Úgy tűnik a topic nagyon rossz irányba ment el, de azért még írnék egy kis monológot.
A cigányokról:
Évszázadok óta komoly gondot jelent ez a kérdés, nemrég készítettem erről az etnikumról egy kis prezentációt, így mélyebben beleáshattam magam egész történetükbe. A probléma jelen van, el kell ismerni, de a megoldás nem lehet ez a szűklátókörű kiirtás, stb szöveg. Egyszerűen csak megfelelő mennyiségű időt, és pénzt kell fordítani az egyénekre, hiszen egy ember sem születik tolvajnak, gyilkosnak, maximum a környezete azzá neveli. Ezt a problémát kell orvosolni, akkor indulha el igazán a fejlődés. Félreértés ne essék, én sem szeretem a romákat, engem is támadtak már meg, de ezzel együtt a realitásokban hiszek. Az ember képes változni, ők IS emberek, és köztük is van tisztességes, dolgos. Ismerek olyan roma fiatalt, aki osztályelső egy elitgimnáziumban. Ez mind a családi háttér következménye, illetve a megfelelő társaságé. A társadalom közönye nem tartható sokáig velük szemben, és ez ki fog hatni a törvényhozásra, ill. a végrehajtásra is. Megfelelő szociológiai programokra van szükség.
A magyarságtudatról(nem tudom ez hogy kerülhetett ebbe a topicba, de ha már...):
Jómagam az elmúlt pár évben igen komoly nemzeti identitástudatot szedtem magamra, mind zeneileg, mind irodalmi téren. Ne gondolja viszont senki, hogy aki ilyesmivel foglalkozik esetleg szélsőjobbos, neonáci, stb.. Attól hogy valaki szereti a hazáját még nyugodtan elmehet külföldre szerencsét próbálni(én is tervezem ezt), világot látni, kára nem valószinű hogy lesz, maximum szerez egy kis tapasztalatot, netalántán pénzt is. Induljunk ki az angol példából: náluk szokás, hogy ha a delikvens elvégezte a középsulit elmegy 1-2 évre világot látni, pincérkedni esetleg, stb.. (javítsatok ki ha tévednék). Mégsem árulózza le senki, ott ez a hagyomány, érdemes lenne tanulni belőle. Magyarországon a társadalom mobilitása sajna igen fejletlen, mint már említették, Amerikában nem gáz, ha valaki felpakolja az egész pereputtyot a kamionra, és szépen eltolja a biciklit egy másik államba, mert ott van munka. Manapság nálunk is egyre nagyobb létjogosultsága lenne ennek az életformának.
Egészségügy:
Igen égető kérdés, hiszen a legfontosabb az életben az egészség. Egy személyes példából tudok csak kiindulni. Szülővárosomban, Esztergomban lévő kórházban fekszik jelenleg is anyum, remélhetőleg már nem sokáig. Az épület maga nagyon szép, a szoba 2 ágyas, saját zuhany, WC, mosdó. Ma raktak be nekik egy TV-t is, a falak tiszták, fehérre meszeltek. A fejlődés látványos. Nem várható el, hogy a csődközeli egészségügy egyik percről a másikra NY-EU szintre emelkedjen.
Személy szerint pedig: 1500 fős kis faluban élek, mégis tökéletes a közműellátás, szélessávú ADSL internet van, ami 4 éve csak álom volt.
A sok panaszrol meg csak annyit: én jobban élek mint négy éve, és ez nem a kormánynak, és senki másnak sem köszönhető, csakis magamnak. Ha dolgozom lesz pénzem=> meg tudom venni azt, ami nekem szükséges. Kajára, lakásra egyelőre nincs gondom, tehát nem én vagyok a legjobb példa, de mégiscsak tanulságos lehet az esetem.
Elnézést, ha valakit megbántottam, de azrt érdemes lenne sok embernek elgondolkodnia, és panaszkodás helyett inkább tenni valamit a saját jóléte érdekében, mert a 2 szép szeméért bizony senki sem kapott még pénzt.
[Szerkesztve]