Mindig szerettem volna a retro PC gyűjteményemben tudni egy 386-ost, ami eddig valahogy kimaradt. Habár alapvetően gyakoriak az aprón, de esetemben szempont volt, hogy PS/2 csatolós legyen, kis helyet foglaljon miközben minél több funkció legyen integrálva a lapon.

Ősszel szembe is jött egy éppen ilyen, ICL gyártmányú mini 386SX alaplap, 2 x 1 MB memóriával.
Semmit nem lehetett tudni az állapotáról, épp csak felismerhető volt a termék, a mellékelt, nem túl nagy felbontású képen.
Jelképes, pár ezer Ft-ért volt fent, így vállaltam, akármilyen is megveszem. Más nem, jó lesz dísznek.

Pár nap múlva meg is érkezett. Gyorsan átnézve sérülésmentesnek tűnt, a lítium eleme stabilabb a korabeli társainál, nem folyt ki belőle maró anyag, nincs korrodálás.

Első ránézésre nincs itt semmi probléma, ez bizony gyorsan üzemben lesz. A tápja egyedi, de ez nem gond, már méricskélem is ki az érintkezőket a jól dokumentált ISA-BUS csatlakozóihoz képest, majd átrendezek egy AT-ATX tápcsatlakozó átalakítót, hogy a táp érintkezők a helyükön legyenek.
Mielőtt áram alá helyezném, észreveszek kisebb furcsaságokat, több SMD csatlakozópad üresen áll a lapon.
Nem probléma, biztos új revízió, vagy egyedi széria.
Ahogy egyre alaposabban vizsgálom, úgy tűnik egyre nagyobb mértékűnek a hiány ... keressünk már egy képet a neten, hogyan is kellene ennek kinézni.
https://theretroweb.com/motherboards/s/icl-cl386s,-cl386s-25,-cs386s,-cs386s-25
Számoljunk csak meg mi nincs rajta az én lapomon ... 1, 2, 3 ... meg sem állok 60-ig.
Ajjaj ... mégsem nyertem porszívót ... mehet a falra dísznek ... ezt bizony alkatrészforrásnak használták egy elektronikai műhelyben.

Előző írásomban a kiegészítésekkel csúcsra járatott DOS-ról írtam. Ebben a bejegyzésben folytatom a korszak bemutatását a játékok segítségével, és hogy hogyan éltem meg a gépeimmel, egészen a kor alkonyáig.

1996 év elején járunk, a játékok operációs rendszere továbbra is a DOS.
A Microsoft már pár éve dolgozik rajta, hogy ez megváltozzon. A céljuk, hogy meggyőzzék a játékfejlesztőket, Windows alá portolják a megjelenő játékaikat.

Az első próbálkozások még Windows 3.1-re történnek, de az arra készített WinG API-nak nem volt ideje kiforrni. A fejlesztők panaszkodtak, a Windows alatt nincs meg a megszokott hardver hozzáférés, BIOS rutinok hívása, a már megjelent programok pedig kompatibilitási problémáktól szenvednek a gépeken. A Windows95 már fejlesztés alatt áll, a munkát a készülő DirectX API-val folytatják.
John Carmack-ot, az ID Software programozó guruját keresik meg a szándékukkal, miszerint a Microsoft vállalja a Doom Windowsra portolását teljesen ingyen, a kiadói jog is maradhat az ID Software-nél, csak készüljön el.
Carmack belemegy.
Az 1983 óta a Microsoftnál dolgozó Gabe Newell kapja meg a projekt irányítását, aki többek között az első három Windows verzió elkészítésében is részt vett.
Az első WinDoom verzió csak béta stádiumig jut el, amikor is átállnak a DirectX-es változatra.
A végleges, már nagy-felbontásban is játszható Doom 95 jóval a Windows 95 megjelenése után, 1996 őszére készül el, már DirectX 3.0 verzióra. Ez lesz az egyik legelső, Windows 95-re írt, már DirectX-et használó játék.

Ezúttal csak kósza gondolatban jelzem, beleírtam a PC játékok sorozatom első részébe a 80-as évek főbb játék megjelenéseit és a kapcsolódó hardver fejlődéseket, hogy lássuk a legelejét is, honnan indult a PC.
A következő írásban olvasható:
1991 - játék a PC-n

1993 folyamán egy korszak lezárult. A játékok világában az új standard a 32-bites programokat is futtatni képes PC lett, legalább 4 MB memóriával.
A játékra használt PC-k operációs rendszere ekkoriban a 16 bites DOS, amiben alapból a programkód mindössze 640 KByte lehet. A DPMI alapokra épülő kiterjesztést, a 32 bites varázslatot, az ingyenes DOS/4GW program szállítja (Tenberry Software) a játékok indító fájljaiban integrálva, vagy külön .exe fájlban mellékelve. Ezzel megnyílt az út az akár 64 MB memóriát is használni képes játékok felé.

