Az írás nehéz. Nekem például nem megy. Bármilyen ékes szóvirágokkal operálhatok, ha nincs valami ami mélyen megérintett, nem születik értékelhető mű.

Az esetedben egy releváns problémának a megvilágítása történik meg egy olyan szemszögből, amibe kevesen gondolnak a pénz hajszolása közepette. Én ismertem több hasonló helyzetben lévő kislányt. Nem merem kijelenteni, hogy egészséges felnőtt lett belőlük. Persze cáfolni sem tudom - de adja az ég, hogy soha ne is sikerüljön.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Szerintem az írás tartalma fajsúlyosabb, mint annak módja. Engem kifejezetten az írások adott témája jobban érdekel, mint az író fogalmazási módja.
De nem vonom kétségbe a kifejezés mikéntjének az "ízét", meglehetősen meg tud dobni akár egy átlagos témájú írást is.

Nekem ez az adott téma tetszik, a gyereknevelés életünk egyik legfontosabb része, és szerintem nagyon kevés ember képes /jól/ művelni ezt a tevékenységet. A mai modern világunk ráadásul negatív irányba tolja el a lelki fejlődésünket. Egyre nehezebb szűrni a valódi értékeket még felnőttként is, hát még egy gyermeknek, aki iránymutatásokra szorul minden lépése után....

Tökéletes kivonata a jelen társadalmunk elkorcsosulásának. Amikor egy csupán karnyújtásnyira lévő másik (akár szomszédos) ország általános életképe itthon csak ilyen áldozatokkal érhető el. Miközben bőven lenne lehetőség minderre itthon is, épp csak olyan szintű a társadalmi rétegek (osztályok) közötti szakadék, hogy akik kicsit is többre vágynak az átlagnál (bocs, mediánnál), azok a család szétszakadását, az egymástól való elhidegülést, a gyermek gyerekkor nélkül való hirtelen felnőtté válását kockáztatják... Mindezt azért, mert idővel majd ők is szeretnének kicsit élni. Öregebb korukban nem akarják, hogy a gyerek legyen kénytelen gondoskodni róluk. Hogy a gyereknek meg legyen alapozva a jövője. De mindezt annak árán, hogy a gyerek társadalmi árvaként éli meg nem létező gyerekkorát...

Egyébként megindító írás. Köszönöm.

Könnyű tollal próbáld
Nem csak ezen múlik. Ráadásul én sem körmondatokkal kezdtem anno. Apránként épült fel az írási stílusom merítve a rengeteg könyvből, amit kamasz koromban habzsoltam. Ebben a szövegkörnyezetben érzem jól magam és igyekszem ebben az irányban is maradni.

Mikor ez a cikkecske született (2004-ben talán...), akkor azt mondta nekem a főszerkesztő, hogy a téma az utcán hever. Nem is tévedett. Igazából azt tartom szomorúnak, hogy mára, ez az utcáról felmarkolt téma, nagyon sok otthonba beköltözött. Azt hiszem a korosztályunk, akkor tájt még az elején tartott a vendégmunkáskodásnak, ami mára iparméretűvé lett. Szállítószalagon hagyják el az országot, otthonaikat, családjukat, szeretteiket. A gyerek meg... A kisgyerek ugye másolja a felnőttek viselkedését, reakcióit, szavait, mozgását, mindent amit a "nagyok" teszenk, csinálnak. De mikor a nagy, erős és igazságos és okos apuka nincs ott a gyereknek, az kit fog másolni? Sok esetben a magyarul is alig tudó, de a magyar médiát ellepő ész és szégyenérzet, önkritika nélküli celebeket. Mert a tv megy, a gyerekkel úgysem beszélget senki, hát biztos akkor így kell viselkedni, hogy felfigyeljenek rá, amint azt a tévében is látja. Na ez nagyon szomorú.
Nem tablet kellene minden pirinyó kézbe hanem sok nagy ölelés, pár igazságos füles és sok-sok jó szó, anyutól és aputól egyaránt és nam csak két-három havonta egy hétvége erejéig. Szerintem.

Visszakanyarodva a szállítószalaghoz. Nem csak visz, de hoz is. Ugye nagyon sok embert visz. Ezekből pár n+1 év múlva már saját autóval jön vissza, kicsivel kevesebb esetleg házat épít, de jut abba hitel is. Aztán nagyon sokan mire elérik a célt, addigra rottyon van az egészségük, a gyerekek már fel sem hívják és kis szerencsével a feleségével sem egy külföldi országban dolgozik. Úgyhogy potyog arról a szalagról szép számmal válás is, főleg 2-6 év házasélet után, amiből relatívan jó ha 3 hónapot töltött együtt, egymás mellett a pár. De biztos érdemes. Igazuk lehet.

