Nos, bekövetkezett az, amire nem számítottam: eljött az idő, amikor nem csak gondolat szintjén kezdek el Opera helyett valami mást használni. Mivel a bönészők között sokáig az Operát tartottam a legjobbnak, de egyszerűen csak rontanak rajta az utóbbi időben... úgyhogy megy a levesbe, legalábbis ideiglenesen elkezdem megszokni a Chrome-ot, mivel másra ránézni sem bírok, aztán majd meglátjuk. Ez sem szerelem első látásra, de majd meglátjuk, hogy funkcionalitásban, kényelemben tud-e valamit mutatni. Az már önmagában gáz, hogy extension kellett ahhoz, hogy én magam rendezgethessem a nyitólapon megjelenő ikonokat, de ezen még csak túllépek valahogy, ha hajlandó lesz normálisan szinkronizálni több gép között (és nem úgy, mint az Opera néha, hogy fogja és a semmit szinkronizálja fel, a felhőben lévők leszedése helyett... no comment) és elég volt most, 1x beállítani..
Egérgesztusokat is túrtam bele, úgyhogy az alap dolgok megvannak. Nem szeretem, ha az utolsó lap beázárásra kilép a böngésző, de majd megszokom, hogy nem x-et nyomok, hanem home gombot és akkor újra az alap képet kapom. Ilyen apróságokon nem fogok fennakadni. Remélhetőleg nem lesznek fagyogatós, akadozós, egyéb baromságai, mint mostanság az Operának. Különösebben nem izgat, hogy a Google mit fog rólam megtudni, mert amit meg akart, eddig is megtudhatott a keresőn keresztül, szóval mindegy. Jelszavakat meg nem adok neki, legalábbis a felhőbe nem, azt az Opera se kapott. Erre való a fejem...

Mert volt az elmúlt időszakban többféle cipőm is, de valahogy egyik se volt az igazi, kényelem szempontjából. Vagy kicsit csónak volt, vagy kicsit keskeny vagy mittomén... ez meg pont patent minden állásban, nem kell két hét, hogy a lábamhoz igazodjon, ráadásul azt a kellemes, még pont nem fárasztó, de finom puha járást tudja, amit a többi nem vagy a kompromisszumok miatt nem 100%-osan élvezhetően. Nem is értem minek kísérleteztem, hiszen ezt a 10 éves, erőteljesen leharcolt, lyukas, már csak lakásban használt (papucs luxus) Pumám még mindig tudja...

Igen tudom, felvehetném a világ összes cipőjét és lenne egy csomó, ami megfelelne, blablabla.

N

Melóba jövet (izé... szóval most dolgozok éppen ezerrel, természetesen) vicces szitu alakult ki. Azt már korábban is megfigyeltem, hogy az emberek fosnak az újságtól, ha az egy tömegköz. jármű ülésén van. Otthon jóformán üres buszra szálltam fel - 280-as Ikarus - és a jobb oldali sorban a dupla ülések egyikére ültem az ablak mellé. A mellettem lévő ülésen meg valaki otthagyott egy ingyenes újságot. Nem foglalkoztam vele, de már éreztem előre, hogy ez vicces lesz még az út során. Az lett...
Kb. már háromngyed útnál jártunk a végállomás felé, busz már tömve, de még mindig senki nem ült le mellém... a felszállók jó része megnézte az ülést, majd továbbsomfordált, ahogy meglátták, hogy "foglalt".
Ez megint egy olyan dolog, amit soha nem fogok megérteni. Egyrészt, miért nem lehet megkérdezni, hogy enyém-e? Másrészt ordít róla, hogy nem én raktam oda, hogy egyik paraszt se ülhessen le, tehát még megkérdezni is felesleges (de azért meg szokták általában).
Na, végül csak jött egy fiatal nő, aki rákérdezett, hogy szabad-e a hely? Én meg... azonnal rávágtam, hogy NEM... abszolút nem szándékosan, csak annyira rákészültem már, hogy az lesz a kérdés, hogy az enyém-e az újság... hogy jött a válasz, ráadásul amúgy is nehezen értettem amit kérdez, csak pár pillanattal később jutott el az agyamig.
De a fő poén: a választ alig nyögtem ki, ő félrerakta az újságot és leült. No comment.

