2024. március 19., kedd

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • DöntÉSkényszer 5: A döntések döntése

    Homályos idők története lesz ez. Történhetett volna akár így is. [Az írás a koronavírus előtti időkben íródott]

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Vélemény 4 éve 6

  • Need For Speed World REBORN

    Egy klasszikus, illegális, utcai, online, izom-árkád autóversenyzős játék feléledt a múltból.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Vélemény 4 éve 389

  • DöntÉSkényszer: 4. történet

    Bármennyit is változik a világ vagy az emberek benne, a mese akkor is olyan marad, mint a remény: örök!

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Vélemény 4 éve 4

  • DöntÉSkényszer: 3. történet

    Valaki vigyáz ránk. Valaki vadászik ránk. Valaki dönt. Valami történik…

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Vélemény 4 éve 12

  • DöntÉSkényszer: 2. történet

    A kérdés azonban kérdés marad: ki a bűnös, s ki az áldozat? Vagy egyszerre mindkettő?

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Vélemény 4 éve 17

  • DöntÉSkényszer: 1. történet

    Nem azt írom meg, hogy miképp történt, vagy hogyan nem. A valóságunk a szemlélőtől és a mikortól függ.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Vélemény 4 éve 44

  • Ez most nagyon aktuális nekem. Hogyafeneessenbele

    Felkoncolva

    Hatalmas zajjal szakadt ki a levegő mellkasomból. Üvöltöttem volna, ha a fájdalom meg nem roppantja hangomat. Miközben zilálva kapkodtam a levegőt, lassan tudatosodott bennem a hol és a mikor. Keserű, hideg és nyúlós verejtékben úszott az egész testem. Egyszerre égett és a hidegtől fájt a bőröm, tüdőmet széttépte a kín s felemésztette erőmet a fájdalom. Otthon vagyok. Ahogy csillapodott a pulzusom, mindinkább ébredtem öntudatomra s helyére került minden. Nagyon régen történt, de ma éjszaka újra éltem azt a régi pillanatot. Pillanatot? Öt keserves nap, minden kínzó percét. Öt kínnal, fájdalommal teli nap, amelyben meghaltam és megszülettem. Egyiket sem adták olcsón.

    - László! Most van az, amit legutóbb mondtam. Ezt meg kell műteni.

    Hát így kezdődött valahogy. Három hónap alatt két alkalommal lyukadt ki a jobb oldali tüdőm, s omlott össze szinte teljesen. Ha élni akarok, akkor műtét. Milyen egyszerű így leírva. Magára a műtétre két verzió is volt, mint megoldás. Az első a teljes feltárás, ahol kifordítják szinte az embert bordavágás után és megstoppolják, mint a lyukas zoknit. Több mint ijesztő és embert próbáló beavatkozás. Bár ez volt a kézenfekvőbb megoldás, én mégis a második mellett döntöttem. Azért mégiscsak a 21. századot kezdjük lassan és reménykedtem, hogy létezik valami kevésbé trancsírozós megoldás.

    Folytatás...

    MrDerekas 4 éve 17

  • Október...

    Október

    Ültem magamban s elmerengtem.
    Hazánk mozgalmas múltjába tévedtem.
    Elidőztem némely árnyékos évnél,
    s megakadtam egy szomorú, dicső októbernél.

    Bátor embereket láttam, kik igazságot
    és változást követeltek,
    s oly „bátrakat” is,
    kik gyávaságból a tömegbe lövettek.
    Nincs mentség arra a bűnre, mit akkor elkövettek,
    hogy anyák gyermekét s bátor férjeket ölettek.

    Korokkal később gyáván sikoltva védték igazuk,
    de bárkit is vádoltak, hazug volt minden szavuk.
    Váltottak ugyan köpönyeget, pártot s nevet,
    de nem színezhetik át az elmúlt történelmet.
    Nem vádaskodom, inkább hősökről szólnék,
    olyanokról kik küzdöttek igazukért, a jövőért,
    a magyar népért.

    Félretették ők önző emberi voltukat és saját érdekük
    a hazáért, a nemzetért s egymásért adták életük.
    Hőseinké lettek Ők, nagyapáink bajtársai voltak
    tisztaságról, tiszteletről s a hatalom ellen szóltak.
    Az összefogásuk mutatta, hogy mi a hazafiság,
    s nem sorsuk, hanem választásuk az önfeláldozás.

    Még sokat ölt közülük az egykori hatalom,
    s bátor lelkükön győzni akart a fájdalom.
    De nem halt hiába sok igaz magyar ember,
    mert nem vész múltunk homályába
    az a régi október!

    Goór László

    MrDerekas 4 éve 0

  • Baleset... ?