A régi 286-os gépünket 1994 év elején cseréltük le, vagyis mi ekkor csöppentünk bele az új korba.
Az időzítés jól sikerült. A korosodó, már klasszikus 386-os gépek helyett, a viszonylag modern Cyrix 486 DLC 40 Mhz-es processzorra épülő konfigurációk képviselik a "low budget" kategóriát a 32 bites számítógépek között. Még ha nem is valódi 486-os CPU-ról van szó, ebben a processzorban már 1 azaz egy kByte belső cache található és ismeri a 486-os utasításkészletet. Ekkorra az alaplapokon is standard a legalább 128 kByte méretű L2 cache. Ezek mind jól jönnek az újabb játékok futtatásakor.
Ezen alapokra épült a mi új gépünk is. Kapott 4 MB memóriát, a háttértár egy 210 MB méretű WD winchester lett, a videokártya maradt a már bejáratott, ISA buszos Trident 8900C 1 MB, ahogy minden egyéb részegység is változatlan maradt.

Az előző írásomban az 1991-es XT számítógépünkről és az akkoriban elérhető PC játékokról írtam. Link az eléréshez.

Az új gép:

1992 elejére beláttuk, az otthoni, Hercules monitoros XT gépünk több szempontból is éppen csak karistolta az igényeinket. Sok játék elindult rajta, de a megjelenésük a 80-as évek elejét idézte, és a gép is elég nagy monstrum volt.
Szegény szinte még ki sem hűlt, kicseréltettük egy 80286 20 Mhz-es processzorral felvértezett, mutatósabb slim dobozú számítógépre, amihez egér és billentyűzet is tartozott.
1 MB memória volt benne, 1.2 MB 5,25-ös Floppy meghajtó, 80 MB HDD háttér ... és dobpergés ... már EGA kártyával volt ellátva.
A gépház tetején állt a hozzá való, 16 színt megjelenítő, hosszú és bazi nagy EGA monitor (14 colos képpel)
Hangkártya sajnos nem járt hozzá.
Az EGA grafikus technológiának köszönhetően a lemaradásunk javult, de még mindig 5-7 év volt a nyugati standardhoz képest.
Újabb játékok is elindultak, játszhatóvá váltak. Jó lett végre színesben látni a játékokat, habár a képe nem volt olyan éles mint előtte a mono monitornak.
Erről a gépről fotó is készült.

Ahogy távolodunk a korai PC világtól, egyre nagyobb kihívás meghatározni a történések konkrét időpontját. Sajnos nem írtam naplót, utólag próbálom összeszedni az ehhez köthető saját élményeket, cselekményeket.
Ezekhez régi számlák, családi történések, amikhez köthető egy-egy pillanat, számítógép alkatrész árak változásai a korabeli árlistákban, újság hírek, de leginkább az abban az időben elérhető játékok, és ahhoz köthető emlékek segítenek.

A XX. század végére a világ a személyi számítógépek irányába fordult. Valaki előbb, valaki később csatlakozott. Nálunk, ennek a felismerése 1991-ben történt, mikor is anyukánk megörvendeztetett minket egy igazi, bazi nagy PC-vel. Akkora volt, hogy csak a mérete miatt is jobbnak kellett lennie bármilyen egyéb otthoni computernél, amikkel az osztálytársaknál vagy a szomszéd gyerekeknél találkoztunk. Hehe.
A mögöttes szándék persze nem az volt hogy játszunk, mégis többnyire ez határozta meg a létezését.

Megmaradt pár nagylemezem és a régi meghajtóm is. Furdalt a kíváncsiság, milyen állapotban lehetnek, lehetséges-e a régi lemezekről adatokhoz jutni.

A meghajtó, abban az állapotában került csomagba, majd szekrénybe, amikor pár évtizede, kihasználatlanság miatt kikerült a gépből. Jó koszosan.
Gyártási évet nem találtam rajta, de a rajta lévő vezérlő IC 1987-es.

