Eljött a váltás ideje. Nem volt rá túl nagy keret és bár még megvan a GTS, meglesz a helye az árának, ha elmegy. Agyaltam rajta egy darabig, hogy mennyi értelme van ennek a cserének, mert PH!-s tesztek alapján a GTS450 nem nagyon gyorsabb a 250-nél, míg az 550ti nem sokkal gyorsabb a 450-nél. Na, de ez egy OC verzió, azóta talán driverek is fejlődtek valamit és igazából a 250 meg az 550 között már mégiscsak jócskán van különbség, érezhető rendesen. Gyaníthatóan itt-ott professzorlimitbe ütközök a szutyok kis E6500-ammal, de segond. Még mindig lényegesen jobbnak tűnik a helyzet, mint ha vga csere helyett i3 540-re váltottam volna alaplapostul, memóriástul - árban kb. ugyanitt lennék, pár ezres eltéréssel.
Szegény 250 felett már eljárt az idő, így hiába tettem volna a segge alá erősebb procit, amit játékokon kívül meg gyakorlatilag nem használok ki.
Egyelőre úgy tűnik, hogy alkalmazástól függően - azért írom így, mivel futtattam pár tesztet is - 30-50% plusz van az 550-ben, ami már kellemes előrelépés. Arra elég, hogy most egy ideig ne kelljen azon görcsölni, hogy a következő kipróbálandó játék már csak minimum grafikán megy (mivel a 250-nel se értem még el ezt a szintet, így ez még jobban kitolódott).
Idle fogyasztása a gépnek esett jó 30W-ot, ez szintén pozitív. Mondjuk full load (szőrös fánk) alatt képes 50W-ot pluszban felvenni a 250-hez képest, na ez meglepett. Játékok alatt vegyes a kép, de pár W eltéréssel lényegében ugyanott vagyok. Átlagban mindenesetre még így is jobb az állás, úgyhogy némi előrelépés itt is történt.
Gigabyte kártya gyári hűtője gyakorlatilag hangtalan. Pontosabban olyan zajos most a gépem így nyáron, hogy ebben már nem tűnik fel, de egyébként tényleg nem túl hangos, magas fordulatszámon se. 80 fok környékére ment fel szőrös fánk (mostanában kocka, de már megszoktam a fánkot) alatt a gpu, ebben a hőségben ez igazából nem rossz, azt meg tudjuk, hogy a fánk akkorát ad a kártyának, amit egyébként semmi más.

Totálisan elfelejtettem a múlt héten, hogy szombatra legalábbis be kéne vásárolni, ennek megfelelően koppantam egy kisebbet, amikor tegnap reggel szerettem volna boltba menni, mert nem volt itthon egy gramm kaja sem.
Na, gondoltam akkor talán rendeljünk a netről kaját, azok mindig kiszolgálnak, ha ünnep van, ha bármi. Így is lett. Megrendeltem a már szokásosnak mondható pizzámat a Don Pepétől, netpincéren keresztül. Szokásos idő eltelte után meg is jelent a futár, doboz átad, kifizet, örül, hogy nem hal éhen procedúra lezajlott. Kicsit gyanús volt, hogy milyen könnyű a doboz, de hát na... éhes voltam.
Aztán kinyitás után rögtön feltűnt, hogy mintha kicsit karcsú lenne a téma. Tudni kell rólam, hogy minden esetben szoktam jócskán kérni extra feltétet, legalább hármat. Én úgy szeretem, ha nem látszik ki a tészta a feltétek alól, persze ez árban is rendesen meglátszik (sajnos). Na, úgy tűnt, hogy a kért feltéteket ezúttal lefelejtették a pizzáról, de a számláról persze nem. Hát mit lehet netről rendelt kaja esetén tenni, puff megettem így, ez van. Netpincéren mindenesetre lehet értékelni a rendelt árut, így megjegyzésbe odaírtam, hogy na azért ez így nem kerek, augusztus 20 ide vagy oda. Gondoltam ennek sok haszna úgyse lesz, mindenesetre engedélyeztem, hogy az étterem lássa, hogy ki reklamál (lehet ugyanis név nélkül is, aminek semmi értelmét nem látom).
Ma délután jön a telefon, hogy huh jaj, nagyon sajnálják, valami összevont akármi volt tegnap (nem teljesen értettem, de nem is lényeges), valamit elkeverhettek, meg most nem is ugyanonnan hozták a pizzát, csak a rendelést vették ott fel. Szóval minden bajuk van, hogy hát nem örülnek, hogy kiszúrtak velem, így küldenének egy ugyanolyan pizzát nekem, kárpótlásként ajándékba. Hu mondom, na ez korrekt, persze jöhet!
Elég korrekt prioritást kapott az ügy, mert fél óra múlva jött is a futár (kicsit több szokott lenni), hozta a pizzámat. Plusz kaptam mellé ajándék desszertet is, csokis palacsintát! Ez meglepetés volt, mert ezt nem mondták a telefonba.
Doboz kinyitása után meg olyan látvány tárult elém emberek... úgy megpakolták azt a pizzát, hogy alig fért bele a szabvány dobozba! Na az ilyet nevezem én tisztességes kárpótlásnak vagy panaszkezelésnek vagy akárminek!
Nem mondom, hogy megfordult a fejemben a Don Pepétől való elfordulás, de az is biztos, hogy ha megfordult volna, akkor sürgősen cafatokra téptem volna a gondolatot. Ez kérem, csillagos ötös.

