Új hozzászólás Aktív témák

• #3874 dabadab titán cadtamas #3873

  Új Válasz 2017-10-04 09:35:21 #3874

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  dabadab

  titán

  válasz cadtamas #3873 üzenetére

  (Jézusom, ez a példaprogram... az már önmagában elég ahhoz, hogy azt javasoljam, hogy inkább tanulj valami másból)

  Szóval: a mutató egy olyan változó, ami egy másik változó vagy objektum helyére (címére) mutat a memóriában. Ez eddig megvan? Itt a két fő koncepciók az, hogy van olyan, hogy a memóriacím (a számítógépben a byte-ok meg vannak számozva nullától kezdve nagyonsokig és ezzel a számmal lehet rájuk hivatkozni) és hogy minden változó meg objektum valójában egy rakat byte-ként létezik a számítógépben.

  A hivatkozás az gyakorlatilag egy mutató, csak a szintaxisban van különbség: ott feltételezik, hogy minket elsősorban a mutatott dolog érdékel, nem maga a memóriacím és így nem várja el a fordító hogy csillaggal meg nyillal bohóckodjunk, megspórolva némi gépelést meg olvashatóbbá téve a kódot.

  Miért jó, hogy vannak ilyenek?

  A fő felhasználási terület a függvények paramétereinél van. A paramétereket alapvetően átadhatjuk értékként vagy hivatkozásként: ha értékként adjuk át, akkor ha a függvényben bizergáljuk, az nincs kihatással az eredeti változóra - ha hivatkozásként, akkor meg igen.

  A másik felhasználás az, amikor new-val hozunk létra objektumokat, hogy az élettartamuk független legyen annak a függvénynek az élettartamától, amelyik létrehozza őket (ugye a helyi változók csak addig élnek, amíg a függvény le nem fut - ha new-val hozol létre valamit, az meg addig, amíg rá nem küldesz egy delete-et).

Új hozzászólás Aktív témák