Egy pár dolgot az elmúlt hónapokban. Alapvetően egy műtét, sőt sorozat hozománya ez, még ha nem is közvetlenül. Nem egy életveszélyes dolog vagy olyasmi, ami különösebben megrendítene egy átlagembert, így engem sem. Azonban emiatt gyakorlatilag (jó 10 év után) befejeztem az energiaitalvedelést és a napi édesség adagomat is elég erőteljesen lecsökkentettem - utóbbit eleinte nullára, de azért ez nyilván nem tartható állapot a végtelenségig, nem is volt cél.
Mindkettőt a gyorsabb gyógyulás érdekében. Bár az energiaitalt le akartam már tenni rég, de valahogy soha nem sikerült. Nem fizikai függőség miatt, mert most, hogy muszáj volt, gyakorlatilag azonnal megoldottam és nem volt semmilyen negatív hatása. Csak egyszerűen szeretem az ízét. Korábban jó megoldás volt fejfájásra is, de a fejfájást részben éppen az okozta, hogy vizet meg nem ittam eleget és a koffein ráadásul vízhajtó... Így előbb utóbb mindig abba a mókuskerékbe kerültem, hogy már egyre többet ittam, aztán pár hónap alatt tuti ledöntött valami a lábamról. Akkor persze mindig elhatároztam, hogy akkor vége - tartott max. két hétig.
De most tényleg (1-2 hetente lecsúszik egy, de tényleg nem több, ez három és fél hónapja tart). A műtétről még mindig nem akarok írni, mert továbbra sem tökéletes a helyzet és majd egyben, de már nem járok orvoshoz. A tonna koffein és édesség elhagyásának jótékony hatásait viszont érzem magamon. Pl. megszűnt annak az irgalmatlan feszültségnek egy jó része, ami korábban bennem volt és legtöbbször idióta, meggondolatlan, agresszív viselkedésben nyilvánult meg. Többek között majdnem sikeresen összetörtem magam az autóval, aludni nem tudtam soha normálisan (nem tökéletes, de sokat javult) és a figyelmemet se tudtam mindig eléggé koncentrálni olyankor, amikor kifejezetten kellett volna. Emiatt sokszor levert, fáradt, idegbeteg voltam, nem akartam megcsinálni semmit, az olyan egyszerű dolgoktól kezdve, mint az otthoni fűnyírás addig, hogy tanulás, miközben a munkahely se nagyon inspirált ebben. Pedig az informatikus szakmában a folyamatos tanulás elengedhetetlen, másrészt nincs nyelvvizsgám, ami nem is kell az aktuális munkakörömhöz (bár a szakmai angolom éppenséggel elég lenne, ha használni kellene), de a munkáltató mégis konkrét béremeléssel díjazná, ha lenne. Ilyenekben illenék előrelépni.
Sokkal jobban sikerült mostanság átgondolni és megfelelő következtetéseket levonni ezek, meg egy sor egyéb olyan dologból, amik kapcsán én is éreztem, hogy változtatni kellene a hozzáállásomon, de sose volt egóm észrevenni a valós problémát.
Azt nem állítom, hogy azóta pl. nem adtam ki minden haragomat arra a kollégára, akitől az egész csapat agyf@szt kap, csak senki nem mert beleállni egy konfliktusba, mert de. És mondhatom, jól esett végre kiadni. De azt igen, hogy összességében lényegesen jobban érzem magam és általánosságban pozitívabban látom a környezetemet, mint eddig; ennek megfelelően is próbálok hozzáállni. Most megint elértem azt az állapotot, amikor nem akarok alapjáraton mindenkit kettéharapni. Nyilván van még hova fejlődni, de az ember nem lehet örök életére hülyegyerek. Majd meglátjuk hogy sikerül a továbbiakban.

