket..tényleg elfogadjuk azt h betegek vagyunk..elfeledjük a játszás örömét...a családunk közelségét...örök nyomot hagyva ezáltal...lelki sérültekké válunk...stb.

A témán belül még érinteni kívánom :A magyar egészségügy helyzetét,A család szerepét egy beteg gyereknél,Betegségem gyakoriságát és így tovább...

A mai bejegyzésem zárása:
"Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian,
ezért csak akkor tudunk repülni,ha másikat átöleljük."

Bocsánat a tegnapi bejegyzésem zárásánál kihagytam az idézet "tulajdonosát". Most pótolom:"Félszárnyú angyalok vagyunk mindannyian, ezért csak akkor tudunk repülni,ha a másikat átöleljük." -Luciano de Crescenzo

Igazából este szeretnék írni , de úgy gondoltam előkészítem a mondanivalómat.
A tegnapi bejegyzésem remélem senkit sem rémisztet meg és nem lett sajnálkozó az egész...Kicsit boldog vagyok ,hogy leírhattam....Rengeteget töprengek ...szóval most törnek fel bennem azok az érzések melyek már több éve megfogalmazódtak bennem ...nagyon sokat szeretnék mesélni ..Az időbeosztásom ezt meg is fogja engedni

Este visszatérek...a délután tartogat számomra pár programot.. Nem sokára Bogival találkozom a Sóstón, hogy egy kicsit lógassuk a lábunkat a stégnél.Azt hiszem Balu is jön(Bogi öccse).Tündéri egy kisfiú...igazi macsó annak ellenére ,hogy még csak 10 éves.

csáó

Azok a fránya szóismétlések! Ígérem máskor figyelmesebb leszek!

Azt hiszem a tesóm az erősebbik fél közöttünk. Tegnap is az ő akarata érvényesült...egész este ülhetett a gépnél és még egy kicsiny félórára sem engedett blogolni.Felháborító egy helyzet.Annak ellenére,hogy az öcsém ,ő parancsol és semmilyen tiszteletet nem mutat felém.
Értem én , hogy tinédzser és ilyenkor még nem ismeri fel,hogy illetlenül viselkedik,mert azt gondolja, körülötte forog a világ ...vergődhet kénye kedve szerint...de azért álljon már meg a menet..
Én is voltam kamasz ,de tudtam, hogy másokat azért nem bántok meg , mert problémám van magammal. (a világ ellenem fordult érzés).15évesen az embernek ugyanúgy van egy jelleme ,értékrendje..
Félek...nála ez nem alakult ki???Bunkó paraszt akar maradni egész életén keresztül....? Nem foglalkozik semmivel,vagyis apa kérésére nyögvenyelősen megcsinálja a feladatait..de őt csak a foci érdekli.Az pedig köztudott,hogy abból nem lesz semmi..Marad hobbinak.Eddig sem járt clubokba és ezután sem. A rossz tanulmányi eredményének köszönhetően.
Anyáék kijelentették,nem engedik sehova míg nem tér a javulás útjára....Azt már most leszögezhetem ...nincs kedve változni !
Nah , de istenem nem mindenki születik értelmesnek...hogy is van az a mondás???
Megvan!A bunkók születnek, mint a dudva és az értelmesek.... Áhh inkább hagyjuk!

Lehet kicsit "erősen" fogalmaztam....maradjunk annyiban ..reménykedek...egy új változatú Bandikát akarok!!!!Megvan benne a lehetőség...csak fel kell ismernie..

Témaváltás következik....

Szóval,tegnap ugye készültem,hogy este leírom mi történt a Sóstón.Nem számolok be róla...Az ihlet elszállt.....és ez a mai emlékezés korán sem lenne olyan jó ,mint amilyen lehetett volna, ha kapok a tesómtól egy kis időt....
Amúgy ez a hét tényleg az emlékezés jegyében telt/telni fog....Hiába mondogatom magamnak, hogy nincs hiányérzetem....de Van! Hol vannak a lányok?Rékával is régen beszéltünk...Meggyőződésem míg a suli befejeződik várnom kell ....Remélem összejön a teaházas program is ,amit régóta tervezünk...(türelmes vagyok )
Mást nem tehetek...természetesen meghívom a szülinapomra,de az is május 21 körül lesz csak
Kikölcsönöztem a Megyeiből pár könyvet , hogy unalmamat megszüntessem...ahhoz képest...mennyire oda voltam..az olvasásért,mert érdekes anyagot találtam....rájöttem egyáltalán nem az....Esterházy műve olyan számomra , mint ha egy kínai tekercset tanulmányoznék....vagy nem is tudom...fejjel lefele olvasnék Érdekessége:egy oldal 2 részre van osztva és a lábjegyzetben elkülönítve a főirománytól található egy plusz történet..mese? Lehet felhívom Zsuzsa nénit , hogy egy használati utasítást is küldjön Vicces .....kiderül majd ....marha egyszerű ..csak én vagyok ilyen bamba ...tuti így fogok járni! Azért egy próbát megér.....

[ Szerkesztve ]

Az élet nem mindig rózsaszínfelhőből áll...ahhoz , hogy úszkáljunk benne nekünk is tennünk kell érte...és nem elfogadni a tényeket..harcolni ,harcolni ellenük és teremteni egy újat...aki tartja magát valamire az nyer...mert egy értékes ember nem veszítheti el saját magát...

Reggel igencsak meglepődtem...A facebookon kaptam egy üzenetet Petitől.KI ez a srác? Osztálytársam volt a Művészetiben..és kb. fél éve nemcsak egy ember a társaim közül,hanem a hódolom....A baj , hogy olyan személy ,akinek komoly családi problémái vannak ...és ahogy látom, teljesen beletemetkezett a körülményeibe.Nem vállalja fel önmagát.A társaságban a legrosszabb.Míg mi szórakozunk,beszélgetünk, addig ő csendben ül egy helyen és hallgat.Párszor megenged egy mosolyt és ennyi.Szóval ő issza meg azokat a dolgokat, amit a hozzátartozói "összekovácsoltak" . Bünteti magát és a személyiségét meg se éli..lekorlátozza.Fél attól,hogy kiderül milyen rossz a helyzete..
Félreértess ne essék ..Köztünk nincs semmi ..éppen azért ,mert így viselkedik.Képtelen arra, hogy kedvezményezzen ...Talán még a kapcsolatai sincs emberekkel ..Saját elmondása szerint egyetlen barátot nem tudna megnevezni...Ráadásul a külseje sem az a megnyerő...Az elképzeléseimmel nagyon ellentétes.....
Azt tudom, hogy szerelmes belém...Adtam is neki esélyt...párszor elmentünk a kedvenc kávézómban,moziba...jól sikerült kis találkák voltak...de akkor is általában én dobtam fel olyan témákat, amiről simán beszélgethettünk...
Ennek ellenére jól éreztem magam vele vagy csak megfelelően viselkedtem.Áhh dehogy!!!
Mély beszélgetéseket folytattunk egymással és komolyan érdekelt a személyisége ..titokzatos...talán!? Nem tudom mit érzek iránta ..de míg ő kicsit sem változik ...megnyílik addig azt hiszem ..én sem... KIJELENTHETTEM :JELEN ÁLLAPOTBAN SEMMIT SEM LEHET VELE CSINÁLNI ......ÉN KUPÁLJAM KI VAGY MI?