N

Reggel 8, élelmiszer üzlet, sor. Kvahosszú sor... eleve miért nem dolgoznak ilyenkor a zemberek, mit keresnek a boltban?
Na mindegy. Végre közeledik a pénztár. Előttem 50-es forma, jól megpakolt kocsival. Elér a szalagig. Hatalmas megkönnyebbülés látszik rajta, tolja is fel a cuccot, mint a gép. Na de... baj van, a szalag megáll, elöl problémázik a vevő a pénztárossal (valami bénázás van). Emberünk nem esik kétségbe attól, hogy megállt a szalag, de még nem pakolt fel mindent és nincs több hely: elkezd tornyot építeni. De olyan szinten, hogy 3-4 pudingos doboz egymásra, üdítős/tejes dobozok szintén toronyba, apróságok beszórva, újságok begyűrve az új építmények közé... és még mindig van a kocsiban és nézi, hogy hová lehetne még feltenni és rádöbben, hogy úristen, már nincs több hely!! Most mi lesz?! Kétségbeesetten próbálja begyűrni a maradékot, de egyszerűen nem sikerül, leesik, elgurul, felborítja a már fent lévőket is. És egyszer csak... problémás vevő problémája megoldva, a szalag ismét megindul. Emberünk pedig a felszabaduló kis helyre határtalan örömmel hirtelen beömleszti az összes maradék terméket, amit eddig a kezében fogdosott. Látszik rajta, hogy nagy súly esett le a válláról...
Igazából nem ő az első, akit így látok, viszont továbbra sem értem: miért akarják egyesek azonnal feltaposni az árut a szalagra? Ennyire nincs egy kis agya ezeknek, hogy a pénztáros ahogy szedi le az elejéről, úgy majd szépen lesz neki több helye? Vagy ez csak túl logikus és annyira egyszerű, hogy így péntek reggel ez már sok? Vagy mi? Nem értem...

Szakadt az eső, ahogy kiértem a boltból. Az emberek húzódtak befelé metró-/buszmegállóba, az Árkád bejáratához, aluljáróba...
Nekem éppen ekkor kezdődött Axi-tól a Cyberline a fülemben. Gondoltam egy kis vízbe még senki nem halt bele, úgyhogy esernyő maradt a táskában.
Sehol senki, szinte üres volt az egész Örs, mivel mindenki elmenekült az eső elől. Én meg azon kaptam magam, hogy hihetetlenül élvezem az egész szituációt. A levegő pont kellemes hőmérsékletű volt, az esőcseppek csorogtak le a karomon és kezdtek eláztatni. A cipőm seperc alatt beázott egy tócsától, mert kicsit meg van repedve a talpa. És mégis, egyszer csak azt vettem észre, hogy vigyorgok, mint a tök.
Fogalmam sincs mi lelt, de valahogy rettentő jó érzés volt.

N

N

Nem tudom mennyire érdemeltem meg valójában, de azt mondták mehet. Köszönet érte, majd igyekszem utólag is dolgozni - vagy legalábbis nem ledolgozni az ajándékot.
Eltartott jónéhány napig, mire megtaláltam azt, ami kifejez valamennyire. Végül nagyon megbarátkoztam ezzel a kis vakarccsal, mert éppen olyan, amilyen én vagyok: nagyszájú, idegbeteg, de azért látszik rajta, hogy nem kell annyira komolyan venni, mert viccesen néz ki és amúgy sem bánt. Csak néha leharapja a fejed.

N

N

Szokásos blablabla szöveg, hű de gyors, ilyenek, mindenki ismeri, aki látott már ssd topicot/hírt.

Szóval ideje volt ennek is. Szegény s775-ös gépemet már nem sok értelme van bővítgetni, bár talán lehetne, de mondjuk nagyobb anyagi keret is kellene hozzá, mint ami általában rendelkezésre áll. De azért most csak kapott egy 60-as Corsair Force 3-at. Ha már költök rá, akkor úgy, hogy legyen foganatja. Ennek pedig tényleg azonnal érezhető, "kézzel fogható" hatása van. Bitangos lett a rendszer. Olyan dolgokra képes, amire azt gondoltam, hogy ahhoz komoly befektetésre van szükség minden téren, pedig nem.

Öjömbódottá.

N