Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Olykor...

  Egy rohanó és teljesen elanyagiasodott világban élünk. Egy oly korban, mely mostoha szülőként viszonyul gyermekeihez. Hozzánk. Hozzánk, kik nap, mint nap vívjuk csatáinkat az élet nevű végtelen és háborgó tengeren. Hajszoljuk a pénzt, a kényelmet s hisszük: ez így van jól. Én is így hiszem, hittem. Ám kényszeredetten kellett észrevennem, hogy ez bizony nem működik jól. Nem ezt tanultam én a szüleimtől kisgyermekként, de ezt a példát láttam már kamaszként és az akkori gondolatvilágommal úgy hittem, hogy ez a helyes út és ez az én sorsom is. Aztán az évek alatt szép csendben elfelejtettem, hogy milyen is gyermeknek lenni. Milyen az mikor a hétvégén sétálni megyünk. No nem valami sétáló utcába, vagy egy szépen rendezett, műemlékekkel ékített térre, hanem az igazi, „vad” természetbe. Vízpart vagy erdő, - egyre ment. Egy volt a lényeg: együtt vagyunk, és ezt ÉREZTÜK is. És nem dobáltuk szét a szemetet, és mertünk futkározni csupasz talppal azon szép zöld füvön. Együtt voltunk. Ma már csak emlék. Egy gyönyörű, rég elfeledett, aprócska kis emlék. Ennyivé lett arra a korra, mikor már a saját gyermekeimért kell aggódnom. Rettenetesen éreztem magam, mikor rádöbbentem egy oly kor jéghideg szellemére, mely vezérlete alatt nem lehet igazán gyermekként élni. Egy kedves, aranyos kislány nyitotta fel szemem. Ez a kislány a rokonságunkban töltötte egyik hétvégéjét. Csendben ugyan, de csillogó szemekkel.

  Folytatás...

  MrDerekas 6 éve 14

• Mit szeretnél...

  ...
  ...
  ...
  ... olvasni a blogban?

  Arra gondoltam, hogy itt össze lehetne gyűjteni az olvasói igényeket. Nemcsak magam miatt, de vagyunk páran, akik szívesen publikálnak és nem mindegy, hogy elsikkad az írásunk, vagy értő közönséget talál magának ebben a népes és sokszínű táborban Azt látom, hogy sokan vagyunk akik írnak, és még többen akik olvasnak.
  Ezért feltenném a kérdést:

  Miről vagy mit is szeretnél olvasni az amatőr irodalmároktól itt a blogon?

  Elsősorban a csak olvasni ide látogatókhoz szól a kérdésem, de természetesen mindenki építheti az irányt a saját gondolataival, elvárásaival. Jöhetnek az ötletek, javaslatok, igények, a kritikák és vélemények.

  Köszönöm a megtisztelő figyelmetek!

  MrDerekas 6 éve 55

• Halkirálynő

  Öcsémnek:

  Minden ember álma, hogy egyszer olyat cselekedjen, ami példa nélküli...

  Szokványos napnak indult a mai, az ifjú halas számára. Szokásához híven, ma is korán kelt így még láthatta a gyönyörű napfelkeltét, amint annak vörös fénye, halvány rózsaszínre festette a tengerparti kisváros még álmos utcáit. Nem sietett, lassanként gyűrte maga alá a távolságot, mely boltjáig még hátravolt. A hátsó ajtón keresztül ment be üzletébe s nekiállt kávét főzni, hogy meg tudja kínálni a rövidesen érkező szállítót. Épp elkészült a friss feketével, mikor megállt hátul a kisteherautó. Georg -merthogy így hívták a halast-, már nyitotta is az ajtót az ifjú és mindig víg kedélyű, szállító srácnak. Bepakolták a szokásos hat ládát, aztán, tőlük teljesen szokatlanul, csendben megitták kávéjukat. Georg nem igazán értette beszállítója zavarát, de mivel látta mennyire idegesíti a beszéd a másikat, békén hagyta, s nem faggatta tovább. Pedig jobb lett volna. Bár lehet, hogy akkor sem tudott volna változtatni a később történteken...

  Folytatás...

  MrDerekas 6 éve 13

• Buszmegálló

  

  (Sajnálom...)

  Komor homályban játszott a kihaltnak tűnő buszmegálló. Egyetlen ormótlan villanyoszlop látszott csak tisztán a magasban ülő lámpatest alig fényénél. És egy ember sziluettje. Órák óta áll mozdulatlanul. Közelebbről már látszódott, hogy férfiről van szó. Olyan negyvenöt körüli, oldalt őszülő hajú, egyenes tartású, jobb kezén karikagyűrűt viselő, tiszta ruhájú ember. Idegesnek sőt, inkább zaklatottnak látszott. Miközben szemei ide-oda rebbentek, tétován tapogatta zsebeit. Átmeneti dzsekijének a bal belső zsebében végre meglelte cigarettáját. Megfontoltan szájába tolt egy szálat és bal kezével szélárnyékot tartva, jobb hüvelykjével elkattintotta az öngyújtót. Bombaként robbant a picinyke láng, szinte sikoltva húzódtak vissza a nyúlós árnyak. Emberibbé vált a világ egy csipetnyi tócsája, ez a végtelenül egyszerű és szürke buszmegálló. A láng kihunyt és felizzott a parázs, ahogy nagyot szippantott a férfi. Jól esett neki a füst. -Hál' istennek, ez legalább még működik - gondolta, majd félhangosan még hozzátette - Gusztustalan szokás.

  Folytatás...

  MrDerekas 6 éve 5

• Utolsó keringő

  

  Egy teljesen szokványos, napfényes délelőttön történt az egész. A kelő nap első bíbor sugarai messzire űzték a delejesen nyomasztó éjszakai álmokat s álszentül hirdették a mai nap szinte szokatlan s ártatlan egyszerűségét. Senki sem gondolt arra, hogy szörnyű tragédia fogja megrázni egy embertársunk boldog mindennapját, s taszítja gyászba gyermeki optimizmusát. Az új nap fénye elaltatta a gyanakvást s gúzsba kötötte a gyanút, de a sorsot már nem lehetett kijátszani. Lassú léptekkel ugyan, de határozottan közeledett az életet rabló pillanat.

  Az utolsó felvonás:
  Petike frissen ébredt ezen a gyönyörű reggelen, miközben önfeledten itta magába a nyári napfényt. Úgy érezte magát, mint aki az imént tisztult meg, ébredt rá az élet értelmére s teljesedett ki egója. A szikrázó ragyogástól könnyes szemmel hunyorgott a világba és rádöbbent, hogy elhomályosult látásával többet lát a valóságból, mint valaha. Messzire távolodtak a korlátok s feltárult végtelen sok lehetőség. Szemei azonban mohón megigézve tapadtak egyetlen helyhez. Élete igazi színpadához, a porondhoz, hol –hitte!- az angyalokkal keringőzhet, s legyőzheti a tér és idő korlátait, ahol kiteljesedhet élete értelme, mikoron azzá válhat, kinek mindig is érezte magát.

  Folytatás...

  MrDerekas 6 éve 7