Itt a ma reggeli üzenete:Most minden kavarog a fejemben......

Péter Dolgos május 13., 0:32 Jelentem
Hogy miért írom ezt le neked, nem tudom. Nem akarok semmit megváltoztatni. Ez egy rövid leírás, de így talán nagyobb rálátásod lesz rám. És talán válaszolok néhány kérdésre.

Miért vagyok olyan amilyen?
Egyszerű. Nem akarom, hogy megismerjenek. Nem akarom, hogy megtudják hol, hogy élek, nem akarom, hogy nevessenek rajtam. Persze ez hülye gondolkodás, örüljek annak, amim van és legyek büszke rá, mert ez vagyok én.

Nos, a 3 testvéremen és az Anyukámon kívül semmit nem mutatnék meg másnak, rájuk büszke vagyok, szerettem őket. De van egy apukám, van egy házunk, és van egy rokonság…
Kezdjük visszafele:
A rokonság retardált, idióta személyekből áll. Nem mondok sokat róluk, gondolom, hogy mindenkinek vannak olyan rokonai, akiket legszívesebben elfelejtene az életéből. Egyedül a Nagyapámat szerettem. Gyakorlatilag egyedül tartja el majdnem az egész családot. Régebben rengeteget segített nekünk is.

A házunk… Miért nem hívok meg ide senkit? Leírom, hogy néz ki a házunk.
Az utcában a harmadik ház, elég könnyen fel lehet ismerni. Nincs kerítésünk. Kívülről nincs lefestve a ház, a szürke vakolat látszik. Eredetileg kétemeletes, de a második emelet nincs kiépítve. Van egy pincénk. Hátul van egy kert, ami el van választva egy „kerítéssel”, amin az sétál be, aki akar.
Mikor kicsi voltam úgy sétáltam haza a buszmegállóból, hogy olyan lassan mentem amilyen lassan csak tudtam. Nem akartam, hogy lássák, hogy mi lakunk ott. Persze ez mára már átment a nem érdekelnek mások témába.

Az Apám, vagy az Apukám... Rokkantnyugdíjas, nem tudom a betegségének a nevét, gyakorlatilag nincs mellkasa.
Pár emlékem van róla kicsi koromból:
Kisebb voltam, és vártunk a testvéremre, mert fellépése volt. Hintáztam a Kossuth téren azon a fekete korláton és hát amennyi egyensúly érzéke van egy 6 éves kisgyereknek, úgy előre estem a betonra, fejjel előre. Az orrom betört. Arra emlékszem, ahogy ölbe kap és cipel. Be egy kávézóba vízért, utána a buszon ülést keresve. Már rég nem fájt, de minden hova cipelt. Jó érzés volt. Mindenki minket nézett, hogy egy 6 éves gyerek miért nevet vérző orral. Csak ezt az egy pozitív emléket tudom, most felidézni.
Másik emlék, ez többször is megtörtént, mikor a cigis kezét megnyálazta, és megtörölte vele a szám szélét, mert csokis volt. Valahogy nem volt kellemes érzés, mikor a büdös kezét a számhoz nyomta.
Harmadik emlék, itt már idősebb voltam. A család, mi hatan összeültünk a nappaliba és beszélgetünk, arról, hogy ha apukám nem változik meg akkor válás lesz, én meg a húgom csak hallgatunk, nem tudtunk mit mondani, szerintem azt se tudtuk mi történik. A konyhában apukám ruháival voltak tele a bőröndök, távozásra készen... Igazából nem emlékszem, mi lett a vége.
Kb. fél éve az Anyukám és Apukám külön szobában alszanak. Az Apukám, véleményem szerint kb. 15-17 száll cigit szív el egy nap. Mikor nincs nyitva ablak, cigi szagú az egész ház. Gyakorlatilag nevetni alig tud úgy, hogy ne köhögjön közbe. Az orvosok Karácsony előtt azt mondták, hogy az Újévet nem fogja megélni…
Utálom. Mindenért.

Miért vagyok olyan amilyen?
Mert nem akarom, hogy ezeket mások megtudják. És hogy megtudják, hogyan is élek. Szerintem Apukámnak köszönhetem, hogy olyan vagyok amilyen. Ő miatta nem fogok cigizni, mert tudom mire képes és egy ideig még miatta nem fogom, annyira élvezni az ivást és a bulizásokat szerintem.

Még egy apróság. Mikor pénteken, szóba került, hogy ki mit kapott a ballagás után, hogy Fanni nem tudom milyen ékszert és laptopot. Te 140 ezret. Akkor nem akartam mondani, hogy én összesen kaptam 30 ezret és ne tud meg mennyire örültem, hogy egyáltalán ennyit kaptam.

Nem azért írtam le, hogy sajnálat kell, mert mindenkinek vannak problémái, ha nem ilyenek mások. És lehet, hogy ezek apróságoknak tűnek, de nekem ezek vannak.
Igazából ez egy napló bejegyzésnek indult, de ez lett belőle ^^

Ha megint szóismétléseket ejtettem...bocsánat..de a tesómnak köszönhető Eme pillanatban is rágja a fülem,hogy számítógépezni akar!!
Remélem a notebook minél hamarabb megérkezik...

