Pár feljegyzés az elmúlt időszakról ...Ezeket találtam a fecniken..Lássuk ....

1.
Mi emberek mikor elszomorodunk, megbántódunk, boldogtalanok vagyunk, valami miatt pótcselekvéseket teszünk. Gyakran nyúlunk olyan dolgokhoz, melyek csillapítják fájdalmainkat. Sokan kinyitják a hűtőt és szó szerint felzabálják. Megeszik az ínyenceiket, a nagyi csirke paprikását vagy a gyors éttermi láncból megmaradt hamburgert (ha már ez a trendi).
Én a fürdőbe rohanok, beállok a zuhany alá és hagyom, hogy a vízsugár eltalálja az arcomat. A vízcseppek masszírozzák az egész testemet. Én pedig, mint aki megadta magát várom, hogy legyen vége a rossznak.
Valaki elgondolkozott már rajta, hogy miért cselekszünk így ??? Kapkodunk bármi után, mert jött egy rossz, megbántott minket és nem voltunk felkészülve rá....Sértődöttségünket a kóla flakonjába sírjuk bele, nem hogy, egy olyan személyt keresnénk fel, akiben megbízunk és tanácsot ad..Áh dehogy !! A tárgyak megoldják...?! Kicsit végig gondoltam a folyamatot és erre jutottam.
Talán azért van ez így ... Megnyugtatja az embert, hogy utána nyugodt fejjel tovább léphessünk... Másrészt pedig, az is előfordul, hogy el akarjuk tusolni a problémát és a megoldást nem keresni, maradunk az érzelmi viharainkban és idővel rájövünk nem oldottuk meg csak keseregtünk, sajnáltattuk magunkat...tehát hallgattunk a szív ösztöneire…teljesen elvakított minket…olyan ez, mint a szerelem?

2.

Hogy hogyan változhat az ember életmódja egyik napról a másikra?!
Szabad vagyok, mint a madár magam rendezhetem a napirendjeimet. Délig alhatok, majd mikor kimostam a csipát is a szemeim közül, nehezen megcsinálom a szüleim által kiszabott munkákat és este pedig élhetek. Miért tehetem meg ezt a luxust …? A megváltozott életfeltételeimnek köszönhetem!

3.
3 hét van szóbeliig (érettségi). Ugye április 29-én ballagtam le..azt lehet mondani 1 hónapot eltébláboltam. Nem tanultam semmit, a tételeimet bedobtam a sarokba és csodáltam őket. Lógattam a lábamat, loptam a napot, lusta voltam…Na és ?
Annak ellenére, hogy mindig teljesítménykényszerben szenvedtem, mégsem vagyok magamra ideges. Pihentem és ez nagyon jól jött. Végre megnyugodtam, mert az utolsó hónapokban sokat szenvedtem. A suliban szörnyen viselkedtem már nem a tanárokkal szemben, hanem saját magammal. Harcot vívtam az érzéseimmel, olyan szörnyű gondolatok fogalmazódtak meg bennem teljesen értetlenül. Bármi hülyeségen sírtam és a munkám is egyre rosszabb színvonalat ütött meg.. Gyakran kérdezgették: -Rosszul érzi magát? –Igen!!!! Ordibáltam volna, de nem lehetett …inkább sápadt pofával üldögéltem a teremben és meg se szólaltam.
Szerencsére a barátaim tartották bennem a lelket és egyre többet mondogatták (mihez tartás végett ): - Újból szeretnék, ha egy mosolygós, élettel teli , piros pozsgásas arcú lány lennék, aki eddig is voltam . Jelentem vissza tértem !

Palya Bea-Ribizliálom
[link]

[ Szerkesztve ]