Több, mint két hónapja húzódik egy sebészeti esetem, amiről majd talán akkor írok, ha egyszer vége lesz. Még nem látom a végét pedig...
Eddig háromszor műtöttek. Kétszer ugyanaz a doki (másodjára és harmadjára). Nála voltam e hét szerdán is. Egy indiai figura, nem találtam róla sokat a neten, egyetlen értékelése volt valakitől, az negatív. Nekem elejétől fogva szimpatikus volt, velem jól is bánt. Néha úgy éreztem, hogy nincs a helyzet magaslatán, de legalább a kommunikációjában nem ez tükröződött (ellentétben több másikkal, aki darab-darab alapon nagyjából leszarta az egészet), mindig megnézte a sebet és bár nem volt túl beszédes, de ha kérdeztem, normálisan elmondta, hogy mi-hogyan-miért. Ráadásul igen nagy különbség volt ahhoz - az egyébként valami arab származású - a sebész doktorhoz, akihez a legelején kerültem. De nem őt akarom most szidni, szóval a lényeg, hogy ma mentem kontrollra.
Kartonozóban mondtam, hogy kihez szeretnék menni. Ma talán csak kontrollosokat fogadott a doktor úr, legalábbis ez volt az első gondolatom, amikor elkezdte a hölgy, hogy hát hozzá nem tud már küldeni - majdnem a szavába is vágtam, hogy tudom-tudom, de kontrollra jöttem. És folytatta, hogy... mert meghalt.
Mi van?! Ilyennel nem szokás viccelődni, visszakérdeztem, hogy meghhaaalt?? Igen. Infarktus, jött a válasz.
Húbazmeg... ez, ott, akkor igencsak mellbevágó volt. Két hónapja kezelt, már egy ideje papír se kellett, hogy tudja mi van velem, emlékezett mindig, hogy mi történt velem, hiszen 2-3 naponta találkoztunk. És erre, többet nem fogunk. Ezzel hirtelen nem tudtam mit kezdeni, annyira letaglózó volt, fél óráig csak ücsörögtem ott bambán, amikor behívtak végre. Komolyan, majdnem sírtam is közben. Nem jó a halállal találkozni, még akkor sem, ha nem közvetlen hozzátartozó vagy jó ismerős. Én úgy érzem, hogy egy jó ember ment el.
Fogalmam sincs ki fogja helyettesíteni a rendelőben, rövid távon össze-vissza lesznek, pedig ő minden nap bent volt, így mindig ugyanaz az ember látott, ami fontos volt a gyógyulás szempontjából. A többi sebésszel azt hiszem már mindenkivel találkoztam, hát nem szeretnék egyikhez se járni. Aki ma volt, az is... hagyjuk. Darab hús, majd lesz valami - kb. ez jött le abból, amit a seb kapcsán sikerült beszélnem vele.
Legjobb lesz, ha keresek valami magándokit, különben sose jön helyre. Az egyetlen ember, akiben a környéken eddig megbíztam, nincs többé.

Nagyon régóta szerettem volna már egy normálisabb, háttérvilágításos billentyűzetet, de nem aranyárban. Sokat megnéztem képen és élőben is. Vagy gagyi szutykok voltak vagy ha jó is lett volna, akkor a manapság terjedő, gombközi világítást alkalmazták, ami szép, de nem sokra megyek vele (bár sötétben nem tudom milyen).
Teljesen véletlenül akadtam végül a címben jelzett darabra és azonnal beleszerettem. Korábban sose találkoztam vele, pedig párhavonta átnéztem a kínálatot. Alapetően nem ismerem a márka általános megítélését, számomra valahogy, talán a hangzása miatt nem tartozik az élvonalba, amolyan jó iparosnak gondoltam. Az előző billentyűzetem is HAMA volt (uRage Lethality) és nem volt vele semmi gond, így most már különösebben nem ódzkodtam az újtól.
Jellemzően billre sosem költöttem sokat, általában 4-5 ezer forintos cuccok voltak nálam (nem úgy, mint általában az egér esetében, legutóbb a G402-ről el is felejtettem írni, lassan egy éves), de ez most kicsivel 10 grand felett került a tulajdonomba.

