2022. január 28., péntek

Gyorskeresés

A túlélő

Írta: | Kulcsszavak: sci-fi . novella . derekas . kávé . légy

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Bárhol lehet élményben részed az életed folyamán. Mindegy hol vagy. Lehetsz egy vadvízi túrán, egy populáris rendezvényen, kiállításon vagy csak egy egyszerű kávéházban. Teljesen mindegy, mert az élmény bárhol rád találhat. Annyi csak a dolgod, hogy nyitott légy.

Az osztag ekkor már a kifutópályán sorakozott s várták a kötelék parancsnok érkezését. Áhítattal átitatott pillanat volt ez, ahogy koromfekete egyenruháikban álltak a csillogásmentesen és sötéten fénylő gépeik előtt. A forróságtól billegő levegővel takart betonon egy apró fekete pont közeledett feléjük, s lassan alakot öltött. A kötelék vezetője érkezett meg és majd egy percig álltak mindannyian néma vigyázzállásban. A csapat vezére egyesével pillantott mind a tizenkét pár szembe s úgy tűnt elégedett volt az ott látottakkal. Terpeszállást vett fel s háta mögött kulcsolta össze kezeit. Enyhén előredőlt álltában, állát is szinte előre nyomta, ami által még inkább könyörtelennek tűntek az egyébként sem kedves vonások a sebekkel tarkított arcában. Számtalan bevetésen és ütközetben volt már s ez magyarázta a vízumpecsétekkel teli útlevélre emlékeztető arcot.
Látszólag nem történt semmi változás, a tizenkét résztvevő mégis egyszerre, egy emberként vette fel a „pihenj” tartást. Szempillantásuk sem rebbent. Egyenes és nyílt tekintettel várták – a maguk közt csak „Az Öreg” néven emlegetett – felettesük eligazítását.
- Uraim! Maguk pontosan olyanok, mint amilyen katonákat mindig is akartam nevelni. Tökéletesek. Azonban mielőtt nagyon örülni kezdenének, elmondok valamit. Elmondom azért, hogy okuljanak, hogy készüljenek, hogy tényleg a legrosszabbra számítsanak a mai napon. Ma, Önök négy géppel berepülnek velem a zárolt szektorba. Adatgyűjtés és feltérképezés a feladat. És a visszatérés! Csak azért hangsúlyozom, mert a küldetés sikerének az esélye elhanyagolhatóan minimális, de nem zárható ki. És hogy miért vagyok ebben ennyire biztos? – választ nem várt, csupán tartott egy kis drámai szünetet s igyekezett kordában tartani a milliónyi emlék közt csapongó tudatát. - Én vagyok az egyetlen, aki berepült arra a területre. Pontosabban, aki berepült és vissza is tért egy hősies mentőcsapat segítségének köszönhetően. – észre sem vette, hogy vesz egy nagy levegőt, mielőtt a történetbe kezdene s gyászos lassúsággal fújta ki. Már nem az ő megszokott kemény hangján fogott a mesébe.
- Tizenöt évvel ezelőtt történt. Jól emlékszem még… Forró nyár volt. Forró, vérvörös nyár. A háború a végéhez közeledett és kezdtünk mindenből kifogyni. Hadianyag, élelem, ember, bátorság és remény. Mind hiánycikké vált. Ez indokolta a vezérkar kétségbeesett döntését: expedíciót indítani a tiltott szektorba. Önkénteseket toboroztak s bár nem voltam már fiatal még mindig lobogott bennem valami. Kaptam az ajánlatom s elvállaltam a felderítő csapat parancsnoklását. Egyikünk sem hitt a sikerben mégis magabiztosan vonultunk, az akkor még új fejlesztésű X-21V6-os gépek indítóállásaihoz. A legmodernebb technikát, a legprecízebb műszereket és a legbiztonságosabb ruhákat kaptuk meg. Hosszasan álltunk az impozáns gépek előtt, szemünk könnyezett a vörös széltől, de nem hajtottuk le az arcvédőket. Álltunk s magunkba szívtuk a már majdnem teljesen mérgezett levegőt. Vinni akartunk valamit a hátrahagyott világból. Tudtuk, sejtettük, hittük, hogy nem térünk vissza. Csak azt nem sejtettük, hogy azt sem fogjuk tudni, mi okozta a halálunkat. De nem állhattunk a végtelenségig és néma csendben elfoglaltuk helyeinket.

