Egyszerű a történet. Árkádban voltam tegnap estére némi élelmiszert vásárolni magamnak meg drága kutyámnak (hehe, már ez is félreérthető). Aztán a bevásárlás végeztével meglepő módon el szándékoztam hagyni a plázát. Mindezt a hátsó, oldalsó bejáraton keresztül. Az egyik ajtószárny nyitva volt (érted, 2 fokban), a másik nem. Kintről igyekezett be egy vénasszony. Gondoltam félreállok, bár talán ki tudtam volna előtte slisszolni, de nem siettem sehova. Na szóval beengedtem magam előtt. Erre megszólal: a másik oldala is nyitva van!
Aha... nincs mit, baszki...

N

N

N

Sikerült reggel elaludni, mint az állat, bár ez pénteken annyira nem tud meghatni, hogy nagy kapkodásba kezdjek emiatt. A szokásos reggeli 5 perces procedúra indulás előtt (általában ennyi kell) helyett ez inkább 15 perc lett. Vagy talán még több, mert reggelizni soha nem szokásom, de volt még egy nagy adag túrós süti a hűtőben, s a gondolatának nem tudtam ellenállni. Ha meg már leültem emiatt, benyomtam a gépet is... így kell rossz példát mutatni, na. Nem is ez a lényeg.
Hanem miután összekaptam magam, s indulásra készen bezártam magam mögött az ajtót, fordultam le a lépcsőre, hirtelen szembenézett velem valaki.
Ez a valaki egy hófehér nagyszemű cica volt. Olyan, mint a Shrek-ben csak fehér kiadás. Kicsit ijedtnek látszott, meg egy kicsit morcosnak is, így egyszerre. Hirtelen én is csak néztem rá. Há' mondom, te hogy kerültél ide? Ő meg csak nézett, nem mozdult. Alapvetően szeretem az állatokat, úgyhogy mindjárt mozdultam felé, hogy akkor megsimogatom vagy valami, ne legyen olyan ijedt. Én nem vagyok az a fajta, aki kurvaanyázással elzavarná őt, hogy mit keres a lépcsőfordulóban.
Nyújtottam a kezem, nem mozdult. Akkor biztos nem fél olyan nagyon, úgyhogy megsimogattam a buksiját. Ő csak nézett rám nagy szemekkel, de továbbra se nagyon mozgolódott, kicsit ijedtnek tűnt továbbra is. Bár bátorságot merített annyit, hogy ne süvítsen el hirtelen a kezem elől.
Gondoltam, ha már így alakult, akkor barátkozzunk egy kicsit, s bevillant agyamba, hogy a tegnapi szendvicsek után maradt egy szelet kanadai bacon a hűtőben. Fogtam is a kulcsot, vissza a lakásba, kaja elő. Majd ez jó lesz, hogy megnyugtassam egy kicsit, miszerint máskor is jöhet ide pihenni, ha otthon nem engedik be.
De mire visszaértem (kb. 30 mp), a cica eltűnt. Néztem ki az ablakon, szomszéd kertben, utcában, sehol nem láttam. Hirtelen azt hittem, bement a lakásba ő is, mert az ajtó közben nyitva maradt, de nem láttam bent sem sehol.
Ezek szerint ennyi volt az ismeretségünk, egyelőre...

