Aktív témák

• #109 guga Közösségépítő

  2005-10-27 10:50:00 #109

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Elmesélek egy történetet arról, hogy a mi gyülekezetünkben hogyan és mire képezik ki a misszionáriusokat, akiket külföldre küldnek és azok ha megérkeznek egy adott országba, akkor mire tanítják a gyülekezetet.
  A mi lelkészünk egy Bibliában olvasott ige által kapott elhívást, elolvasta és megragadt benne, nem hagyta nyugton, naponta visszatért a gondolataiba ez a pár mondat.
  
  1Móz 47,19
  Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
  
  A mag minden esetben Isten igéjét jelenti a Bibliában, a föld pedig az ember lelkét vagy magát az embert, egy társult igéből pontosabb képet kaphatunk.
  
  Lk 4,4
  Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
  
  A kenyér a testnek, Isten igéje a léleknek.
  
  A mi lelkészünk dél koreában kapott üdvösséget és ott képezték ki misszionáriusnak s utána küldték magyarországra, 1996 óta él hazánkban és hirdeti az Evangéliumot, én és a feleségem, valamint a családunk több tagja is általa kaptunk üdvösséget. Előtte jártam hit gyülibe, pünkösdiekhez, élő kövekhez, de mindenhol rajtam volt a hangsúly, hogy nekem mit kell tennem és hogy bűnös ember vagyok. Egyedül ez a lelkész tárta fel előttem a Biblia igazságát, miszerint Jézus mit tett értem és hogy megváltott ember vagyok, nincs semmi bűnöm Isten szemében ha Jézus váltságában hiszek.
  A kiképzése során arra tanítják meg Őket, hogy a legapróbb problémájukkal is Istenhez forduljanak, ne emberben bízzanak. A lelkészünknek akkor már volt 2 gyermeke, felesége. A feljebb való lelkészektől kaptak szállást és ételt a misszionárius képzőben, de minden további igényüket, szükségleteiket Istennek kellett feltárni, hogy megtapasztalják Isten hogyan munkálkodik és hogyan gondoskodik róluk. Ugyanis ha külföldre mennek, akkor még nem ismerik a helyi nyelvet és nincs is a birtokukban sok pénz, amiből mindent megvásárolhatnának, egyedül csak Istenre támaszkodhatnak. Néhány idézet a Bibliából, ami világosan megmutatja, hogy mi Isten kérése.
  
  Mt 6,6
  Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
  
  9. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,
  10.Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az ő táplálékára.
  
  31. Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?
  32. Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
  33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
  
  Ha például a lelkésznek pelenkára van szüksége, hogy a gyerekeket tisztába tudja tenni, akkor ezt nem mondhatja el egyetlen embernek sem, csak és kizárólag Istennek tárhatja fel ezt a problémát.
  
  Jer 17,5
  Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!
  
  Egyszer a kiképzés során előfordult, hogy ruhát kellett venni a kisebbik gyermekének, mert már kinőtte. Este mikor mindenki elcsendesedett, akkor leült imádkozni és feltárta a problémáját Istennek, hogy nincs semmi pénzük, de a gyermekének ruhára van szüksége. Ez így ment néhány napon át, hogy estéről estére imádkozott ezért, de Isten nem válaszolt rá. A probléma nem akart megoldódni egyáltalán. Mikor már teljesen elveszítette minden reményét, megfordult a fejében hogy talán nem is igaz az egész és neki ez nem fog sikerülni, nem tudja végigcsinálni a misszionárius kiképzést, mert még ilyen apró problémára sem kap választ és segítséget Istentől és ő így hamar elbukik, mert ha ennél nagyobb problémája támad majd külföldön, akkor azonnal vissza fog jönni koreába. Eltelt egy hét és a második hét elején kapott egy levelet egy asszonytól. Az az asszony egy másik városban élt és egyszer beszélt neki az Evangéliumról és adott neki füzeteket is. Az asszony később az olvasottak alapján üdvösséget kapott és szerette volna meghálálni a lelkészünknek. Amikor ezzel az asszonnyal találkozott még nem volt misszionárius, csak egy üdvözült ember, aki gyülekezetbe járt. Ez az asszony közben utánajárt, hogy ki volt az az ember, akitől kapta a füzeteket és hogy jelenleg hol van. Megtudta, hogy misszionárius képzőbe jár és a pontos címet is elkérte a helybéli gyülekezetben. A levélben megköszönte a füzeteket és elmondta, hogy hogy kapott üdvösséget általa, a borítékba pénzt is rakott, kb. kétszer annyit, amennyire a lelkészünknek szüksége volt. Utána nagyon hálás volt, hogy Isten tényleg munkálkodott érte és elmondta, hogy az egészben az volt a furcsa, hogy még nem is volt misszionárius, de Isten már látta előre, hogy az lesz és megengedte számára ezt a helyzetet, hogy összeismerkedjen azzal az asszonnyal és már előre tudta, hogy mikor elkezdődik a képzés, akkor milyen problémával fog szembetalálkozni és arra ez az asszony levelében elküldött pénz lesz a segítség. Egy évig tartott a misszionárius képzés és ilyesmit hetente élt át, megtapasztalhatta, hogy Isten gondoskodik róla akkor is ha egyetlen szót sem szól embereknek a problémáiról.
  