Van Access-em Originen, úgyhogy ma lejött és meg is lestem, hogy mi az ábra. A 10 óra játékidő, amit így előre kapunk az nem jelenti azt, hogy a sztoriban 10 órát lehet haladni előre, legalábbis nekem még nincs meg a kulcsom, így nem engedett tovább egy pontnál, hiába nem járt le az időm.
Megnéztem így a multit is, de... nos, az egyelőre nagy csalódás, hogy látszólag most sincsenek EA szerverek, csak összeköt bennünket, játékosokat, aztán ha a host internete egy kalap szar, akkor mindenki szív, mint régen (az első játék helyből lagfest volt, gyorsan ki is dobott emiatt). Sokat nem tudtam élvezni, mert bár single-re éppen csak elég volt lehúzott grafikához - bár így is egész jól néz ki - az i5 + GTX 670, de multira már rettenetesen kevés. Élvezhetetlen volt (szemre 25-30 fps), ráadásul valakitől folyamatosan idegesítő zaj jött a mikrofonból, amire bár létezik mute megoldás, mégse működött. ME3-ban olyan szépen le lehetett alapból a voice chat-et tiltani... na mindegy. Nem a multi a lényeg, a single pedig egyelőre jónak ígérkezik. Bár kissé sablonosan indul, de nyilván semeddig nem jutottam még, úgyhogy lesz ideje kibontakozni. Csak küldjék azt a kulcsot...

Tudjuk, hogy vannak. Itt van rögtön pl. hazánk egyik büszkesége, Kornélia. De ismer itt valaki hasonló(ka)t? Milyenek ők? Vagy legalábbis, akinek van személyes ismeretsége, milyennek látja kívülről? Tényleg ritkák vagy csak jobban titkolják, "cikibb" gamer hölgynek lenni? (PC/konzol gamerre gondolok, a telefonsimogatás szerintem nem említhető egy lapon ezekkel.)

Még nincs neve.Vagyis kapott már néhányat, de tőlem még nem. Utcán talált cica, csak az ismerősöm, aki rálelt, nem tudta volna otthon, lakásban tartani. Így került hozzám a kiccsaj. Most még szobacica, de lesz neki jókora kert is. Teraszra már kimerészkedik, de a kutyáktól még fél, igaz már nem olyan nagyon, mint hétvégén, amikor hozzám került.
Kaja után mindig tornádót rendez, aztán jön az ölembe pihenni. Nagyon barátságos kis macsek. Velem alszik, a saját helyét meg se nézte, amióta beköltözött. :D Hozott egy kis életet az üres lakásba. Ha már 2016 eddig nagyon nem úgy alakult, ahogy szerettem volna (magánélet és meló tekintetében sem), ő egy váratlan pozitívum, aminek örülök.

N

Bizony. 7 év után. Sokkal előbb kellett volna, de bíztam a csodában. Nem jött. De most végre adódott egy normális lehetőség, ki kell használni. Lesz értelmes munkám, nem csak unatkozni fogok egész nap (az is szar egy idő után) és az se mellékes, hogy a fizetés is menetrendszerűen fog jönni - ahogy amúgy mindenhol kellene, de sajnos nekem ez már jópár hónapja csak emlék. Fura lesz kicsit megint, de örülök neki. Ráadásul a mostani munkahelyem szomszédságában leszek, így bár a munkarendem más lesz, de helyileg szinte ugyanott leszek, ami sokat könnyít a váltáson és a bejáráson. Remélem, hogy minden jól fog alakulni és nem csak a próbaidő erejéig maradok.

N

Már megint. 5 éve ő volt az első, akit a sorozatba raktam, de annyira nagy kedvencem, hogy most kap ismét egy bejegyzést, pedig volnának még sokan a listán, csak újabban ehhez is lusta vagyok. Mostanában a 2 Broke Girls-ben lehet őt látni, ahol Max szerepét játssza (itthon nem tudom adja-e épp valami, de szerintem a szinkron elég fos, amúgy tök jó kis sorozat).

N

Ismeri valaki? Nagyon tüzes, de én bírom.

Úgy 15 éve biztos nem hordok, mer' há' mindenhol van óra. Aztán most rámtört az ötperc, mint néha, ebből lett ő:

Kvarcüveg, roszdamentes acél, vízálló 30M-ig a feliratok szerint, a kis pörgettyűk: 24 órás üzemmód és stopper

Szóval nem ragasztott mutatók vannak ott (10JMF x1000 volt az ára, ennyiért már nem is illene, még szállítással együtt is, HK-ból). A Shark, mint óramárka eddig nem sokat mondott nekem, úgyhogy nem tudom mire számítsak hosszú távon. Egyelőre szoknom kell, hogy ott van a karomon...

N