- Szárnyas-farkas! Erőtér a t10-es keretben. Nem tudunk áttörni rajta. Új irányt kérünk!
- Itt Szárnyas-farkas. Minden gépnek! Új irány 210 - 200 – 425. Köteléket tartani. A szonda szerint átjárható alagútrendszer az északi fal, bal felső harmadában. Berepülünk! Fokozott figyelmet kérek mindenkitől.
A négy szupergép enyhe balkanyarba kezdett s emelkedő szögben repültek be az ismeretlen járatba. Némaság és feszült figyelem űzte el félelmeiket. Kiürült tudatukat semmi más nem érdekelte, csak a feladat. Információszerzés. A vezérgép navigátora szinte felsikoltott:
- Akadály előttünk! Azonnal leállni! Azonnal!!!
- Helyzetjelentést!
- Uram! Fémből készült rácsszerű szerveződésű fémes anyag zárja a járat végét. Javasolnám, álljunk át járó üzemmódra. – szeme sebesen sepert végig a monitoron – Igen Uram. Átférünk a rácson, ha lépegetve haladunk.
- Köszönöm! Minden gép: Lábakat kiengedni! Ha átértünk, akkor is hagyják kint a járóművet. Ahol lehet, ott repülünk, de fel kell készülnünk minden eshetőségre.
Igazán érdekes látványban lett volna része, bármely szemlélőnek. Az üvegszerűen áttetsző, kristálymerevítésű szárnyak alatt a szinte zömök, teljesen matt-fekete testből komótosan kicsusszanó tagolt lábak óvatosan felemelték az X21V6-osokat. Olyannak tűntek, mint az életre kelő, eleddig döglött bogarak. A négy gép egymás mögött sorjázott át a rácson. Keskeny peremen álltak s előttük nyílt az irdatlanul hatalmas tér. Szinte kifagyott a pillanat ahogy teret nyert a döbbenet csendje. Szemük mohón itta a felfoghatatlanul idegen és ismeretlen látványt. A gigantikus terem bonyolultan bizarr formákkal, ijesztő hangokkal és veszélyes mozgásokkal volt telített. Semmit sem ismertek fel, semmi sem volt még csak hasonló se, az általuk ismert tárgyakhoz. Egyetlen dolog volt csak közös a látott objektumokban: átkozottul nagyok, mondhatni óriásiak voltak.
Erőszakosan tört be fülükbe a parancsnok hangja:
- Bemegyünk. Most! – pillanatnyi csend, majd – Vakrepülés Uraim! A kedvencem. Az akció teljes ideje alatt közvetlen kapcsolatot kérek minden géppel. Kérem Önöket, hogy a legnagyobb óvatossággal és figyelemmel repüljenek. – közben mindegyik gépen megelevenedett a holografikus térkép, melyen négyzetekre és kockákra volt osztva az akció területe. A parancsnok folytatta: - a tangó-27-es kockáig zárt kötelékben repülünk, ott szétválunk és a magasságot tartva négy irányba kirepülünk. A pályák végén forduló és a magasságot csökkentve, sávonként átrepülünk. 1425-kor visszatérés ide fel és együtt indulunk is haza. Senki se hősködjön és a legapróbb fenyegetésre vagy gyanús jelre azonnal visszatérés. Ha bárkit baleset érne, kapcsolják be a csipogót, hogy a mentőcsapatok megtalálhassák. Szép halált és indulás!
Felemelkedtek a gépek és szuperszonikus döglegyekként vágódtak a gigászi terem levegőjébe. Nem telt el egy perc sem, mikor meglódult a valóság. Az addig lomhán mozgolódó testek szinte új életre keltek s kegyetlen gyorsasággal támadtak a betolakodó expedícióra. Irdatlan tömegek lendültek a levegőbe és halálos csapások kavartak szélvihart az eddig alig mozduló levegőben. Egy látszólag egymáson keresztbe rakott polimer rudakból álló, nagy sebességű hajlított síkú tárgy zúzta össze a második gépet. Az alakzat szétrebbent és gyorsulva keresték a menekülő útvonalat a vad kavarodásban. A harmadik gép irányíthatatlanul csapódott a keretbe foglalt erőtérnek – amiről csak ekkor derült ki, hogy valamilyen üvegszerű anyag - és ronccsá törve zuhant alá. A vezérgép felfelé vette az irányt és berepült egy szabályosan egyenes repedésbe. Hirtelen kikapcsolta a motort és a lábakkal szilárdan kapaszkodott az idegen anyagba.
A negyedik gép őrült összevisszaságban repült céltalanul. Egyre veszített a magasságból s egy nagy kiterjedésű síkság felett a pilóta úgy döntött, hogy megpróbálja a lehetetlent: leszáll és hirtelen fékezéssel besodródik az egyik tereptárgy pereme alá. Rossz ötlet volt, de a kétségbeeséstől sarkallt pilóta már nem igazán tudott mérlegelni. Döntött. A gép lábai már csaknem a talajt súrolták, mikor hirtelen levette a tolóerőt. Döccenve landolt, de a sebességtől elhajlottak a lábak és nem találtak kapaszkodót a teljesen sima talajon. Irányíthatatlanul sodródtak el a kiszemelt perem árnyéka mellett s oldalt fordulva állt meg az X21V6 a nyílt területen. Egy hatalmas, többrétegű henger száguldott, pontosabban zuhant rájuk. Reccsenve roppant össze a technika e vívmánya a lecsapódó test alatt. A henger ellapult, majd ismét felemelkedett és visszanyerte hengeres alakját. Az alján éktelenkedő, kenő és üzemanyagtól vörös folt árulkodott csak az elemi erejű csapás sikeréről.

