Avagy hogyan lettem motoros. Még ha ezt a cuccot egyesek nem is igazán motorként tartják számon, illetve valójában ez a Surron kategória (ez a legjobb megfogalmazás), ami műfajt teremtett. MTB-nél több, egy igazi endurónál kisebb/kevesebb. És igen, fuj-fuj Amperrel működik, nem belső égésű motorral. Amikor megtudtam, hogy ilyen létezik, instant beleszerettem. Villanyrollerem csak azért volt, mert - azt hittem, hogy - más nem fér el itthon. Viszont a roller nem jó semmire. Egyenesen haladni, arra igen. Nem mondom, mókás dolog, én megszerettem, de nagyon gyorsan beláttam a korlátait és úgy voltam vele, hogy letojom, valahogy összehozom a kismotort, aztán majd ha már nálam lesz, kitalálom, hol tároljam.

Úgyhogy meglett, szép is, jó is. Talaria TL3000 (illetve TL45, mivel utcai), vagy MX3. Street legal verzió, tehát 3.5KW max teljesítményre és 45 km/h tempóra korlátozva. Mert egyébként 3KW állandó és 6KW maximálisat tud. Mondanom sem kell, hogy ugyanúgy ki van ütve belőle ez a korlát, mint valószínűleg minden másik létező darabban az országban. Már eleve így kaptam, mivel igazából használtan vettem, az Elektrorider tesztmotorja volt, amit utoljára feltettek a webshopba. Elsődlegesen úgyis terepre kellett, nem közútra. Az utcán meg nem akarok száguldozni, szimpla haladásra úgyis csak 40-nel használom (nem mintha enduro üzemmódban ennél gyorsabban mennék legtöbb esetben). Szóval 800km-rel kaptam az órában, minimál harci sérülésekkel, egy pár kiegészítővel, ami gyárilag nincs rajta, mint pl. kézvédők, értelmesebb lábtartók, első-hátsó cibáló és hátul az indexek/lámpák berakva az ülés alá, így nincs rajta az az egyébként is okádék és csak letörésre való ronda nyúlvány. Na meg 52t hátsó lánckerékkel, amivel ugyan csökkent a végsebesség ~75-ről ~65-re, cserébe majdnem 340Nm nyomaték jut a kerékre, ami elég bivaly. Bárhol elmegyek vele, bárhol felmegyek vele, maximum a fellazult út állíthat meg, ha elpörög a kerék. Vicces is, amikor 35-öt mutat az óra, de 5-tel halad az ember (volt ilyen) egy kaptatón.

Nem Kínából rendeltem meg, pedig úgy a nagyobbik testvére is kijött volna ebből az árból (az MX4, 4/8KW), amiért ezt itthon vettem. Gondoltam, csak jobb ez így, van értelmes support, nincsen meglepetés a dobozból kivéve - mint pl. a Teverun rollerem esetében, nem is egy - satöbbi. Na, ehhez képest azért utólag ebben nem vagyok biztos, bár a kínai MX4 nem lett volna L1e, ez az egyetlen dolog, ami miatt nem bánom, hogy így lett. Meg egyébként tanulásnak bőven elég ez a teljesítmény, amit az MX3 tud, nem kellene egyelőre több. Nem az egyenes gyorsulási képesség itt a legfontosabb. Persze a nagyobb erő többre jó, de egyelőre akkor is megfelel a legkisebb verzió (ha a Talaria X3-at nem veszem figyelembe, de az egy még kisebb vázzal rendelkező cucc, kb. mint a Sur-ron LBX, nekem már túl kicsi lenne). Eleinte így is a frászt hozta rám néha, míg megszoktam, megtanultam kezelni a gázreakciót sport módban. Nem mintha amúgy nem lépne nagyot, mert a 0-50 = 4.5s és az egész kellemes még egy komolyabb rollerrel összehasonlítva is, ráadásul ezt bármilyen úton tudja, nem csak aszfalton.

