Voltam én is tapló. Nagyon dekoratív, mellesleg rendes évfolyamtársammal megyünk át a másik terembe órára. Fel a lépcsőn, én a saját tempómban 3-assával veszem a lépcsőket (196cm magasság), a csaj meg próbál lépést tartani, és mondja a magáét... Egyszer csak azt veszem észre, hogy eltűnik mellőlem, elbotlik, eldobja a könyveit, stb... Felsegítem, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy futnak utánam a lányok... Lehet, nem kellett volna elcsesznem valamit...

Számtech tanár, 25-27 évesen... Amikor egy szerdai napon csak azért jön tar-kopaszon, levágatva a valóságos sörényét, mert a megelőző iszogatós estét követően kellett 3 helyen összevarrni a fejét, ugyanis a saját lépcsőházában gurult egy jót...

Hajnali hatra járok dolgozni. Kilépek a lépcsőházból fél hatkor, nyomom a gombot és a várt vizuális élmény elmarad, viszont szokatlan audióélményt tapasztaltam. 'Bassza meg, ez a szomszéd csengője!' De már hallom is, ahogy szitkozódva jön az ajtóhoz a csaj... Nem szaladtam el, volt bennem annyi tisztesség, hogy megvárom, de a lámpát nem gyújtottam meg. Egyszál édes kis semmiségben nyit ajtót, hót kómásan...
- Szia! Meg tudnád mondani, hogy melyik a villanykapcsoló...
Szegény feje nyakastól!

Pénzügytan előadás, 4 darab üres szék volt a teremben, az is a tanári asztallal szemben. mindenki pusmog és 130 főnek már nagy hangja van... A tanár ránk szól, mindenki összehúzta magát, csak én nem, nem éreztem magam bűnösnek, én csendben egy német szöveget olvasgattam a 10. sorban. Na, majd két méteres termetemmel meglehetősen kilógtam a zajos tömegből, a tanár meg kiküldött:
- Maga menjen ki!
- Én.
- Maga!
- Hát jó...
És azóta nem láttam a tanárt, pedig vizsgáztam és szigorlatoztam is a tárgyából.

Ha minden kötél szakad, nem kell félni az akasztástól!