A vezérgép még sokáig lapult néma csendben. A parancsnok a könnyeivel küzdött. Tehetetlenül kellett végighallgatnia csapatának pusztulását, bajtársai halálát és az expedíció kudarcát. Nem tudták mi történt. Csendben ültek beszíjazva. Valahogy egyikük sem tudott, nem akart megszólalni. Tehetetlenek voltak. Az otthonuk nagyon távolra került hirtelen és az esélyük a túlélésre a nullához közelített. Mind megtörtek. Komoran nyitotta szóra száját a parancsnok:
- Fiúk! Menjünk haza. Elmondom mit teszünk. – kicsit habozott. – Nagyon lassan és óvatosan kiszállunk innét. Talán nem figyelnek fel ránk. Nem tudom mivel állunk szemben, de talán sikerül kijátszani őket. Mikor befelé jöttünk láttam, hogy tele van ennek a teremnek a mennyezete mindenféle kiszögelléssel, beugróval és mélyedéssel. Szóval most felszállunk, majd fejre állva megkapaszkodunk és szép nyugodtan elindulunk az X21V6-al a perem irányába. Amint odaérünk, átmegyünk a rácson és teljes sebességgel indulunk haza. Megértették? – némán bólogattak a többiek – Akkor indulás!
Félúton járhattak, mikor a közelükben feltűnt egy hatalmas tartály, melyből hihetetlenül nagy, fehéres folyadékcseppek lövelltek szerteszét. Furcsa hang hallatszott az X21V6 farrészéből. A parancsnok enyhén kitekerve magát nézett hátra. Fejjel lefelé lógva, az ülésbe szilárdan bekötve ez nem is volt olyan egyszerű feladat. Kikerekedtek a szemei s elüvöltötte magát:
- GÁZTÁMADÁS! Maszkokat fel! Szűrőket aktiválni, külső nyílásokat lezárni és azonnal keverjétek át a belső atmoszférát!
Hirtelen megelevenedett a gép belseje, mindenki tudta és tette a dolgát. Kivéve a hátul ülő szerencsétlen tüzért, aki saját nyálának habjától fuldokolva rángott görcsösen székében. Újra pattogó parancsok röppentek a belső csatorna hullámain:
- Felszállni azonnal! Teljes tolóerő és irány a járat!
Mindannyian érezték a kellemetlen zökkenést, ahogy a lábak eleresztették a mennyezetet és lomhán megrándultak, mikor a pilóta gázt adott. Ekkor vált bizonyossággá, hogy nem élik túl ezt a kalandot. A parancsnok látta, hogy a pilóta karjai lehanyatlanak, hallotta a görcsös köhögést. Beleborzongott a kísérteties bugyborékolásba.
Az X21V6 tehetetlenül zuhant egyre meredekebben. Belsejében már csak a parancsnok volt életben így csak ő láthatta az utolsó repülést. A külső kamerák folyamatosan mutatták merre jár. Azt is látta, hogy egy mesterséges medencének tűnő valami felé zuhan, amiben fekete anyag csillogott, gőzölgött. Szinte pontosan a közepébe csapódott a feketésbarna löttynek. Elájult.

Nem sokkal később magához tért. Felfogta, hogy lágyan himbálózva sodródik a massza nem túl sűrű elegyének a tetején. Megrázta fejét. Érezte, hogy meleg van és hogy izzad. – Biztos magas a hőmérséklete ennek az anyagnak. – gondolta. Aztán a következő pillanatban meglódult és vadul bukdácsolva, forogva hányódott gépével együtt a titokzatos medencében. Nem tudta meddig tartott ez az őrült vihar, csak azt érezte, hogy hirtelen abbamarad a forgás, majd mintha emelkedni kezdene a löttyel együtt. Egy áramlás sodorta magával s egy barlangban találta magát. A következő pillanatban hatalmas mészkősziklák csapódtak a gép testére ronccsá zúzva azt. A parancsnok azt hitte meghalt. Aztán őrjítő őrlődés és csikorgás, ahogy a két szikla között morzsolódott az X21V6. és a parancsnok még érezte, amint mindenestől felkapja egy széllökés, kirepül a barlangból, és koppanva landol a talajon. Kezével a csipogóra csapott aztán pánikszerűen ismét elájult…