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

Nekem ket tesom van es egy olyan gyerekkorom volt ket normalis szulovel, amit sokan csak irigyelhetnek... mar ha naradt bennuk vagy egy nornalis eletre.
Ez aldozatokat jelentett. Kozeposztaly voltunk, de alulrol. A masik: meg a noverem szuletese elott apam es anyam beszelgetett a kulfoldon dolgozastol es anyu nem akarta, hogy apam kimenjen, pont a cikkben leirtak miatt. Az eredmeny: kevesebb penz (ki nem szarja le, en igen), cserebe kaptam egy fantasztikus eletet, amire szivesen emlekszem vissza es szoktam is.

Pontosan. Annyi csak a bajom, hogy még ha meg is látom a problémát, vagy felérem ésszel mi a helyes, attől még nem mindig élek, cselekszem is úgy. Magyarán nem vagyok egy minta apuka. Érzésem szerint sokkal többet is tehetnék, de... valahogy nem ilyen az élet. Nem mentem külföldre, nem csak a neves eseményeken voltam jelen gyerekeim életében, hanem a szürke hétköznapokban is. Igyekeztem mindig helyes példát mutatni, helyes értékszemléletet átadni neki, de ugyanakkor lehet nem játszottam eleget velük. Nem tudom, nem tudhatjuk, hogy elrontottunk-e valamit. Talán nem jártam tévúton. Miután a legidősebb fiam kiment külhonba felnőttképzésre, egy év után hazajött. Végleg. Igaz nem hozzánk, hanem saját lábra állt, albérletet bevállalta és dolgozik. Csak remélem, hogy elég ha helyt tud állni.

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

A "jelen társadalom" egy tizenéves írásban. Igen. Ugyanakkor nem osztom teljesen a nézeted az életminőség terén. Nyilván azt az országot is felépítették valahogy és mi abból a dús kosárból vennénk. Ha mindenki, de legalábbis az országépítő többség a körül a kosár körül nyújtogatja a markát (nem félre érteni, igenis, ott is keményen meg kell dolgozni a pénzért), akkor vajon ki és hogyan fogja felépíteni a saját országunkat, hogy itt is adottak legyenek azok a körülmények, amilyet a gyermekeinknek szeretnénk? Az egészséges és értékadó családi modellről nem is szólva, amit a távol élés miatt esély sincs továbbadni, megmutatni, éreztetni. Annak a generációnak átkozottul nehéz lesz úgy lenni jó szülőnek, ha igazán gyermek sem volt még az ember.

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

Így van. Kevesebb pénzzel, teljesebb élettel. Én maradtam. Nagyon szeretném ha többem lenne, de örülök hogy nem kevesebb az elégtől. Ugyanígy nőttem is fel az öcsémmel. Sosem volt dőzs, de mindig van valamink amire közösen tudunk visszaemlékezni és minden sanyarúság, családi viszály ellenére is szerettjük, szeretni fogjuk a gyermekkorunkat. Jó volt gyereknek lenni

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

Rendben van, hogy "azt az országot is felépítették valahogy", de vajon odaát is jellemző volt ez a gyerektől való elhidegülés, illetve család szétszakadás, amíg az épült? Mert most értelmezésem szerint nem csak az a baj itthon, hogy a szülők külföldre mennek dolgozni, hanem az is, hogy olyannyira elmerülnek a munkában, hogy nincs idejük a gyerekre is áldozni, így annak nincs normális gyerekkora.

Valószínűleg amikor az az ország épült, nem volt lehetőség, vagy csak nem volt jellemző a külföldre utazás. Ha mégis, az már a nagy vízen túlra mutatott, és hát lássuk be, jó páran éltek is a lehetőséggel. Engem most alapvetően az zavar, hogy mi magyarok jó darabig le voltunk ragadva (tudjuk ezt be a XX. századi korszakainknak). De ma, amikor egyébként volna lehetőség felzárkózni, ismét egy olyan társadalmi rend kezd kialakulni, ami a gazdagabbaknak kedvez, a szegényeket még inkább leszarja (vagy még mélyebbre rántja), a középosztályt meg választás elé állítja: Maradsz? Oké, de készülj fel rá, hogy nem fogsz tudni kitörni, ha mégis ez a szándékod, akkor meg a gatyád (vagy a családod) rámegy a jólét reményére, mert olyan adókat vetünk ki rád, hogy ihaj. Vagy van vér a pucádban és inkább mennél? Menj! ... Illetve várj, mégse, inkább maradj, majd mi segítünk a vállalkozásodban, meg csak egy újabb gyereket kell bevállalnod és gyöngy életed lesz. ... Ja, nem.