[ Szerkesztve ]

(I)Válaszom a levélre:

Szia Peti!
Megkaptam és elolvastam a leveledet.
Nos...nem lepett meg,mert mindig is gondoltam,hogy valaminek húzódnia kell a háttérben , ami miatt ilyen visszahúzódó vagy.Örültem,hogy ilyen őszintén írtál nekem és megbízol bennem.Tudom,hogy nagyon rossz a helyzeted sok dolog befolyásol...
Azonban ilyen is ehhez hasonló problémákkal küzd több százezer másik ember is. Ha már az élettől nem kaptál olyan családot amilyenre vágytál, legalább hozzánk osztálytársaidhoz lehetnél nyíltabb.(mások véleménye is) Azt érzem, hogy túlságosan beletemetkezel a helyzeted adta körülményekbe és bűntetted magad apukád hibái miatt.Teljesen elnyomod a személyiséged, nem engeded,hogy mások a közeledbe férkőzhessenek vagy megismerjenek.
Őszintén mondom neked Peti,ha a társaidat is eltaszítod magadtól tényleg nem marad ember,aki melletted álljon.
Nem tartom egészségesnek azt a tényt , hogy egyetlen igaz barátot sem tudsz felmutatni.Külső szemmel úgy tűnik,mintha még a boldogságot is félnél megélni.
Azt hiszem, hogy az pedig csak és kizárólag rajtad múlik, igenis meg kell dolgozni érte.Lehet, hogy számodra úgy tűnik mi öten csajok mindent megkapunk és mindenünk megvan....holott ez korántsem sincs így . Eszter pl. olyan családból származik , ahol az apuka folyamatosan ivott és verte a feleségét..Az anyukája ezt megelégelvén fogta a 4 lányát felszállt az első Kelet-Magyarországra induló vonatra mindenféle pénz ruha nélkül, a vagyonuk kb. egy szatyornyi volt ... Így kötöttek ki Nyíregyházán ...először egy anyaotthonban majd bérlakásról bérlakásra...sajnos ez a helyzet mára sem szűnt meg ....azóta csaknem "mindössze" 6 lakásban laktak, amelyikből mindegyik bér volt , akárcsak a jelenlegi otthonuk.Anyukája emellett beteg leszázalékolt és munkanélküli.Eszter az apukáját egy évben kb. 3szor látja úgy , ahogy a testvéreit is.
Ennek ellenére ő egy önfeledt, vidám, életrevaló lány, barátokkal az oldalán...Ő sem problémáktól mentes a fentiek alapján,de ezt egyáltalán nem érzékelteti a környezetével,megpróbálja magából kihozni a legjobbat és törekszik arra , hogy az ő élete még véletlenül sem legyen hasonló a múltjához.Bízik a jövőjében és,ami a legfontosabb önmagában.
Ezt mindössze azért írtam le neked, hogy lásd más is jár ilyen cipőben,de próbál ellene tenni. Veled ellentétben,aki belenyugszik a helyzetébe rejtegeti magát, nem nyílik meg senki előtt sem, nem próbálja önfeledten 19 éves módjára élni az életét,és elzárkózik a világ elől.
Nem vagyok híve annak a felfogásnak,amit képviselsz.Nem értem miért csak levélben tudsz nekem megnyílni és,ha már társaságba kerülünk,amiben egyébként mindenkit jól ismersz már nem tudsz hozzám szólni,kezdeményezni,táncolni és beszélgetni.
A leveledben ugyan leírtad,hogy melyek azok a tényezők amik erre a szintre juttattak téged. Azonban érződik az is, ezen te cseppet sem akarsz változtatni.
Elmentem veled többször kettesben, nem egyszer beszélgettünk személyesen és mégis úgy érzem,hogy semmi nem változott,a szakadék kettőnk között ugyanúgy megmaradt.Kijelentetted,hogy te nem akarod,hogy mások megismerjenek,akkor kérdem én,hogy akarsz bárkit is így magad mellé?!
Én családomban is megtalálhatóak a problémák.Nagymamám vassal verve nevelte fel anyukámat,nem ruháztatta,nem étkeztette...cselédként bánt vele .
Ma mégis nem utálja a szüleit ,,persze azt sem mondom, hogy szereti őket,de tisztelettel bánik velük. Talált magának egy férjet az apukám személyében, akiben teljesen megbízik , főiskolát elvégezte és nyoma sincs annak a lelki terrornak, amelynek ő ki volt téve.
Láthatod egyikőnk helyzete sem könnyű, hisz az élet nehézségekkel jár,de valamennyien próbálnak ellene tenni.
Meggyőződésem te is vagy már olyan érett,hogy akarj valamit.A traumákon nehéz átlépni,de meglehet csinálni.
Nem a te hibád ....hogy milyen a házatok vagy az apukád.Nincs mit rejtegetned,mert az emberek vagyis (én) nem azért szeretek valakit , mert szép a kerítése vagy csúnya.Azért szeretek másokat,mert a személyiségével elbűvölnek . Az őszinteség számomra a legfontosabb az anyagiassággal szemben.Vállald fel önmagad és éld meg az élet összes percét..ne hárítsd el a gondokat.
Remélem nem voltam bántó,de végre le kellett írni nekem is,hogy mit gondolok hozzáállásodról.
Várom válaszod!
ÜDV:Adri

[(/I)

[ Szerkesztve ]

Tessék,Peti reagálása .. Mindent úgy jelenítek, meg ahogy ő leírta..nincs benne semmi változtatás ez az ő levele ..

Szia.
Tudom sokan vannak hasonló helyzetbe és sokan túl léptek felette.
Én még nem...
Testvéremék is, akik ugyanúgy élnek, éltek mint én, valamennyire túltették magukat rajta. Az egyik bátyám, meg most a húgom is a Széchenyibe tanulnak, tanultak és 3-3 éven át voltak Dök elnökök, ők szeretnek a központba lenni. Hogy én miért nem olyan vagyok mint ők?... Fogalmam sincs. Zavarba vagyok, ha a központba én vagyok és mindenki engem néz.
Tapasztalatból, meg mondhatni a tévében is azt mutatják, hogy az iskolákban vannak kiközösítések, mert más fajta valaki, vagy máshogy él mint a többiek. Én nem akartam "kiközösített" lenni.
Én szégyellem a házunkat, attól függetlenül, hogy az én hibám vagy nem. Mikor látom, hogy az új gyerekek a környéken, meg az autósok, akik elmennek házunk előtt és tátott szájjal nézik, hogy hogy néz ki ez a ház. Ez számomra rossz érzés és nem tudom miért nem így néznétek rá, rám.
Most magam ellen szólok, de az idősebbik bátyám már elhozta 3 komolyabb barátnőjét is hozzánk és őket nem zavarta hogy hogy néz ki a ház, vagyis nekem úgy tűnt, hogy nem zavarja őket.
Szerintem sokaknak számít, hogy pénzes barátjuk, vagy pénzes fiújuk legyen. Te egy kivétel vagy. De hogy egy példát mondjak, épp Eszter jelentette ki, hogy neki csak olyan fiú kell, aki fizet mindent és meghívja mindenre. Ez nem tudom mennyit változott mára.
A kijelentésemet, hogy nem akarom, hogy megismerjenek, megváltoztatom. Nem akarom, hogy a többség megismerjen, mert annak ellenére, hogy te milyen vagy, véleményem szerint a többiek nem úgy állnának hozzá mint te.
Én akarok ez ellen tenni, mert tudom én is, hogy ez nem jó és nem fogok sokat elérni, ha pár dolgon, a hozzáállásomon nem változtatok.
Hogy miért most? Miért levélben? És miért nem személyesen?
Mert szemtől szembe nem kezdeményeztem volna ezt a beszélgetést. Nem tudom mennyire lettem volna őszinte. Nem tudom, hogy megtudtam e volna helyesen fogalmazni magam. Az járt a fejembe, hogyha elmondok mindent akkor elijesztelek. Persze, hogy nem mondtam semmit valószínű, hogy ijesztőbb voltam.
Nem bántó, hogy leírod a véleményed és köszönöm is. Folytathatjuk ezt a beszélgetést személyesen is, ha neked úgy jobb, úgy érzem, úgy is elmondanám most amit leírok.
Peti.