Csupa öröm kiszállítás után, kis próbálgatás, gurulgatások. Aztán... Elkezdtek szépen kiesni a csontvázak. Azaz miért nem vagyok elégedett a magyar forgalmazóval? Szép-szép, hogy pl. új lánccal érkezett, de cserébe a hátsó fék olyan levegős volt, mint az állat, ráadásul meg is voltak égve a fékpofák - állítólag újak, hát oké - úgyhogy instant le kellett cserélni, plusz légtelenítés. A gumik új állapotban se rendes(ebb) terepezésre valók, de a hátsót eleve jó, ha 30%-os állapotban kaptam, ami egyrészt no comment, mert amennyibe került, azért az 1.4M-ért már rakhattak volna rá egy újat is akár, másrészt meg úgyse jó semmire, szóval azóta már ledobtam róla mindkettőt.

Kapott egy új Kenda gumiszettet előre-hátra, bár a hátsóval nem vagyok tökéletesen elégedett, de most lényegesen jobban viselkedik a gép bármilyen körülmények között, ami nem aszfalt. Aszfalton hangos a bütykös kerék, de azon használni amúgy sem cél. Azt a keveset meg néha kibírja.
Az elsődleges hajtás ezen a motoron nem szíj, hanem egy fogaskerekes sebességváltó (csökkentő), amiben olaj van. Ezt gyári kézikönyv és ajánlás szerint 300km után illik ledobni és onnantól jöhet a nagyobb csereperiódus (3000-5000km). Én ugye 800km-rel kaptam meg és még a gyári olaj volt benne. Onnan lehet tudni, hogy a leeresztő csavar gyárilag be van ragasztva, amire emiatt figyelni is kell, hogy az ember ne törje el a teljes házat valami hosszú hajtószárral (sajnos előfordulhat), hanem meg kell melegíteni előtte és akkor szépen megindul. Úgyhogy kapott egy friss Liqui Molly töltést.

Emelt kormánnyal érkezett, ami musthave egy ilyen kis gépnél, mert nem 180+ centis európai emberekre tervezték. Nekem még így is alacsony volt, úgyhogy kapott egy emelt és fix kormánystucnit, így már kényelmesen tudom állva is használni - ahogy ugye kell. A gyári alkatrészeit egyébként nem kaptam meg mellé. Se a kormányt, se a lánckereket, se a láncot. A lábtartó mondjuk nem is kellett volna, mert abból a gyári használhatatlan.

Használva a gépet gyorsan kiderült, hogy új fékpofa ide vagy oda, a gyári fék egy igazi szutyok, akár Shimano akár nem. Nem lehet értelmesen adagolni, márpedig endurózás közben a hátsó féket nem árt, ha nem csak ON-OFF üzemben lehet működtetni. Mivel nem akartam még 300 ezret elkölteni csak valami motoros fékre (mert igazából bringafékek vannak rajta), ezért vettem rá egy Magura MT5e szettet, ami hát és és föld különbség így elsőre. Egyelőre gyári tárcsákkal használom és nincs is ingerem ezeket lecserélni (majd 1x, valami menő floating tárcsára), mert tökéletes, ahogy most működik. Az adagolhatóság egy dimenzióval a gyári szemét felett van és a kar pozícióját is lehet állítani. Így mindjárt magabiztosabb vagyok vele normálisabb haladáskor is.

Az okádék zöld matricákat nagyon gyorsan leszedtem róla mindenhonnan, mert utálom a zöld színt. Alapvetően piros-fehér színek kerültek rá, nem túl nagy mennyiségben. A felszerelésem is ebben a színben virít. Ja, nem volt rajta a gyári két macskaszem az első villán... Úgyis ledobtam volna, mert sárgák, de mindegy. Úgyhogy oda került egy pár fehér, ami sokkal jobban néz ki. Meg egy pici táska, hogy legyen miben a papírokat tartani, biztosítás, COC. Meg pár egyéb piros és fehér kiegészítő, hogy semmi ne maradjon rajta ződ. Igen, marhaság emiatt venni egy ugyanolyan, de más színű kézvédőt 14 ezerért, meg 17-ért egy másik lábtartót, de a lelkem így nyugodott meg. Ja COC... Valahogy az L1e plakett lemaradt a motorról, úgyhogy a papírt, illetve annak másolatát nem árt magamnál tartani, ha közútra megyek. Szóltam a szállítónak emiatt, elvileg elkezdték intézni, hogy küldje meg a gyár a gyári szám alapján, de azóta is csak kuss van. Mindegy, nem is érdekel már.

