Érettségi magyarból... No, azon összehazudoztam néhány oldalt olyan művekről, amelyeknek 90%-a a legkevésbé sem érdekel, 99%-uk határozottan nem tetszik, és 80%-uk mondanivalójával nem értek egyet. Volt időm persze megtanulni, hogy hogyan kell úgy hazudni, hogy azt értékeljék, tehát jól sikerült, nem is ezért panaszkodom. Csak valahogy ebben a formában hülyeségnek tartottam az egészet akkor is, és így visszatekintve most is.
Dehát ez van, ez legyen a legnagyobb bajunk.

Szóbeli dettó... Szónoklati gyakorlat: Hogyan elemezzünk számunkra érdektelen alkotásokat, és hogyan emeljük ki ezeknek az adott esetben akár visszatetszést keltő műveknek a hivatalosan elismert erényeit? Ha sikerül mindezt diplomatikusan elintézni, úgy, hogy az értékelő bizottság beveszi a cselt, és odavan meg vissza, és ugyanakkor nem érezzük magunkat intellektuális értelemben prostituáltnak, akkor megérdemeljük a gratulációt.
Emellett elsajátítottunk egy, a nagybetűs életben is hatékonyan alkalmazható technikát... már ha lesz bőr a képünkön olyan esetben élni vele, ahol tétje is van a dolognak.


[Szerkesztve]

''... we as consumers want our content free (as in Freedom) and if we don't get it, we'll take our content free (as in beer).''