Szóval a leveleket azért vágtam be,mert egyrészt emlékként megmaradnak és segítik a körültekintésemet ..vagy százszor átolvasva csak rájövök,hogy mi a megfelelő válasz erre az egészre.Szeretném,ha nemcsak az érzelmeimre támaszkodnék,muszáj az eszemre is hallgatnom ...Azt hiszem holnapig várnom kell míg letisztul és megmagyarázhatom,hogy mi miért van az irományokban és véglegesen mire jutottam ...

UI:Szerdán magyarázkodom Addig is marad a töprengés ....

[ Szerkesztve ]

A töprengésem tovább tartott,mint gondoltam volna ...

Nagyon nehéz Petiről beszélnem . Nem múlik el nap,hogy ne gondolnék rá.Egyrészt haragszok is és valami miatt még mindig érdekel.
Az egymással folytatott levelezésünket azért vágtam be, hogy százszor átolvasva világossá válik,mi a helyzet ..de NEM TÖRTÉNIK SEMMI! :Azt hiszem az idő mindent eldönt vagyis reménykedem benne.
Én megadtam neki a célzást,tényleg változnia kell ...Jó lehet kicsit túl tapló,érzéketlen voltam,de a célom, hogy minél hamarabb rájöjjön mit rontott el. Boldogtalan..neki sem jó így. Emberekre van szüksége,de míg kapcsolatot nem tud velük teremteni nincs esélye...
"Érett"férfi és tennie kellene valamit...A "szádba adom a papikát" korszak lejárt...ha olyan fenomenális személyisége lenne,akkor amit a szülei elhanyagoltak ő rendbe hozhatná... Alkotásvágy az egész,az akaratától függ ..
Nincs kerítésünk?! Megcsinálom és máris javítok a helyzetemen..Összefogok a bátyáimmal, kieszelünk egy megoldást...
Meggyőződésem a mai világban is teljesíthető ..Személyes példám erre ..Mikor elmentem diákmunkára és egy hét alatt kerestem 15ezer forintot...Most is csak azt mondom ......AKARAT !

[ Szerkesztve ]

Ész hová mész .....

Mint látható nem tudok dönteni Petiről ...Rengeteg érvet soroltam már fel magamnak, hogy tényleg rossz ötlet vele foglalkozni...de a negatívság mellett valahogy mindig találok pár pozitívumot.
Mikor megkaptam múlthétvégén a leveleket,pont Fanninál voltam.Rendeztünk egy pizsama partis hétvégét a csajokkal(Bogi,Eszti,Kata).Velük is beszélgettem a témáról..
A véleményük röviden:VEDD MÁR ÉSZRE PALIRA AKAR VENNI !!! TÁMASZKÉNT AKAR HASZNÁLNI! Jó, hogy ők is felszólaltak,mert kívülállóként talán nem olyan vakon látják a "Hódolom" személyiségét,mint én...
Lehet rájuk kellene hallgatnom ..????

NEM TUDOM !!!! A TÉMA LEZÁRATLAN..FOLYT. KÖV. ............

Ha tehetném egy nagy kérdőjellel zárnám le a bejegyzésemet..de az eszköztárban nincs ilyen

Ma van a szülinapom ! Furcsa érzés 20 évesnek lenni..Hogy miért ? Nem veszek észre semmi változást

Az igazat megvallva,a születésnapjaimat mindig is szerettem,de azt , hogy egy évvel idősebb lett az ember nem igazán.(18felett jön a csodálkozás....jézus én már ennyi vagyok?!) Igen ennyi ....

Boldog szülinapot Adrienn!!!

[ Szerkesztve ]

Értelem és érzelem...Művésznőtől ... Ajándékaim egyike

Nagyon, Nagyon Boldog Szülinapot szeretnék kívánni itt is az én egyetlen Kiskökörcsinemnek!!!! ♥♥♥♥♥♥♥

Szeretnélek meglepni valamivel. Csak egy kis semmiség... Ha már úgy is el kellett tolnunk azt a fantasztikus grill-partys szülinapi bulit...
Küldeném Neked:
1. Ezt, mert azon kevés emberek közé tartozol, aki eszembe jut, ha meghallom ezt a számot :

Bartók Eszter - Barátság mélyről

2. És ezt, egy kis "útravalóként" küldöm neked a nagybetűs életbe..
Figyeld a szövegét! Nekem nagyon betalált...
Ugyanolyan "Ébren álmodó" vagy, mint én, így remélem, nagyon fog tetszeni!

Molnár Ferenc Caramel - Ébren álmodók

Többet ésszel, mint szívvel.... </3 *A legrövidebb út egy férfi szívéhez a bordáin keresztül vezet egy jóó tízcentis bökővel. *

Igazán jól esett ! Köszönöm Nagyon hiányzol...

Annak ellenére, hogy tegnap szülinapos,ünneplős hangulatban jelentkeztem be a blogra korántsem volt így. A hangulatom egy kiszáradt tölgyfához közelített...
Tegyük hozzá azt is, már a vasárnapra eső dátum is felhúzott.Vasárnap...?
Az emberben csak az unalmat és a rossz időt idézi fel.Mikor ebéd után nem tudsz találni egy olyan személyt, akivel beszélgethetnél.A többség a "forma egyet" nézi folytatja a nassolást vagy húzza a lóbőrt,mert annyira belakott a rántott húsból, hogy a megmozdulás nehezére esik.
Mondja már meg nekem valaki így,hogy lehet ünnepelni? Főleg,ha a szombatra tervezett partimat lemondtam.

Ohh gyerekek ez nem igaz ....Valamit mindig elrontok a blogom használása közben. Most éppen véletlenül benyomtam az ok gombot és nem vettem észre.Szóval az előző bejegyzésem befejezetlen...

Közkívánatra újra itt az egész A másikat képzeletben le is lehet húzni ..NEM LÉTEZIK !!
Tekintsünk úgy rá ..