100. bejegyzésnek pont jó lesz:

N

Hát na... akartam írni egy hsz-t egy bizonyos roppant hozzáértő vga tesztes bejegyzéshez, számolva azzal, hogy hamarosan -1 lesz abból is, de arra azért nem számítottam, hogy már elküldeni sem tudom, mert addigra törölve lesz a cucc. Itt kérem elnyomás van...

N

Az Árkád előtt már láttam azt a fickót egyszer. Kicsit szakadt, olyan 30-as forma. Szép csendben kéregetett, kajára. Mekis zacsival a kezemben húztam el mellette és úgy tettem, mint aki észre se veszi, hogy hozzá szóltak. Utólag kicsit megbántam, mert azért eljutott a fülembe, hogy éhes és kajára kér.
Talán nem arra kért valójában, de valahogy másnak tűnt, mint sokak, akik nagy hanggal tarhálnak és még az ember után kiabálnak, ha nem ad. Ő nem tette, rendületlenül kéregetett tovább, feltűnés és sértődöttség nélkül.
Ma megint találkoztam vele. Ismét mekis zacsival a kezemben (a hülye fasz fejemet mellesleg, aktuálisan ugyanis nagyon nem futná ilyesmire, úgyhogy a holnapi kajáláson már gondolkodhatok is), ismét odajött hozzám a piros lámpához és kért pár forintot, mondván kajára kellene.
Néztem, mondom neki... egy szendvics esetleg? Elmosolyodott kicsit, én meg már vártam, hogy "hülye vagy, pénzt kértem" - ahogy az lenni szokott. De nem, azt mondta "elfogadom". Úgyhogy kezébe nyomtam egy sajtburgert, majd jó étvágyat kívántam, ő megköszönte én meg leléptem a zebrára a zöld jelzésre és otthagytam.
Oszt' ennyi, nagy dolog. Soha nem adok senkinek semmit, mert sokan meg se köszönik vagy keveslik vagy akármi, sok cifrasággal találkoztam már. De most nem bántam meg, mert úgy éreztem, hogy "jóvá tettem" a múltkorit. Azzal együtt, hogy nem kötelességem nekem senkinek se adni, ha kér, de valahogy... na mindegy, ez olyan furcsa volt és utána jobban éreztem magam valahogy.

Innentől lesz alcím is, próbálok beszédeset adni a részeknek. Ha netán valakit nem érdekelne, nehogy véletlenül idekattintson.
Másfelől gondolkoztam egy sort, hogy lehessen-e hozzászólni, de úgy döntöttem lehet. Viszont ha elmegy bármelyik típusú eszközzel közlekedők általános szidásába a téma, akkor bezáratom (nem, nem törlöm). Szóval csak ésszel, köszönöm.

