Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• Baleset... ?

  A sofőr még csak nem is sejtette, hogy ugyanazzal a tempóval halad úti célja és végzete felé, egyaránt.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Vélemény 5 éve 44

• 128 másodperc

  -Sziasztok! Nemsokára jövök. Ne aggódj Etus, ígérem, hogy hazajövök. Csak sétálni megyek.- szólt a vékony, fiatal férfi, majd egy bocsánatkérő, őszinte mosoly kíséretében hajtotta be maga mögött a konyha ajtaját. Szótlanul, gondolataiba mélyedve indult esti kis sétájára s miközben gondolatai céltalanul verődtek agyában ide-oda, addig lábai a Balaton felé vitték őt. Komótosan lépkedett. Olybá tűnhetett, mintha nem is ebben a világban élne, csak valami ostoba véletlen folytán keveredett volna földre. Most mégis itt élte mindennapjait, vívta a saját csatáit s talán többet is tett értünk, mint azt gondolnánk…

  ~Furcsa! Annyi minden történt velem, hogy szinte nem is lehet azt végig gondolni, számba venni. Azonban mégis egy kéztető érzés kél bennem, hogy készítsem el az életem mérlegét. Valahogy mégsem megy. Egyszerűen most nem tudok gondolkodni. Fogom magam és mindenféle agytorna nélkül, elkezdem számolni a lépteim. Csak úgy. Egy, kettő, három, négy… Érzem a lépésem. Lépek és leér a sarkam, a talpam az ujjhegyeim, testem közben előre dől és lendül és már emelkedik is a másik lábam s a levegőben iramodik emez után. Aztán azt lehagyva aláereszkedik a földre. Érezni akarom! Keményen vágom hát talpam a földhöz. Jól esik ez a dobbanó fájdalom. Sarkam leér és damm. A másik és damm. A hang felverődik, szúróan csipegeti már a csípőmet. Innét rugaszkodik felfelé a fájdalom s már vágtázik is agyam felé.

  Folytatás...

  MrDerekas 5 éve 4

• A túlélő

  Bárhol lehet élményben részed az életed folyamán. Mindegy hol vagy. Lehetsz egy vadvízi túrán, egy populáris rendezvényen, kiállításon vagy csak egy egyszerű kávéházban. Teljesen mindegy, mert az élmény bárhol rád találhat. Annyi csak a dolgod, hogy nyitott légy.

  Az osztag ekkor már a kifutópályán sorakozott s várták a kötelék parancsnok érkezését. Áhítattal átitatott pillanat volt ez, ahogy koromfekete egyenruháikban álltak a csillogásmentesen és sötéten fénylő gépeik előtt. A forróságtól billegő levegővel takart betonon egy apró fekete pont közeledett feléjük, s lassan alakot öltött. A kötelék vezetője érkezett meg és majd egy percig álltak mindannyian néma vigyázzállásban. A csapat vezére egyesével pillantott mind a tizenkét pár szembe s úgy tűnt elégedett volt az ott látottakkal. Terpeszállást vett fel s háta mögött kulcsolta össze kezeit. Enyhén előredőlt álltában, állát is szinte előre nyomta, ami által még inkább könyörtelennek tűntek az egyébként sem kedves vonások a sebekkel tarkított arcában. Számtalan bevetésen és ütközetben volt már s ez magyarázta a vízumpecsétekkel teli útlevélre emlékeztető arcot.
  Látszólag nem történt semmi változás, a tizenkét résztvevő mégis egyszerre, egy emberként vette fel a „pihenj” tartást. Szempillantásuk sem rebbent. Egyenes és nyílt tekintettel várták – a maguk közt csak „Az Öreg” néven emlegetett – felettesük eligazítását.

  Folytatás...

  MrDerekas 5 éve 7

• Egyhalál

  Még látta a hatalmas lényt s az iszonyat teljesen letaglózta. Tudta, most nem menekül.

  Tovább a teljes címlapos íráshoz...

  Vélemény 5 éve 14

• Láv szori

  „Láv sztori”

  Avagy: Szerelem kicsit másképp

  - Ááááh! Milyen jót aludtam. Végre tavasz van. Fényben úszik minden s édes illatokkal telik meg a levegő. Jó nagyot nyújtózkodom. Fantasztikus érzés, amint érzem, hogy energiával töltődik fel minden porcikám. Kedvet kapok egy kis testmozgáshoz, így hát elkocogok a kovácsoltvas kapuig. Mielőtt körülnézek teleszívom tüdőm friss levegővel, és megpróbálom kiélvezni a pillanat minden gyönyörűségét. Ekkor nézem csak, hogy szomszédjaim otthon vannak-e. Balra lakik az enyhén szólva túlságosan úrihölgy, Lilly. Jobbra pedig a sportos vagány - akit magamban csak izminek szólítok, de azt soha nem mondanám neki - Tyson. Ő éppen reggeli edzőköreit futja. Oda is kiáltok neki:
  - Na mit szólsz? Király időnk van, mi?
  - Mi van kölyök? Érzed a tavaszt? Jön a tavaszi bezsongás, úgyhogy vigyázz! El ne üssön. Na csá!
  Tessék. Szokás szerint piszkálódik. Bár az igazat megvallva, én így kedveltem meg. Mióta csak ismerem mindig is ilyen volt, de én átlátok rajta és tudom, hogy a macsó burok alatt, egy arany szív dobog. Jó fejnek tartom. Kicsit büszke is vagyok rá – biztosan mondhatom, hogy - a barátomra, hisz keveseknek van ilyen nagyszerű barátja. A „Kölyök” nevet is ő ragasztotta rám, amire ismét csak büszke is vagyok. A becsületes nevem pedig: Ted.
  Mesterkélt flegmasággal fordul felém Tyson:

  Folytatás...

  MrDerekas 5 éve 3

• Halhatatlan

  A halhatatlan

  Magas szirten állva, a mélység fölé dőlve
  Főnix madár áll, kutatva nézve a mélybe.
  Szűk pupillával, kitartóan a messzeségbe réved,
  Érzi, valahol messze, a kedvese lépked.
  Érzi a hívást, sajgó szíve rándul,
  Könny szökik szemébe, s a világ elhalványul.

  Szikra röppen odafenn – szegény - már senkinek sem
  Árthat.
  A szemlélő, csendes haláltusájából, csak rőt lángokat
  Láthat.
  Teste elhamvad a mágikus izzásban
  Teste elmerül e gyötrő kínzásban.
  Hamvai nem szállnak szerte a széllel a világnak
  Lelke tovább él, nem felel soha az égi bíráknak.
  Kicsiny kupac csak -mi jelzi- mi történt e helyen,
  Senki sem sejti, hogy új élet kél ma éjjel e hegyen.

  Az elszállott lélek visszatér
  A Telihold rideg fényénél
  Körüljárja lassan földi hamvait
  S keresi egy itt hagyott szív szavait.
  Visszatérnek az emlékek,
  Szépen sorban,
  A szürke halom közepében,
  Valami megdobban.
  Ismét él a szív s a test is születik már,
  Felriad a lélek is, szárnyra kapna már.

  Lassan telik az éj szinte nyomasztja a lelket,
  Nehéz bársonyként takarja az újra születettet.
  Kellettek ezek az órák, hogy a helyére kerüljön minden,
  Hogy friss legyen az elme, s megtisztuljon szívben.
  Kellett a csend, a megtisztulás. Tudja már ő is.
  A kelő nap fényében magasodik fel a Főnix.

  Folytatás...

  MrDerekas 5 éve 0