Annak ellenére, hogy tegnap szülinapos, ünneplős hangulatban jelentkeztem be a blogomra korántsem volt így. A hangulatom egy kiszáradt tölgyfához közelített...
Tegyük hozzá azt is, már a vasárnapra eső dátum is felhúzott. Vasárnap...?
Az emberben csak az unalmat és a rossz időt
idézi fel. Mikor ebéd után nem tudsz találni egy olyan személyt, akivel beszélgethetnél. A többség a "forma egyet" nézi, folytatja a nassolást vagy húzza a lóbőrt, mert annyira belakott a rántott húsból, hogy a megmozdulás nehezére esik.
Mondja már meg nekem valaki ilyen körülmények között , hogy lehet ünnepelni? Főleg, ha a szombatra tervezett partimat lemondtam.
Így szembesülnöm kellett azzal, hogy egy könyv társasága nagyobb örömet nyújt, mint bármi más. Szerencsémre a múltkori unalmas történetek nem találtak rám.
Kaptam a barátnőmtől, Fannitól egy Gyémántfiú című regényt. Arról szólt, hogy egy sztár hétköznapjai miben különbözik az átlagtól. A média, hogy ronthatja el a fiatal életeket az által, hogy híressé teszi őket ...stb.
Szóval maradtam ennél a szórakoztató lehetőségnél, ami egyáltalán nem okozott csalódást. Ajánlom mindenkinek..

UI: Remélem összetudom hozni az ígért partit is

[ Szerkesztve ]

MR2 Akusztik Kesh - Mizu

A kelekótya lélek ismét jelentkezik ….. Válasz arra, hogy miért tűntem el …

Az ember életében vannak, olyan korszakok mikor nem vágyik semmi egyébre csak, hogy egyedül legyen, foglalkozzon saját magával. Egyszerűen kimondva: Eltűnjön a világ elől !!! Nem akar, a társaság központja lenni nem érdekli más, nincs szüksége talán arra sem, hogy megszólaljon, teszi azt, amit leginkább szeretne … Vegetál!
Azt hiszem, én is ugyanezt érzem. Több napja nem jártam a logouton, fittyet se hányok a naplómra, bár feclikre dolgozom, ami éppen megihlet. A puritánabb módszer valahogy jobban megnyugtat annak ellenére, hogy tényleg szeretek netezni. Most kifejezetten idegesít, ha bármelyik weboldalon böngészem. Az a rengeteg információ kiborít, nah meg a reklám… Menekülök a helyzettől, hogy kapcsolatot létesítsek a külvilággal.
A legmegfelelőbb helynek bizonyul a szobám és a családi házunk terasza. Délelőttönként kiülök a napsütésben és szokásomhoz híven kortyolgatom az általam annyira szeretett kávét, esetleg olvasok vagy hallgatom a fekete rigók csiripelését. Picur a kutyám is velem tart a székem alatt próbál játszadozni a hosszú ruhámmal. Talán a legviccesebb, hogy nem érdekel. Szétmarcangolja és elrágcsálja. Legalább megvan a napi öröme.. Aztán mikor a precedens megtörténik, szép nyugodtan bemegyek és felveszek, egy másik textil csodát az előzőt pedig kidobom a kutyusomnak, aki olyan boldog lesz tőle, hogy kétszer is megfordul saját tengelye körül. Elég nehéz elképzelni, de ilyen is van!

Vegetálás színes lufikkal

[ Szerkesztve ]

Pár feljegyzés az elmúlt időszakról ...Ezeket találtam a fecniken..Lássuk ....

1.
Mi emberek mikor elszomorodunk, megbántódunk, boldogtalanok vagyunk, valami miatt pótcselekvéseket teszünk. Gyakran nyúlunk olyan dolgokhoz, melyek csillapítják fájdalmainkat. Sokan kinyitják a hűtőt és szó szerint felzabálják. Megeszik az ínyenceiket, a nagyi csirke paprikását vagy a gyors éttermi láncból megmaradt hamburgert (ha már ez a trendi).
Én a fürdőbe rohanok, beállok a zuhany alá és hagyom, hogy a vízsugár eltalálja az arcomat. A vízcseppek masszírozzák az egész testemet. Én pedig, mint aki megadta magát várom, hogy legyen vége a rossznak.
Valaki elgondolkozott már rajta, hogy miért cselekszünk így ??? Kapkodunk bármi után, mert jött egy rossz, megbántott minket és nem voltunk felkészülve rá....Sértődöttségünket a kóla flakonjába sírjuk bele, nem hogy, egy olyan személyt keresnénk fel, akiben megbízunk és tanácsot ad..Áh dehogy !! A tárgyak megoldják...?! Kicsit végig gondoltam a folyamatot és erre jutottam.
Talán azért van ez így ... Megnyugtatja az embert, hogy utána nyugodt fejjel tovább léphessünk... Másrészt pedig, az is előfordul, hogy el akarjuk tusolni a problémát és a megoldást nem keresni, maradunk az érzelmi viharainkban és idővel rájövünk nem oldottuk meg csak keseregtünk, sajnáltattuk magunkat...tehát hallgattunk a szív ösztöneire…teljesen elvakított minket…olyan ez, mint a szerelem?

2.

Hogy hogyan változhat az ember életmódja egyik napról a másikra?!
Szabad vagyok, mint a madár magam rendezhetem a napirendjeimet. Délig alhatok, majd mikor kimostam a csipát is a szemeim közül, nehezen megcsinálom a szüleim által kiszabott munkákat és este pedig élhetek. Miért tehetem meg ezt a luxust …? A megváltozott életfeltételeimnek köszönhetem!

3.
3 hét van szóbeliig (érettségi). Ugye április 29-én ballagtam le..azt lehet mondani 1 hónapot eltébláboltam. Nem tanultam semmit, a tételeimet bedobtam a sarokba és csodáltam őket. Lógattam a lábamat, loptam a napot, lusta voltam…Na és ?
Annak ellenére, hogy mindig teljesítménykényszerben szenvedtem, mégsem vagyok magamra ideges. Pihentem és ez nagyon jól jött. Végre megnyugodtam, mert az utolsó hónapokban sokat szenvedtem. A suliban szörnyen viselkedtem már nem a tanárokkal szemben, hanem saját magammal. Harcot vívtam az érzéseimmel, olyan szörnyű gondolatok fogalmazódtak meg bennem teljesen értetlenül. Bármi hülyeségen sírtam és a munkám is egyre rosszabb színvonalat ütött meg.. Gyakran kérdezgették: -Rosszul érzi magát? –Igen!!!! Ordibáltam volna, de nem lehetett …inkább sápadt pofával üldögéltem a teremben és meg se szólaltam.
Szerencsére a barátaim tartották bennem a lelket és egyre többet mondogatták (mihez tartás végett ): - Újból szeretnék, ha egy mosolygós, élettel teli , piros pozsgásas arcú lány lennék, aki eddig is voltam . Jelentem vissza tértem !

