A mai napomnak (hajjaj... ha jól nézem, még csak most kezdődik...) tanulsága még nem, de mottója már született:

''Jó az még, vazzeg...''

Na az úgy vót, hogy már majd bedohányoztam, aztán felkutattam a lakás azon részeit, ahol nem alszik szülő vagy húg, és jól találtam is egy szál cigit jóóól.
De közben rájöttem, hogy még éhes is vagyok, ezért

konyhába be,

vágtam egy szelet kenyeret meg egy szelet kistányért, a kistányérra ráhalmoztam némi paprikakóbásztéliszalámifüstöltpulykamellet, meg töltöttem egy bögre teát, mindezt és a cigarettát egy tálcára pakoltam, majd

szobába be,
tévé be,
ágyba be,
kaja be,
tea be,

de a tea csak félig ment be, mert a másik fele (tőlem megszokott módon) a tálcán fejezte be rövid földi pályafutását. Dehát ez nálam mindennapos, ezért nem is foglalkoztam vele mindaddig, amíg észre nem vettem, hogy a cigi ott figyel a fél bögrényi teapocsolya közepén. Na,

gondolkodás be,
fürdőszobába a cigivel be,
hősugárzó be,

a cigi 5 perc alatt meg is száradt, bár elég gányul nézett ki, dehát

''Jó az még, vazzeg...''

Mondjuk kicsit nehezen gyulladt meg, elég furcsán füstölt, az íze pedig egy külön esettanulmány, lehet, hogy szabadalmaztatom. Ennyi vót.

[Szerkesztve]