De azért megköszönheted, te tahó, ha már átadták a helyet!
Bővebben...
Egyszerű melóba buszozás a téma (szóval "micsoda nagy történet"). Egyszercsak felszáll egy tata, viszonylag jó karban, viszonylag jól öltözötten. Busz X megállóban állt kb. 5 mp-et, szóval nem irigylem ilyenkor azokat, akik le vagy fel akarnak szállni. Leugrott vagy két ember, persze már ordított a jelző, hogy nyomás-nyomás, mozogni emberek. Papa felszáll, mindjárt benyögi az utasok közé jó erős hangon, hogy "nem most kell lelépni". Hát mikor, te ütődött? Nekik se volt fél órájuk leszállni...
Néz mindenki, ennek meg mi baja? Baromarcú, mindegy. Mellettem ülő hölgyemény felajánlotta, hogy átadja a helyet, vénember mindjárt ordította, hogy "igen, 71 éves vagyok, nem fogok állni". Azzal leült. És cső. Semmi kösz bazzeg vagy valami.
Azért az derék. Többször is utaztam már a paraszttal együtt, legalábbis hangról megismertem azonnal, mert amúgy még sose láttam. De rendszeresen járatja a pofáját. Kicsit el van tévedve az öreg illemet illetően. Ahogy felszáll, máris szóvá teszi, hogy a sok bunkó fiatal nem adja át a helyet. Hát a tudod mit vén barom... tőlem biztosan nem fogod soha megkapni. 71 évesen ne a pofáját járassa, ha már odáig jutott és meglehetősen jó állapotban van (látszólag, de ettől függetlenül leszarom mije fáj, ha ilyen nagy pofája van).

Előzmények

Szimulátoros pályafutásom első évfordulójához közeledik. Kezdetben egyszerű(bb) kormánnyal, egy Logitech Formula Force EX-szel próbáltam néhány szimulátorjátékot, majd egy időre feledésbe merült a téma, de tavaly december óta ismét napi szinten űzöm ezt a műfajt. Alapvetően az rFactornál maradtam meg, aminek az elmúlt időszakban rengeteg modifikációját kipróbáltam a könnyebbektől a nehezebbekig, kezdetben a beépített segítségekkel, később azok elhagyásával. A kormányt idővel lecseréltem, mert úgy éreztem, hogy hátráltat, így egy Driving Force GT tulaj lettem tavasszal.
Idővel kezdtem úgy érezni, hogy már nem is annyira az eszköz hátráltat a versenyzésben, hanem maga az üléspozíció. Kerekes széken ülve egy asztalnál egyáltalán nem olyan formában helyezkedik el az ember, mint egy autóban. El is kezdtem hát gondolkodni azon, hogyan lehetne valami egyszerű vázat szerkeszteni rendes autóüléssel az asztal köré, ezt nevezhetjük kis nagyképűséggel cockpitnek is. Azért az asztal köré, mert a kormány ott van rögzítve, két teljes értékű számítógép híján pedig ott is marad.

Eljött a váltás ideje. Nem volt rá túl nagy keret és bár még megvan a GTS, meglesz a helye az árának, ha elmegy. Agyaltam rajta egy darabig, hogy mennyi értelme van ennek a cserének, mert PH!-s tesztek alapján a GTS450 nem nagyon gyorsabb a 250-nél, míg az 550ti nem sokkal gyorsabb a 450-nél. Na, de ez egy OC verzió, azóta talán driverek is fejlődtek valamit és igazából a 250 meg az 550 között már mégiscsak jócskán van különbség, érezhető rendesen. Gyaníthatóan itt-ott professzorlimitbe ütközök a szutyok kis E6500-ammal, de segond. Még mindig lényegesen jobbnak tűnik a helyzet, mint ha vga csere helyett i3 540-re váltottam volna alaplapostul, memóriástul - árban kb. ugyanitt lennék, pár ezres eltéréssel.
Szegény 250 felett már eljárt az idő, így hiába tettem volna a segge alá erősebb procit, amit játékokon kívül meg gyakorlatilag nem használok ki.
Egyelőre úgy tűnik, hogy alkalmazástól függően - azért írom így, mivel futtattam pár tesztet is - 30-50% plusz van az 550-ben, ami már kellemes előrelépés. Arra elég, hogy most egy ideig ne kelljen azon görcsölni, hogy a következő kipróbálandó játék már csak minimum grafikán megy (mivel a 250-nel se értem még el ezt a szintet, így ez még jobban kitolódott).
Idle fogyasztása a gépnek esett jó 30W-ot, ez szintén pozitív. Mondjuk full load (szőrös fánk) alatt képes 50W-ot pluszban felvenni a 250-hez képest, na ez meglepett. Játékok alatt vegyes a kép, de pár W eltéréssel lényegében ugyanott vagyok. Átlagban mindenesetre még így is jobb az állás, úgyhogy némi előrelépés itt is történt.
Gigabyte kártya gyári hűtője gyakorlatilag hangtalan. Pontosabban olyan zajos most a gépem így nyáron, hogy ebben már nem tűnik fel, de egyébként tényleg nem túl hangos, magas fordulatszámon se. 80 fok környékére ment fel szőrös fánk (mostanában kocka, de már megszoktam a fánkot) alatt a gpu, ebben a hőségben ez igazából nem rossz, azt meg tudjuk, hogy a fánk akkorát ad a kártyának, amit egyébként semmi más.