Palya Bea-Ribizliálom
[link]

[ Szerkesztve ]

Valahogy éreztem, ha visszatérek, újból megjelenik Maláj és ellát pár tanáccsal. A bejegyzéseimet elolvassa, és ha hibát talál könyörtelenül lecsap rám.
Most éppen a "ballagtam le" kifejezésen akadt meg a szeme. Olyan jól áll neki és igaza is van.
Ne haragudj drága blogom , hogy csacsiságot írtam,de ezt a kifejezést már többször halottam....Amúgy is,ha azt nézem,hogy egy alaksorba mentünk az udvaron megtartott ünnepség után ,akkor le kellett bandukolnom a lépcsőkön ...... Persze ebből a fele se igaz ...

Köszönöm a hozzászólást ...legalább tanulok a hibáimból ! Csáó !

OHH Maláj !
Ilyen hibákat nem szoktam ejteni ...elérted, hogy megint az önbizalomhiányom eluralkodjon rajtam. Elnézést ...nem tudom mi történt velem ,de a hallottam helyett ezt írtam halottam ...áhh ez nem igaz !
Jobb, ha most távozom és elkezdem a tanulást !

Ez a szerelem ... Mindenki azt gondol,amit akar....
[link]

Maláj nem kell izgulni egy barátságban is megtörténhet , hogy a lány kissé zavarba jön .

alaksor-alagsor,halottam-hallottam,ballagtam le...stb.

Kedves Férfiak!
Nagyon jól tudjátok, hogy kell zavarba hozni a lányokat.... de mi is tudjuk, hogy mi a gyengétek.: P Ugye Lányok?
Mesélhetnék róla milyen tapasztalataim vannak a hímneműekkel, de maradjon a titkom.
Azt persze el ne felejtse senki sem, hogy mindkét fél egymás nélkül meghalna...

Nikola Parov - Ha te tudnád :[link]

Míg az uram dolgozik ... Félretéve a flörtölést ...Meglepetést fogok okozni, sokkal komolyabb téma következik..

A családját nem válogathatja meg az ember és orvosság sincs ellene

A szüleim és mi gyerekek már megtanultuk illetve tapasztaltuk, hogy a szűk családon kívül senkire sem számíthatunk. Csak négyen vagyunk és leszünk.
Anya famíliája az állatokhoz hasonlítható, de lehet még tőlük is távol állnak. Apukám hozzátartozói pedig annyira igénytelen emberek, akik arra nem hajlandóak, hogy bármilyen kapcsolatot ápoljanak a rokonokkal. Fontosabb számukra saját maguk állandó sebeinek nyalogatása, közben nem veszik észre, hogy mennyire önzően viselkednek. Nagy hibájuk még: irtóznak az igazságtól, jobban szeretik követni a hazugság görbe útjait annak érdekében, hogy látszólagos béke honoljon a „közösségben”. A sablonos szövegeken kívül, hogy esett az eső, mit ettél ma, a szomszéd miben sántikál, nem nagyon tudnak érdekesebbet nyújtani.
Egyszerűen felháborító a helyzet. A legnagyobb probléma, hogy ezt nehezen fogadjuk el, felfoghatatlan számunkra, hogy kerülhettünk ilyen egy undorító körbe. Igen undorító a legjobb szó rá, bármennyire durván hangzik, mert mi a többséggel ellentétben igencsak másak vagyunk. Először is szeretjük egymást, akarunk valamit teremteni magunk körül és nem anyagi javakra utaltam, értelemmel rendelkezünk, dolgozunk, imádjuk az életet, tudunk viselkedni, vannak elképzeléseink, érzelmeink,,,stb. Mint normális személyeknek, ámbár sokszor azt hiszem, tényleg mi gondolkozunk ferdén és nem látjuk jól a dolgokat. Igaz a sok hülye között gyakran elveszünk a részletekben. Szó szerint leszívják az agyunkat ránk telepszenek, próbálnak kihasználni bennünket.
Az elmúlt napokban pont az egyik vasárnapi ebédnél beszéltük, hogy talán akkor lenne nyugtunk tőlük, ha 500km távolságban lenne a házunk, de azt hiszem, ez sem jelentene megfelelő megoldást. A családjával az embernek akár akarja, akár nem kötelességei vannak, mert hozzánk tartoznak. Annak ellenére is, ha semmilyen érzelmek nem kötnek hozzájuk, mert mondjuk több fájdalmat, problémát okoztak, mint a legnagyobb ellenfelünk. Fel kell vállalnunk a hátterünket és gondoskodni arról, hogy elviselhetőbbé váljon. Meg kell szeretnünk is a helyzetünket, mert a gyűlölet nem vezet a jóra …mivel példaértékű személyek vagyunk így nekünk muszáj megmutatnunk a jóságunkat a rosszakkal szemben ..és nincs kifogás , hogy de meg sem érdemlik! DE MEGÉRDEMLIK! Ugyanúgy, mint most Molnár mamám azt, hogy itt lakik nálunk, mert a férjével összeveszett és kitiltotta a házból. Igen már megint ez a helyzet családi perpatvar, aminek a levét ugyancsak mi isszuk meg.
2 nappal ezelőtt álmomban sem fordult volna meg a fejemben, hogy az az ember aki, anyukám gyermekkorát elrontotta az unokáival nem törődött csak most kezd rájönni, bekopogtat az ajtónkon és mintha olyan természetes volna, beállít azzal, hogy szeretne egy kicsinyke időt nálunk tölteni. MEGTÖRTÉNT! Tivadarról tartottunk haza fele mikor megcsörrent a telefon, Molnár mama volt az. Papó kitette a szűrét, mert éppen úgy „beakasztott”, hogy azt se tudja, mit csinál és gondolt egyet kizárta mamát. Így kérte menjünk érte Eti néniékhez és hozzuk haza, mert az otthonában fél maradni a férjének köszönhetően. Mi persze rendes kölykökként hallgattunk rá. Ugyan apa nagyon kiakadt, hogy mit képzel magáról…de mivel imádja anyát így ő is befogta a száját és engedelmeskedett.
Már 2 napja hogy, a szűk családi körünk egy személlyel bűvölt és, hogy egyáltalán mit hoz még a holnap…..? Mi várunk türelmesen ,de meggyőződésem ez a probléma megoldása is ránk vár…

Régebben ez volt a megszokott..és ma a csonka családok fénykorát éljük...

