Ma kimentem a Sóstóra méghozzá egyedül, és azt kell mondanom nagyon jól esett. Befordulva a szigetre, az egyedüllétem megszakadt, ismerős arcokra találtam, vagyis ők kiabáltak utánam : SIPOS ADRIENN??? !!!
- Igen én vagyok ! –fogalmazódott meg bennem a válasz, ahogy hátranéztem. Ohh , hát persze Művészetis társaim üldögéltek a fűben és beszélgettek.
Üdvözlés után én is letelepedtem melléjük, csacsogni kezdtem. Csacsogni és nem szokásomhoz híven magányosan a stégen néztem a vizet, a szerelmes párokat a csónakokban, a nádasok közül előbukkanó kacsákat. Egyáltalán nem!
Elvegyültem a pokrócnyi társaságban és élveztem a jelenlétüket. Nyíltan beszéltem bármiről, tanácsokat adtam, kaptam, viccelődtem …. 
Azt hiszem, visszatért az őszinte Adri, aki kezdetektől fogva voltam és vagyok! Őszinte még akkor is, ha mások kihasználták/ják majd . ..de nem érdekel! A lényeg, hogy magam adom, és nem hódolok be senkinek! 
[ Szerkesztve ]