Na. adott a téma, megyünk hazafelé a buszon, bambulok. Kereszteződésben ácsorgunk, mert épp' nagy a forgalom. Ez ilyen viszonylag egyszerű darab, a cinkotai út és a... mittoménmilyen út, ahol beletorkollik. Szóval a cinokotai autóbuszgarázsnál, na.
Lényeg a lényeg, hogy fordulnánk kifelé, miközben arról az útról meg fordulnának lefelé. Nekünk ehhez sok közünk nem volt, de az álló kocsisor mellett nyomult előre egy robogós. Ugyanakkor a kereszteződés széles mivolta mellett, ha valaki nem akar lefordulni, akkor ki lehet kerülni az álló autót. Így tett egy autós, aki nem akart fordulni, csak egyenesen továbbmenni.
Na el is kaszálta a robogóst, ahogy kicsit kitette oldalra a kocsit. Barátunk repült egy nagyot. Legalábbis viszonylag, mert szerencsére nem ment túl gyorsan, bár nem is 10-zel előzte a kocsisort (mellesleg szabálytalanul, hiszen a KRESZ nem ismer olyat, hogy a motorosnak külön sáv van az út szélén). Na lényeg, hogy zakózott egyet, gondolom meghúzta a kocsit egy kicsit.
Autós barátunk mondjuk egyszerűbb darab volt, kiszállt és jól elküldte a kurva anyjába még a baleset tetejébe. Ezután nem tudom mi történt, mert kifordult a busz és elhúztuk a csíkot.
Mindazonáltal... egy ilyen helyzetben én is lehet, hogy felhúztam volna magam annyira, hogy első körben, ha látom, hogy mozog az illető, akkor elküldöm a bús picsába... és ez nem a motoros ellen szól, hanem a motoros hülyesége ellen. Ami ott, akkor, neki hozta ki szarul az eseményt és még örülhet, hogy csak borult egyet.
Na ennyi.
Nem gondolom azt, hogy minden motoros hülye idióta fasz, de sokszor láttam már ilyet (sőt volt részem is hasonlóban, rohadt szar dolog - az autósnak) és sokszor gondoltam már arra, hogy "mi lett volna ha". Hát, ez.

Na ezt is megéltük. Tulajdonképpen az alaplapom pirospontot is érdemelne, de ettől még kap egy jó nagy feketét. Miért? Mert tegnap hazajöttem, bekapcsoltam a gépet és... ahhoz képest, hogy reggel még milyen szépen működött, amikor sleep állapotban itthagytam, eléggé érdekes dolgot művelt.
Konkrétan elindulás után pár másodperccel kikapcsolt, majd újraindult. POST-ig el se jutott. Na mondtam magamban, ez gyönyörű. Állásban megdöglött a gép. Ekkor még fogalmam se volt, mi lehetett a hiba. Fejemben már játszódott le a gondolat, hogy na akkor jön a "egyesével kivesz ezt meg azt" című téma. Bár nagyon gyanús volt az, hogy POST előtt megállt az egész... na mind1, áramtalanítottam aztán gondoltam, hátha... 1-2 próbálkozás után nagy nehezen végre kiírt valamit, mégpedig "BIOS Cheksum Error". Mi a lófasz... mindenesetre továbblépett és aszonta, hogy ő akkor a recovery BIOS-ból újraírja a cuccot. El is kezdte, meneteltek a pöttyök a monitoron szépen, aztán... bamm restart. Frászt persze rám hozta, de végül rendesen bebootolt a lap. Azért kiírhatott volna annyit, hogy "te majom, akkor most restartolok, mer' kész vagyok a recovery-vel".
Na mindenesetre helyreállt a rend. Az viszont még mindig érdekelne, hogy állás közben vajon mitől döglött meg...

Nem mintha érdekelne. És egyébként nem is lepett meg. Ez sem. Kiszámítható az ilyen.

Kétszer láttalak már, két tök különböző időpontban. Talán többször lehetett volna, de csak kétszer vettelek észre. Tulajdonképpen tökmindegy. Szép voltál, de valamiért kifejezetten morcosnak tűntél mind a kétszer. Reggeli munkábamenés, otthoni zűrök, vagy valami más? Hmm. Sokan mások is morcosak néha. De őket mégse figyelem úgy, ahogy akkor téged figyeltelek. Na persze, az is átlagosnak volt tekinthető, hiszen sok szépséget megfigyelek, míg utazok. Csak téged kétszer láttalak, a többieket meg többnyire nem látom többé. De nincs jelentősége, úgyis elfelejtelek, ahogy leszállok.
Aztán ma reggel... bambulás és zenehallgatás közepette, hirtelen eszembe jutottál. Egyszer csak megjelent a gondolat a fejemben és arra gondoltam, vajon látlak-e még. Te pedig a következő pillanatban beléptél a szerelvénybe. Ugyanúgy velem szemben ültél le, mint mindig és ugyanúgy 2-3 "üléssel" odébb, mint mindig. Én meg köpni-nyelni nem tudtam...
És te most is szép voltál és most is morcos, mint máskor. Én pedig most is nagyon meg akartam tudni, hogy vajon miért. De aztán te ugyanúgy leszálltál a Moszkván*, mint máskor. Én meg ezt most nagyon nem felejtettem el, hanem azóta is azon gondolkodom, hogy vajon mi volt. De talán csak véletlen...