Visszatérve a Molnár mamás „drámára” ..Jó lenne, ha megoldást találnánk rá. Megfordult a fejembe,ha senki nem hajlandó lépni,hogy valahogyan enyhítsük a fájdalmakat, majd én megpróbálkozok vele.
Tervezem, hogy egy ráérős napomon lemegyek Papóhoz és elbeszélek vele, felnyitom a szemét, hogy mennyire állatmódjára viselkedett. Természetesen félek, hogy pont balul sül el, hisz szokásához híven be lesz rúgva és a saját unokájának neki megy. Simán megtörténhet,ha pénteken a fiával is megtette illetve Csabinak a feleségével. Pár ruhát akartak elhozni mamának, de rájuk rontott egy vasrúddal, szerencsére nem találta el őket, mert annyira nem volt magánál, hogy ahogy leemelte a polcról ki is esett a kezéből, de meg akarta tenni.
Ennek ellenére nem félek, szeretnék megbizonyosodni a helyzetről. Tartok tőle mama valamit sunyizik, lehet Papó el sem küldte csak besértődött és most borult ki a bili, hogy ő akkor nem él a részeg férjével.. Hamarabb is megtehette volna, hisz ez a dolog 20 évvel ezelőtt kezdődött mikor még az anyukám gyerek volt.
Már akkor a családi életük hasonlított egy „rakás szarhoz”, az állandó italozás után jött mindig a megtorlás, és ez így ment éveken keresztül…

Adri a kém ....

Pink Panther:
[link]

Hurrá! Letudtam pár kötelező jellegű dolgomat és bevallom annak ellenére, hogy nem a kedvenc tevékenységeimhez tartoznak igazán jól esett őket kipipálni. Nem olyan ördöngösek, mint gondoltam.
Először mentem el egyedül a házi orvosomhoz, hogy írja fel az elfogyott Ventolinomat. Eddig apa intézte telefonon, mivel nem ápoltam jó kapcsolatot a doktornővel. A gyerek után eléggé kiábrándító ez a felnőtt ellátás és nekem ez nem jött be .. fittyet se hányok a nála való megjelenésre. Utálok hozzá járni betegen is már csak akkor megyek el, ha az itthoni ellátásom kudarcba fulladt. Igaz, mintha tőle fenomenális segítségét kapnék …Arra sem képes, hogy megvizsgáljon, felír mindenféle zagyva gyógyszert. Amire ő jócskán megkapja a támogatást én pedig fizetek, mint a katonatiszt vagy meg sem veszem.
Marad a további szenvedés, de szerencsémre a tüdőgyógyászom általában kihúz a bajból. Ő azt a feladatot is ellátja, ami nem tartozik a praxisához, ha kell, egy vírusos betegségnél megadja a pontos javuláshoz vezető utat. Imádom, 4 évnyi hozzájárásból kiderült, hogy nemcsak szakorvos kiválóan jó, hanem, mint ember. Meglepően jól viselkedik velem,figyel rám,a saját nevemen szólít..Meggyőződésem szeret is a személyiségem miatt. (Kicsit ördögien hangzik… megfordult a fejemben azért van így, mert én vagyok a legfiatalabb betege és örül, ha a vén befásult öregeken kívül láthat más…)
A mai nap folyamán is bementem hozzá, hogy elintézzük az injekciómmal kapcsolatos teendőket és annyira jól esett vele találkozni, hogy rögtön „megfűszerezte” a kedvemet … Mindig azt érzem, ő pontosan az a személy, aki a betegeibe tudja sulykolni, hogy lesz a helyzetük sokkal jobb csak úgy kell hozzáállni. Ehhez pedig nem muszáj megszólalnia benne van minden egyes mozdulatában, munkájában.
Örülök, hogy hozzátartozhatok el se tudnám képzelni az életem a hétfői kúrák nélkül. Hiányoznának, Adrienn csak semmi para beszólásai, dicsérgetései, érzelmi kiborulása a bunkó betegek miatt, az egészségügyről folytatott beszélgetésünk és a kedvencem nah nézzük meg azt az injekciót hátha feloldódott már című fejezet, hiszen akkor vége a várakozásomnak és jöhet a Xolair, pár perc múlva indulhatok is haza.
Remélem, a továbbtanulásom miatt nem veszítem el őt, mert pl. átvesz egy pesti doktor, az idegen környezet nem tenne jót és a személyes égészségünknél tényleg fontos, hogy kinél döntünk, én azt hiszem dr. Farszkival megfogtam az isten lábát. Szeretném, ha ezt a kincset megőrizhetném.

Bemutatom dr. Farszkit ..ott középen a szemüveges,vöröses hajú nő ! Ők is szeretik !

[Canteca de macao]

[ Szerkesztve ]

A tegnapi írásom, ami lemaradt....látogatást tettem Papónál.

A mai este zárása

Lementem 4 körül Papóhoz, bár ne tettem volna. Sejtettem, hogy nem lesz értelme, de hogy ennyire ellássa előttem magát, nem gondoltam. Ő maga a diktátor, akiben egy csepp szeretet sincs a családjával szemben.
Leültünk a „kertben” és elkezdtem neki magyarázni,hogy mamával a kapcsolatát rendeznie kellene, mert nem lesz jó vége. Felpattant és idegességében össze- vissza hadonászgatott a kezével, fölényesen közölte, hogy nem érzi magát hibásnak, sőt ő az, akit megsértettek… Ráadásul blamálta a saját édesanyámat jelentéktelen dolgokért és most bocsánat az obszcén szövegért …Csaba fiát elküldte a halál faszára, kurva anyázta stb. Értetlenkedve pislákoltam, hogy miket beszél, milyen téveszmében él és, hogy végig hazudik.
-Nem akarok semmit megoldani, eladom a házamat és kiköltözök valami tanyára … Mamának nem lehet dirigálni, menjen amerre lát-szinte habzó szájjal beszélte Papó.
Ebből látszik, mennyire egy ferde világképe van, ahol a nők alárendelt szerepet kapnak és ő a kiskirály, mint annak idején Csák Máté…
Persze mamát sem kell félteni, rengeteg hibával rendelkezik, mondhatnám nagyon messze áll egy normális anya, feleség mintaképétől. Soha nem foglalkozott a gyermekeivel.. Édesanyám pontosan elmesélte, hogy milyen volt az élete kicsiként… Azt se tudták, hogy jár e iskolába vagy kerüli, nem érdekelte őket semmi a nevelés szintjén. Ha mindig erről mesél, elsírom magam, elgondolom mennyire egy magára hagyatott kislány volt, aki a megfélemlítés mellett próbált talpon maradni egy ilyen kibírhatatlan közegben. Pl. Arról is hallottam, hogy mikor 8 évesen leesett a kerítésről és megsérült a veséje, vért pisilt, nem volt ki bevigye a kórházba. A Dédi mamám, Szeréna indult el vele a falujukból a 15-20 km -re található Vásárosnaményig. A saját anyja meg sem látogatta …..
Vagy mikor haza küldték az iskolából, mert a tanárnő ápolatlannak találta és kérte menjen, öltözzön át. Mama nem mosott rá, vagyis nem volt szokása, hogy a gyerekekre tiszta ruhát ad, nem hiszem, hogy csecsemő kora után bármikor is felöltöztette volna. Anya persze szegény nem értette, hogy miért történik ez vele… mert a szülei nem tanították meg rá és ahhoz kicsi volt…. Később persze tudatosult benne, hogy mi volt vele a baj és több napig, nem mert a társai közé menni, nagylányként a gátlásai egyre jobban nőttek, neki nem volt egy olyan ruhája, amit szívesen felvett volna, míg a többiek azzal voltak elfoglalva, hogy kirittyentsék magukat.
Szóval összegezve, az irományomból érezhető, hogy mennyire egy kilátástalan helyzetben vagyunk, nincs kivel megoldani a problémát, és azt is lehetne taglalni, hogy kinek van több a számláján, mert nem hiszem, hogy mi 4 en hibáztunk…Mamának és Papónak köszönhetjük, akik kialakították a helyzetet. Csak egy valamitől nagyon félek, ha nem lesz megoldás, megint egy családi tragédia lesz a kimenetele? REMÉLEM NEM! ELÉG VOLT !!!!!!