Na és hogy mire jó egy ilyen? Én külterületen lakom. Tele van a domb földutakkal, ösvényekkel, van egy régi elhagyott kőbánya is. Mindez pontosan az a környezet, ahová egy ilyen kis bringa tökéletes. Nem, az erdőben ugyanúgy nem legális vele motorozni, ahogy bármi mással sem. Ugyanakkor nem ad nagyobb terhelést a környezetnek, mint egy MTB. Nincs zaj. Nincs kipufogógáz. Nincs semmi, ami csöpöghetne belőle bárhonnan. Én nem a zöldterületen csapatok vele, hanem csak a kijárt utakon, ösvényeken. A hang hiánya miatt nem csak a vadállatokat nem zavarom, de kutyásokra, lovasokra sem hozom a frászt. Ezzel a teljesítménnyel nem teszek tönkre semmilyen utat, a leeső víz az, ami szétmossa a dombot, nem a villanymotor erodálja. Tény, hogy vannak olyan feljárók, amiket a motorosok már kijártak és én is használom azokat, mert fun. Mert egy élmény felcsapatni és aztán lejönni róla. Nekem ez komfortzónán abszolút kívül esik, így félek is tőle, de akarom is csinálni. Face csoportban találtam a környéken olyanokat, akikkel tudok együtt motorozni és azonnal bedobtak a mélyvízbe, cserébe 2-3 alkalom alatt nagyon sokat léptem előre.

Valamelyik nap egyedül voltam kint és akkor megvolt már az első ugratásom is, ami konkrétan tökéletesre sikerült és tök büszke voltam magamra. Van a dombtetőn, még közvetlenül a lakóházak közelében egy kijárt kis krossz pálya is, amit kvadosok csináltak, oda szoktam kimenni néha, ha dühöngeni akarok. Tán 80-100 méter az egész, egy kis ovál, de jókora szintkülönbségekkel. Nagyon nagy fun rajta csapatni és jól meg lehet tanulni egy csomó mindent. Feljebb a dombon van egy másik pálya is, ami nagyobb, de kevésbé élvezetes, nincs olyan flow és hullámzás benne, mint a kicsin. De ott is voltam már. néhányszor.

A kezdeti vacakolások után most tök jó a masina. Kell rá majd egy értelmesebb teleszkóp, mert ez a gyár DNM Volcano azért nem nagy szám és nem erre a használatra való. Sima földúton oké, kövekkel tarkított helyszínen már nagyon karcsú. Ráadásul elereszti a levegőt, így minden menés előtt fújni kell bele - szerencsére a kínai akkus pumpám megbirkózik a 150 psi-vel, amennyivel az én súlyom alatt (~85kg) használható lesz. Nyilván nem fogok rá venni egy EXT Ferro-t 2000$-ért (arról ne is beszéljünk, hogy mire ideér, a motor árába kerül), amit már kifejezetten ezekre az e-motorokra fejlesztettek - mert nem, a FOX40 nem erre való (és az is ennyi), de valami némileg értelmesebb cucc kelleni fog. Egyelőre nem hiszem, hogy engem komolyan korlátoz a gyári, de eljön majd az az idő is. Azt azért most is érzem, hogy túlságosan rázósan működik, akárhova is van tekergetve, nem sok különbséget érzek a két szélső érték között sem. A hátsó nem olyan katasztrófa, de oda venni valami jobbat nem is 300K+. Majd meglátjuk. Idővel nem volna rossz egy 1916 setup, azaz hátra a mostani helyett egy 16-os kerék, valami izmosabb 90/100-as gumival. Az úgy egy értelmesebb enduro setup lenne, mint a gyári, mert vicces módon kicsit nagyobb átmérőjű most a hátsó, mint az első kerék (70/100-19 vs 80/100-19). Plusz egyébként is orrnehéz a masina és kicsit túlságosan előrefelé dől alapállásban. De most egyelőre élvezhető állapotban van és imádom. Igaz, hogy egy használtautó ára van benne, de legalább olyan cucc, amit bármikor, bármilyen időben lehet vigyorogva használni és 200Ft-ból feltöltöm 3 óra alatt. Azért ez mégiscsak valami, úgyhogy nem bántam meg.
Ráadásul ahogy megjött a jó idő, birtokba vették a dombot a motorosok, így ha egyedül megyek ki, akkor is akad néha sporttárs, akivel lehet csapatni vagy dumálni. Ezt a kis szöcskét mindenki érdeklődve nézi.

És kiderült, hogy a motorosok jó arcok.