    A sofőr még csak nem is sejtette, hogy ugyanazzal a tempóval halad úti célja és végzete felé, egyaránt.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Vélemény 5 éve 44

  • 128 másodperc

    -Sziasztok! Nemsokára jövök. Ne aggódj Etus, ígérem, hogy hazajövök. Csak sétálni megyek.- szólt a vékony, fiatal férfi, majd egy bocsánatkérő, őszinte mosoly kíséretében hajtotta be maga mögött a konyha ajtaját. Szótlanul, gondolataiba mélyedve indult esti kis sétájára s miközben gondolatai céltalanul verődtek agyában ide-oda, addig lábai a Balaton felé vitték őt. Komótosan lépkedett. Olybá tűnhetett, mintha nem is ebben a világban élne, csak valami ostoba véletlen folytán keveredett volna földre. Most mégis itt élte mindennapjait, vívta a saját csatáit s talán többet is tett értünk, mint azt gondolnánk…

    ~Furcsa! Annyi minden történt velem, hogy szinte nem is lehet azt végig gondolni, számba venni. Azonban mégis egy kéztető érzés kél bennem, hogy készítsem el az életem mérlegét. Valahogy mégsem megy. Egyszerűen most nem tudok gondolkodni. Fogom magam és mindenféle agytorna nélkül, elkezdem számolni a lépteim. Csak úgy. Egy, kettő, három, négy… Érzem a lépésem. Lépek és leér a sarkam, a talpam az ujjhegyeim, testem közben előre dől és lendül és már emelkedik is a másik lábam s a levegőben iramodik emez után. Aztán azt lehagyva aláereszkedik a földre. Érezni akarom! Keményen vágom hát talpam a földhöz. Jól esik ez a dobbanó fájdalom. Sarkam leér és damm. A másik és damm. A hang felverődik, szúróan csipegeti már a csípőmet. Innét rugaszkodik felfelé a fájdalom s már vágtázik is agyam felé.

    Folytatás...

    MrDerekas 5 éve 4

  • A túlélő

    Bárhol lehet élményben részed az életed folyamán. Mindegy hol vagy. Lehetsz egy vadvízi túrán, egy populáris rendezvényen, kiállításon vagy csak egy egyszerű kávéházban. Teljesen mindegy, mert az élmény bárhol rád találhat. Annyi csak a dolgod, hogy nyitott légy.

    Az osztag ekkor már a kifutópályán sorakozott s várták a kötelék parancsnok érkezését. Áhítattal átitatott pillanat volt ez, ahogy koromfekete egyenruháikban álltak a csillogásmentesen és sötéten fénylő gépeik előtt. A forróságtól billegő levegővel takart betonon egy apró fekete pont közeledett feléjük, s lassan alakot öltött. A kötelék vezetője érkezett meg és majd egy percig álltak mindannyian néma vigyázzállásban. A csapat vezére egyesével pillantott mind a tizenkét pár szembe s úgy tűnt elégedett volt az ott látottakkal. Terpeszállást vett fel s háta mögött kulcsolta össze kezeit. Enyhén előredőlt álltában, állát is szinte előre nyomta, ami által még inkább könyörtelennek tűntek az egyébként sem kedves vonások a sebekkel tarkított arcában. Számtalan bevetésen és ütközetben volt már s ez magyarázta a vízumpecsétekkel teli útlevélre emlékeztető arcot.
    Látszólag nem történt semmi változás, a tizenkét résztvevő mégis egyszerre, egy emberként vette fel a „pihenj” tartást. Szempillantásuk sem rebbent. Egyenes és nyílt tekintettel várták – a maguk közt csak „Az Öreg” néven emlegetett – felettesük eligazítását.

    Folytatás...

    MrDerekas 5 éve 7

  • Egyhalál

    Még látta a hatalmas lényt s az iszonyat teljesen letaglózta. Tudta, most nem menekül.

    Tovább a teljes címlapos íráshoz...

    Vélemény 5 éve 14

  • Láv szori

    „Láv sztori”

    Avagy: Szerelem kicsit másképp

    - Ááááh! Milyen jót aludtam. Végre tavasz van. Fényben úszik minden s édes illatokkal telik meg a levegő. Jó nagyot nyújtózkodom. Fantasztikus érzés, amint érzem, hogy energiával töltődik fel minden porcikám. Kedvet kapok egy kis testmozgáshoz, így hát elkocogok a kovácsoltvas kapuig. Mielőtt körülnézek teleszívom tüdőm friss levegővel, és megpróbálom kiélvezni a pillanat minden gyönyörűségét. Ekkor nézem csak, hogy szomszédjaim otthon vannak-e. Balra lakik az enyhén szólva túlságosan úrihölgy, Lilly. Jobbra pedig a sportos vagány - akit magamban csak izminek szólítok, de azt soha nem mondanám neki - Tyson. Ő éppen reggeli edzőköreit futja. Oda is kiáltok neki:
    - Na mit szólsz? Király időnk van, mi?
    - Mi van kölyök? Érzed a tavaszt? Jön a tavaszi bezsongás, úgyhogy vigyázz! El ne üssön. Na csá!
    Tessék. Szokás szerint piszkálódik. Bár az igazat megvallva, én így kedveltem meg. Mióta csak ismerem mindig is ilyen volt, de én átlátok rajta és tudom, hogy a macsó burok alatt, egy arany szív dobog. Jó fejnek tartom. Kicsit büszke is vagyok rá – biztosan mondhatom, hogy - a barátomra, hisz keveseknek van ilyen nagyszerű barátja. A „Kölyök” nevet is ő ragasztotta rám, amire ismét csak büszke is vagyok. A becsületes nevem pedig: Ted.
    Mesterkélt flegmasággal fordul felém Tyson:

    Folytatás...