Egyébként én is ambiciózus vagyok, vannak terveim, a gyerek pedig még várat magára, így még időm is van próbálkozni. Bár többször is lett volna lehetőségem kimenni, de valahogy nekem sem akaródzott. Van egy olyan hülye rögeszmém, hogy ha valamivel előrukkolok, akkor azzal ennek a kis közép-európai porfészeknek akarom majd növelni a hírnevét. És hogy a gyerekem is majd itthon legyen büszke rám. Naiv vagyok? Lehet. És talán balek is. Lesz@rom.

[ Szerkesztve ]

Kicsit megkövetem magam és igazat adok neked. (Leragadtam nagyon az elmenésen ) Valóban nem ez a fő probléma. Az a bizonyos példamutatás a gyerekeinknek. Szóval. Tényleg nem beletörődni és megsavanyodni kell, hanem csak tudomásul kellene venni, hogy biz' dolgozni muszáj. Amiben el is lehet fáradni. Ez viszont nem ok, hogy a tévé előtt éljünk és erre tanítsuk a gyereket is. Az nem élet. Picit önálló gondolatoknak kellene születni, aztán beszélgetni azzal a gyerekkel és nem csak szajkózni, amit a média a szánkba ad. Ez a tévébe "menekülés" nem kényszer, hanem teljesen önálló kényelmi megoldás. Addig sem kell gondolkodni vagy törődni a környezetünkben élőkkel. Na ezen kell sürgősen változtatni. Méghozzá önmagunknak. Aztán ha ez megvolt, már nem is annyira csábító az a pénz, ami elszakít a családtól és üresen éli le az ember, az aktív életszakaszát.
Egyszóval ha te balek vagy ,akkor én is De nem azért, hogy ne legyél egyedül, hanem hogy a gyerekek ne egyenek esténként egyedül. Amennyire mi neveljük a gyerekeket, annyira nevelnek ők is minket a saját életünkre.

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

Elolvastam, nehéz írás volt. Majd még lehet visszajövök hozzászólni.

Örömmel venném

www.derekas.webnode.hu --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- https://logout.hu/bejegyzes/mrderekas/a_szkeptikus.html

2004, de írhatnánk 1994-et is, akkor is biztos sokan voltak kint.
Mindig is dolgoztak kint magyarok szerte a világba. Van aki nem találja meg a számítását itthon, kaland vágyó, vagy egyszerűen fut a pénze után.
Annyi a különbség , hogy akkor még legalább volt egy kis árnyaltabb jövőképe az itthon élők többségének. Ma már ez nem halvány hanem egyszerűen nincs sok esetben, főleg ha nagyon nagy igények is vannak.
De most nem is ebbe akarok belemenni rengeteg ok-okozati összefüggés van ezzel kapcsolatban, szerintem ma már nincs olyan család vagy közeli ismerős aki ne dolgozna kint.

Most a gyereknevelés nehézsége ami felmerült itt. Nekem 2 jó ismerősöm is dolgozott kint amíg picik voltak a gyerekek, de mihelyst volt egy kis kommunikáció, már nem is tudtak kimenni. Konkrétan az egyiket meg is kérte picinye "Apa ne menj el!". Következő fordultával már nem is ment vissza.
Szerintem az az Apa aki szereti a gyerekét, családját nagyon nem is tudja itt hagyni őket. De persze a szükség nagy úr. Kívülről nagyon nehéz belelátni egy család működésébe, főleg a gyereknevelésbe.

Ami szerintem még nagyobb baj lehet, hogy sokaknak gyereke se lesz. Nem egy cimborámnak voltak jövőképei ezzel kapcsolatban, de 30 éves elmúlt emberek, még asszonyt se fogott magának nem hogy gyereket. De mivel nem is tervez haza jönni, mert el se tudja képzelni már az itthoni fizetősből való életet, nem is tudom van e reális esélye család alapításra. Persze kint nincs nőzés, mert hát tudjuk hogy a Magyar lányokhoz nem igen érnek fel külföldiek. Tehát marad a vegetáció, ami lehet sok plusszal jár később, de a jelenben nagy lemondásokkal működik csak, ami nem minden esetben éri meg.