László jóleső érzéssel szívott hosszan a két ujja között tartott cigarettába. Mélázva nézte, figyelte az érdekes felhőmintákat rajzoló füstöt, amint az a kazettás és fa berakásos mennyezet felé bodorodott. Barátjával, Zsolttal együtt tért be egy sikeres üzleti tárgyalás után a hangulatos kis kávéházba s engedett a kávé iránti szenvedélyének. Könnyed vonalvezetésű, cirádákat nélkülöző kiskanállal – talán kissé zajosan, de annál nagyobb élvezettel - kavargatta kávéját. Szájában már szinte összefutott a nyál, mikor ajkához emelte a csészét s lassan, csendesen beszürcsölte az első, forró kortyot. Nyelvével valami morzsaszerűt érzett és önkéntelenül ráharapott. A fogain keresztül érezte a nagyon pici reccsenéseket, rezgéseket s ahogy tudatosodott benne mire is harapott rá, úgy kezdett ágaskodni benne az undor. Reflexszerűen köpte ki a döglött legyet s az nedvesen koppant az asztal lapján. Eszébe ötlött, hogy mikor beléptek megcsapta az orrát a légyirtó jellegzetesen citromos illata. Félhangosan dohogott:
- Basszus! Nem akarom elhinni. Jól eltolta a kávézásomat ez az undok kis dög.
- Na mi van Lacikám? – évődött kedélyesen Zsolt. – Mit hisztizel? Az emberi szervezetnek szüksége van fehérjére is. Nemdebár? – majd látva barátja töprengő arckifejezését, ő is közelebb hajolt a bogártetemhez. – Mit nézel?
- Nézd! Nem tudom mi az, de valami furcsa. Olyan, mint egy légy, de valahogy mégsem annak tűnik.
- Persze! – röhögött fel fojtottan Zsolt. – Képzeld, ha téged is egy kicsit megcsócsálna valaki, te sem igazán emlékeztetnél arra a Lacira, akinek megismertelek.
- Ne hülyülj már! Komolyan mondom.
Mindketten feszülten nézték, ahogy a döglött „légy” mellé leszállt egy másik, csak még élőbb példány. Ebben is volt valami furcsa. Nemcsak a rikító piros pöttyök az oldalán, hanem valahogy az egész bogár volt MÁS.
És akkor igazán kikerekedett a szemük. Esküdni mertek volna, hogy egy nagyon-nagyon aprócska emberalakot láttak átrohanni a döglött légyből a frissen érkezettbe. Összenéztek. Mindketten tudták, hogy a másik is látta és mégis…
Olyan emlékké lett az eset, melyet soha többé nem hoztak szóba.

Goór László

Hozzászólások

(#1) TheLázs


TheLázs
csendes tag
LOGOUT blog

Úgy tudtam! :))

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#2) MrDerekas válasza TheLázs (#1) üzenetére


MrDerekas
addikt

Akkor nem dugtam el eléggé :B

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

(#3) BoB


BoB
veterán

De és akkor meghal a végén? Mert ahogy elfordul a kamera, nem is tudom...

You may corrupt the souls of men, but I am steel. I am doom.

(#4) MrDerekas válasza BoB (#3) üzenetére


MrDerekas
addikt

"Esküdni mertek volna, hogy egy nagyon-nagyon aprócska emberalakot láttak átrohanni a döglött légyből a frissen érkezettbe." :N Egy bevetés előtti visszaemlékezés a történet.

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

(#5) TheLázs válasza MrDerekas (#2) üzenetére


TheLázs
csendes tag
LOGOUT blog

Akkor kezdett gyanús lenni, amikor mennyezet, meg áttetsző szárny, meg bogárhoz hasonlítás történtek. Nem is néztem ki a szerző, na mondom ez biztosan a kukacos barackos csávó... :)

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#6) MrDerekas válasza TheLázs (#5) üzenetére


MrDerekas
addikt

"na mondom ez biztosan a kukacos barackos csávó... :)"
:C Bearanyoztad a napomat :DDD Telitalálat :R

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

(#7) cinemazealot


cinemazealot
addikt

Kb. 40%-nál fogtam gyanút. Előtte valami sci-fire gondoltam, de örülök, hogy a végére csak az maradt. :) Nice job.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.