és ezek után senki sem kérdezze meg, hogy ideges vagyok-e !!!!!!!!!!

[ Szerkesztve ]

[Édesek és mostohák ]

Imádom és mindenkinek ajánlom !

[ Szerkesztve ]

Nyugodj békében...

Meghalt ma Boris dédim , anya nagyanyja ! Már több éve nem is találkoztam vele, a családból senkivel sem tartotta a kapcsolatot és igazából nem ismertem.A gyerekkoromból maradt pár emlékem tőle és ennyi. Gyászolnom kellene ,de nem tudok...mert egy olyan ember ment el akihez nem kötődtem ..tudtam , hogy van ...és ennyi !

Isten veled!

[link]

Újra itt. Erre nincs kifogás , miért nem írtam az elmúlt napokban,sőt hónapban. Nem vegetáltam, nem vonultam el a világtól, éltem az életem csak úgy dokumentáció nélkül.

Annyi mindenről szeretnék írni, de azt se tudom, hogy hol kezdjem. Talán a legelején ..

Az elmúlt időszakban az érettségit követően, számomra meglepő módon rengeteg mindenen keresztül mentem . Pedig fogadni mertem volna rá, hogy a suli befejeztével unalmas semmittevő lesz az életem és tessék...szerelem, családi perpatvar, felvételi, fesztivál, új barátok, válás, temetés stb. Holnap, fejezetenként elmesélem a részleteket,de ma már álmos és fáradt vagyok. Szerencsémre kaptam diákmunkát is lehet attól érzem magam ilyen kábának.Egy forró fürdő és a pihe-puha ágyam majd kiengesztel.

Ui: A holnapi viszontlátásra ! Jó éjszakát !

[ Szerkesztve ]

Kész elmebaj …annyi minden történik velem, hogy most már követni sem tudom és leírni még inkább nem …nehéz róla beszélni csak őrlődöm és őrlődöm, de meddig …? ?

Valahogy kezdek rájönni, olyan ember vagyok, aki felett, ha „megjelennek a sötét fellegek” csak egy bizonyos idő múlva tudja ezt feldolgozni és leírni. A problémák annyira leszívják az energiámat, hogy más dolgoktól el is veszik a kedvemet. Pedig a naplóvezetés sokkal hamarabb meggyógyítaná a sebeimet, de kb. 1 hónapja nem megy. Bezárultam teljesen. Én, a nagy őszinte személyiség? Hogy van ez kérem szépen ?

Értelem és Érzelem…-Művésznőmnek :

Ma reggel mikor felkeltem szörnyű fejfájás gyötört. Először azt gondoltam, biztos a Hegyalja fogott ki rajtam az az egy este, amit ott töltettem.
Később eszméltem semmi köze a bajomhoz, a problémát kedves barátnőm az okozta, hogy tudtam, hogy ma szülinapod van, és valamivel megszeretnélek lepni …Órákig törtem a kobakomat, próbáltam őszintén írni neked, de nem ment. Remegett a kezem, kalapált a szívem és összeszorult a torkom…
Féltem, hogy nem vagyok képes megfogalmazni az érzelmeimet és érthetően leírni neked, kicsit beszélni a barátságunkról, hogy hogyan alakult ki és miért nevezzük mi olyan különleges egymásra találásnak stb. Az irántad érzett hiányzol nagyon , találkozhatnánk már dologból felocsúdva döbbentem csak rá, nem is kell erről mesélnem , elég , ha mi tudjuk igazán mit jelentük egymásnak ma már ..

Ahogy Szeréna dédink mondaná :- Drága Gyermekem , az Istenke sokáig éltessen , születésnapod alkalmából!

és pár perces lélegzetvétel után rázendítene kedvenc nótájára : Sok születésnapokat vígan megélhess

Remélem örömet okoztam neked ...Szeréna dédi személyének felidézése megfelelő meglepetésként hatott az érzelmeidre...megjelent a görbe vonalacska a szád szélénél és a kuncogásodat csak azért fogtad vissza , mert a húgod már rég húzta a lóbőrt!

ÜDV: Adrienn alias Kiskökörcsin

[ Szerkesztve ]

Ma kimentem a Sóstóra méghozzá egyedül, és azt kell mondanom nagyon jól esett. Befordulva a szigetre, az egyedüllétem megszakadt, ismerős arcokra találtam, vagyis ők kiabáltak utánam : SIPOS ADRIENN??? !!!
- Igen én vagyok ! –fogalmazódott meg bennem a válasz, ahogy hátranéztem. Ohh , hát persze Művészetis társaim üldögéltek a fűben és beszélgettek.
Üdvözlés után én is letelepedtem melléjük, csacsogni kezdtem. Csacsogni és nem szokásomhoz híven magányosan a stégen néztem a vizet, a szerelmes párokat a csónakokban, a nádasok közül előbukkanó kacsákat. Egyáltalán nem!
Elvegyültem a pokrócnyi társaságban és élveztem a jelenlétüket. Nyíltan beszéltem bármiről, tanácsokat adtam, kaptam, viccelődtem ….
Azt hiszem, visszatért az őszinte Adri, aki kezdetektől fogva voltam és vagyok! Őszinte még akkor is, ha mások kihasználták/ják majd . ..de nem érdekel! A lényeg, hogy magam adom, és nem hódolok be senkinek!

[ Szerkesztve ]