  Én 1998-ban ismertem meg Őt és ugyanerre tanított, hogy a legapróbb problémával is Isten felé forduljak, embernek ne is említsem, mert ha Isten felé tárom fel és Isten munkáját megtapasztalom, akkor ezért a hála és a dicsőség is Istennek jár. Egy alkalommal 4 napos Bibliai szeminárium készülődött és sok külföldi lelkész jött magyarországra, akiket a mi lelkészünk szállásolt el. Ilyen alkalmakkor sokkal több pénzre van szüksége a lelkészünknek, mert élelem, buszjegyek, egyéb kiadások. Egyszer azt mondta a lelkészünk, hogy ilyen alkalmak esetén Isten sokkal intenzívebben munkálkodik a vendékekre való tekintettel.
  Én is szerettem volna adakozni a gyülekezetnek, de nem volt semmi pénzem, sőt nemhogy pénzem nem volt hanem inkább adósságaink voltak s elég sok. Azt kértem Istentől, hogy ha pénzhez fog juttatni, akkor tegye nyilvánvalóvá, hogy az a pénz, amit kapok, azt Ő nekem azért adta, hogy a gyülekezetnek tudjak adakozni és nehogy az legyen, hogy elköltöm másra. Ezt megelőzően egy hónappal az egyik bolhapiacon vásároltam egy notebook hálózati adaptert 500 Ft-ért egy olyan magyar embertől, aki németországi cégektől vásárolja fel a leselejtezett számítógép alkatrészeket és azt magyarországon értékesíti. Mivel régebben dolgoztam notebook szervizben így rögtön láttam, hogy egy igen értékes és ritka hálózati adapterről van szó, amihez nagyon drágán lehet hozzájutni és azt is csak megrendelésre hozzák. Az eredeti értéke 35.000 Ft volt, mivel ez használt de jó állapotú adapter volt így 25.000 Ft-ért hirdettem meg. Egy hónapig nem jelentkezett rá senki és már meg is untam hirdetni. Egy pénteki napon, mikor jöttek a lelkészek németországból vonattal, szóltam a kollégámnak, hogy menjen ki a keleti pályaudvarra értük és szállítsa el Őket a mi lelkészünk lakására a csomagjaikkal együtt. A kollégám kiment az ajtón és elindult, hogy időre odaérjen. A következő percben megcsörrent a vezetékes telefonom és egy férfi jelentkezett be rajta, miszerint szüksége lenne egy notebook hálózati adapterre, amit régebben hirdettem, Ő lementette a hirdetésemet, mert pont erre volt szüksége egy amerikából használtan behozott notebookhoz, de mielőtt megkeresett volna felhívott néhány üzletet, hogy tudnak e neki szerezni. Egy hétig keresgélt, de elég reménytelennek látszott és nagyon drágán is hozták volna be neki. Ezért úgy döntött, hogy megveszi tőlem használtan. Felhívott és lealkudta 20.000 Ft-ra az adapter árát. S mivel látta, hogy Budapesten belül ingyenes a házhoz szállítás, így megkért hogy szállítsuk ki neki a Podmaniczky utcába a nagy postával szembe lévő lakóházba. Ez pont ott volt a keleti pályaudvarnál, ahová a kollégám készült. Így szóltam neki telefonon, hogy jöjjön vissza és vigye el a notebook adaptert a címre és a 20.000 Ft-ot adja oda a lelkészünknek ha végzett.
  
  Isten már egy hónappal azelőtt elkezdett munkálkodni értem, hogy tudjak adakozni a gyülekezetnek. Én még nem is tudtam, hogy egy hónap múlva, amikor lesz a Bibliai szeminárium, akkor majd nekem nem lesz egy kanyi forintom sem és magamtól nem is tehettem volna semmit, hogy ez a helyzet megváltozzon, pedig már akkor ott volt a kezemben a probléma megoldása a használt notebook adapter csak még nem tudtam róla, hogy az azért került hozzám, hogy a megfelelő pillanatban áldássá váljon. Természetesen én is megtehettem volna, hogy kölcsönkérek pénzt egy családtagunktól vagy egyéb emberi módon próbálkozom, de akkor hol marad Isten hatalma, akkor miért van Isten? Mivel ezt és még sok más problémát azóta is így kezelünk, hogy embernek nem szólunk egy szót sem, akármilyen lehetetlennek látszik vagy reménytelennek, de ha Isten elé visszük, akkor nyilván megoldja és válaszol. Mindezt Önmagáért teszi, hogy tudjunk neki hálásak lenni és minden pillanatban bizalommal tudjunk fordulni hozzá. Tudnék mesélni még rengeteg ilyen esetet, ami Isten dicsőségére szolgál.
  S pont az ilyenek miatt szoktam megbotránkozni azon, mikor harsogja a média, hogy ki kinek mennyit és hogy adakozott. S főleg a márványtáblás eset, hogy kiszögezik a templom falára hogy melyik család mennyivel járult hozzá a templom felújításához, ezt egyenesen Istennel szemben állva teszik. Esélyt sem adnak arra, hogy Isten munkálkodni tudjon értük, emberi módon oldják meg minden problémáikat.
  
  Még valami, a mi lelkészünket még soha nem hallottam, hogy felszólította volna a gyülekezetet, hogy erre vagy arra adakozzanak. Ha a gyülekezetnek szüksége van valamire, akkor a Bibliában leírtak szerint jár el, este imádkozik érte és türelemmel megvárja, amíg Isten munkálkodik érte. Soha nem mondta még nekünk egyetlen szóval sem, hogy ha bármelyikőnknek súlyos gondja van, akkor a gyülekezet többi tagja adakozzon számára. Mindenkit arra szólít fel, hogy egyenesen Istennek tárjuk fel, ne emberek előtt. Eddig még minden problémánkra válaszolt Isten. Egy kicsit továbbfűzve meg általában az van, hogy Isten a problémáinkat eleve azért engedi, hogy megtörténjenek, mert ilyenkor az ember automatikusan Istenhez fordul és ha megtapasztalja Isten munkálkodását, akkor ezáltal lehet hirdetni Isten dicsőségét is.

Aktív témák