Totálisan elfelejtettem a múlt héten, hogy szombatra legalábbis be kéne vásárolni, ennek megfelelően koppantam egy kisebbet, amikor tegnap reggel szerettem volna boltba menni, mert nem volt itthon egy gramm kaja sem.
Na, gondoltam akkor talán rendeljünk a netről kaját, azok mindig kiszolgálnak, ha ünnep van, ha bármi. Így is lett. Megrendeltem a már szokásosnak mondható pizzámat a Don Pepétől, netpincéren keresztül. Szokásos idő eltelte után meg is jelent a futár, doboz átad, kifizet, örül, hogy nem hal éhen procedúra lezajlott. Kicsit gyanús volt, hogy milyen könnyű a doboz, de hát na... éhes voltam.
Aztán kinyitás után rögtön feltűnt, hogy mintha kicsit karcsú lenne a téma. Tudni kell rólam, hogy minden esetben szoktam jócskán kérni extra feltétet, legalább hármat. Én úgy szeretem, ha nem látszik ki a tészta a feltétek alól, persze ez árban is rendesen meglátszik (sajnos). Na, úgy tűnt, hogy a kért feltéteket ezúttal lefelejtették a pizzáról, de a számláról persze nem. Hát mit lehet netről rendelt kaja esetén tenni, puff megettem így, ez van. Netpincéren mindenesetre lehet értékelni a rendelt árut, így megjegyzésbe odaírtam, hogy na azért ez így nem kerek, augusztus 20 ide vagy oda. Gondoltam ennek sok haszna úgyse lesz, mindenesetre engedélyeztem, hogy az étterem lássa, hogy ki reklamál (lehet ugyanis név nélkül is, aminek semmi értelmét nem látom).
Ma délután jön a telefon, hogy huh jaj, nagyon sajnálják, valami összevont akármi volt tegnap (nem teljesen értettem, de nem is lényeges), valamit elkeverhettek, meg most nem is ugyanonnan hozták a pizzát, csak a rendelést vették ott fel. Szóval minden bajuk van, hogy hát nem örülnek, hogy kiszúrtak velem, így küldenének egy ugyanolyan pizzát nekem, kárpótlásként ajándékba. Hu mondom, na ez korrekt, persze jöhet!
Elég korrekt prioritást kapott az ügy, mert fél óra múlva jött is a futár (kicsit több szokott lenni), hozta a pizzámat. Plusz kaptam mellé ajándék desszertet is, csokis palacsintát! Ez meglepetés volt, mert ezt nem mondták a telefonba.
Doboz kinyitása után meg olyan látvány tárult elém emberek... úgy megpakolták azt a pizzát, hogy alig fért bele a szabvány dobozba! Na az ilyet nevezem én tisztességes kárpótlásnak vagy panaszkezelésnek vagy akárminek!
Nem mondom, hogy megfordult a fejemben a Don Pepétől való elfordulás, de az is biztos, hogy ha megfordult volna, akkor sürgősen cafatokra téptem volna a gondolatot. Ez kérem, csillagos ötös.

100. bejegyzésnek pont jó lesz:

N