A lemezek dobozban, műanyag szatyorban, hasonlóan a drive-hoz, a polcon várták ébredésüket.
Márkás "3M"től, gagyi "Mini-Diskette"-en keresztül (mihez képest "mini" ugye, létezett 8 colos is előtte) a full noname-ig. HD-s és DD-s lemezek is. A DD-sek 800kByte-ra formázva, HD-sek 1,5 MB-ra ... kaptam is a fejemre akkoriban, miért nem 1,44MB-ra formáztam. Egyszerű cserealap lehetett volna a kislemezesekkel.
Akkoriban a 800.exe BIOS kiegészítés kellett a kezelésükhöz.
Az általam használt kései 486/P1 retro gépek BIOS-a már alapból ismeri a bővített lehetőségeket, extra program nélkül is írják-olvassák a kimaxolt lemezeket.

Doom1 és Doom2 retro zenék - korabeli és modern Waveblaster modulokkal hallgatva

Miért érdekes ezzel foglalkozni a nagy felbontású, stremelt audiók világában?
Ehhez meg kell ismerni a midi jelentését, és a 30-35 évvel ezelőtti létjogosultságát a számítógépes világban.

Egy kis történelem:

Kezdhetném onnan, hogy már az 1600-as években kísérleteztek szabályok szerint működő zenegépekkel, de maradjuk a 20. század végén, itt is csak a modern szintetizátorok számítógépes kapcsolatánál.
1981-ben, elkészül a MIDI (Musical Instrument Digital Interface) kommunikációs protokoll.
1984-ben megszületett hozzá az MPU401 midi interface.
Ez után sorban, újabb MIDI specifikációk (hangszerelés):

1987 MT-32 (Roland, 128 melodic + 1 drum sound bank)
1991 General MIDI (MMA-JMSC, 128 melodic + 1 drum sound bank)
1991 General Sound (Roland, 226 melodic + 8 drum sound bank)
1994 XG (Yamaha, 480 melodic + 9 drum sound bank)

BÚÉK!...

Az év végi akciózás általában hoz érdekes dolgokat. A múlt év utolsó hónapjának a kalapjából i5-ös processzor esett ki.
Egy i5-12600KF. 6db P mag, 4 db E mag, összesen 16 thread, 4,9GHz turbó.
És persze mivel K-s proci, levették béklyóit. Minden állítható, tényleg minden, éppen csak plusz magokat nem tudunk berakni.

De nem is kell. A 16 thread hihetetlen teljesítménnyel és hozzá tartozó hatékonysággal teszi a dolgát az árszintjén (~70e Ft).
El kell hogy spoilerezzem előre, mire jutottam egy kis finomhangolás után.
Gyári frekvencián, CineBench R23 multi - 17.500 pont, amihez 98 Watt package power fogyasztás társul, 88 Watt cores power fogyasztással.
Nem hittem a szememnek. Megmértem az egész gép valós fogyasztását a fali aljzatban, fogyasztásmérővel. Igazolta a fentieket. 155 Watt volt a maximum amit jelzett. Ebben, a kimaxolt proci terhelés alatt, minden komponens benne volt, alaplaptól, kártyáktól (RX6600XT, Sound Blaster Z), ssd, memória, táp vesztesége, stb..

A hardvert már sokan kielemezték retro témájú cikkekben, csak pár mondat róla.
Intel fejlesztés 1982-ből, amit közel 40 évvel ezelőtt az IBM, a Personal Computer AT nevű számítógépében használt fel, egészen pontosan 1984-ben. 6 vagy 8 MHz-es Intel 80286 processzor dolgozott benne, 256-512 kbyte rendszer memóriával megtámogatva. CGA vagy EGA megjelenítővel lehetett megvásárolni.
Azt mondják drága volt. Én elhiszem. Játékra tutira jobban megérte bármelyik olcsó Home Computer (C64 és társai)

10-12 MHz-ig növelte az Intel a 286 sebességét, majd úgy gondolta haladjunk a korral, a 16 MHz-es processzora már 386-os volt. 1989-1990-ben meg már javában jöttek az Intel 486-os modelljei is 20 Mhz-től kezdődően.

Miközben az Intel sorban dobta a piacra a 486-os cpu-kat, az AMD és a mellette tevékenykedő egyéb x86 processzor gyártók, mint pl. a Harris, úgy gondolták bőven van még tartalék nem hogy a 386, de még a 286-os technológiában is. Így az évek során egyre gyorsabb, 16, 20, végül 25 Mhz-es, akkori mércével nézve magas frekvencián futó példányokat készítettek belőle.