    MrDerekas 5 éve 3

  • Halhatatlan

    A halhatatlan

    Magas szirten állva, a mélység fölé dőlve
    Főnix madár áll, kutatva nézve a mélybe.
    Szűk pupillával, kitartóan a messzeségbe réved,
    Érzi, valahol messze, a kedvese lépked.
    Érzi a hívást, sajgó szíve rándul,
    Könny szökik szemébe, s a világ elhalványul.

    Szikra röppen odafenn – szegény - már senkinek sem
    Árthat.
    A szemlélő, csendes haláltusájából, csak rőt lángokat
    Láthat.
    Teste elhamvad a mágikus izzásban
    Teste elmerül e gyötrő kínzásban.
    Hamvai nem szállnak szerte a széllel a világnak
    Lelke tovább él, nem felel soha az égi bíráknak.
    Kicsiny kupac csak -mi jelzi- mi történt e helyen,
    Senki sem sejti, hogy új élet kél ma éjjel e hegyen.

    Az elszállott lélek visszatér
    A Telihold rideg fényénél
    Körüljárja lassan földi hamvait
    S keresi egy itt hagyott szív szavait.
    Visszatérnek az emlékek,
    Szépen sorban,
    A szürke halom közepében,
    Valami megdobban.
    Ismét él a szív s a test is születik már,
    Felriad a lélek is, szárnyra kapna már.

    Lassan telik az éj szinte nyomasztja a lelket,
    Nehéz bársonyként takarja az újra születettet.
    Kellettek ezek az órák, hogy a helyére kerüljön minden,
    Hogy friss legyen az elme, s megtisztuljon szívben.
    Kellett a csend, a megtisztulás. Tudja már ő is.
    A kelő nap fényében magasodik fel a Főnix.

    Folytatás...

    MrDerekas 5 éve 0

  • Alamizsna

    Alamizsna

    Fájdalmasan felberregett az ébresztőóra. Egy kéz tűnt fel a homályban és zuhanva nyomta le az órát. Ismét egyenletes légzés hangja töltötte meg a levegőt. Két egész óra telt még el, mikor a férfi felriadt: Elkésett!
    Lázasan kapta magára kissé gyűrött ruháit, jobb kezével beletúrt rövidre nyírt szálkás hajába, közben baljával szeme sarkából kikotorta az éjszaka folyamán megkövült könnydarabkákat. Az ajtó felé rohanva ugrott cipőjébe és felmarkolta a slusszkulcsot. Ahogy az lenni szokott, rossz volt a fogás és a kulcscsomó laposan esett a cipőszekrény mögé. A férfi kikerekedett szemmel bámulva tűnődött, aztán kilépett lakásából. Tudta, hogy nem bírja egyedül odébb tolni az antik bútort ezért úgy döntött, hogy igénybe veszi a tömegközlekedést. – Majd délután elhívom egyik haveromat... - gondolta.
    Növekvő lendülettel vágódott ki a kapun. Nagy sebességgel törtető alakja nem vesztett a lendületből, de furcsa átalakuláson ment keresztül. Az ilyet, leginkább radarszint alatti repülésként fogalmazná meg a szakirodalom és egy nem klasszikus szépségű landolást említene meg. A kapuban fekvő alakban megbotlott és egy lapos ívű pályán átrepült a járda felett. Az úttest egyik kátyújában ért először talajt majd gellert kapva, őrült bukfencekkel gurult a szemközti házig és – hogy egy nagy magyar költő néhány sorára utaljak – nagyot koppant, azután elhallgatott.

    Folytatás...

    MrDerekas 5 éve 2

  • Barackbefőtt

    BARACKBEFŐTT

    - Anyúúú! Nézd hogy hullik a hajam – nyújtotta tüntetően István a fésűt édesanyja felé.
    - Látom kisfiam. – bólogatott megértően – Ez azért van, mert a hosszú tél alatt szervezeted felemésztette a vitaminkészletét. Ezért szoktunk tavasszal fáradtabbak lenni, mint az indokolt volna. Tudod mit ? – nézett kisfiára játékosan felhúzott szemöldökkel – Szaladj a kamrába és egyél valamilyen gyümölcsöt!
    István elviharzott és csak csalódott hangja szállt édesanyja felé:
    - Nincs is semmi gyümölcs! – nyafogta.
    - Akkor hozz egy üveg befőttet! Majd én kinyitom neked.

    - Lassan peregni kezd rövidke életem filmje, miközben érzem, hogy az egyre növekvő hőmérséklet hatására testemet kín járja át és egymás után állnak le az életfunkcióim. Csak néhány napja kezdődött s most ostobán és tehetetlenül ér véget életem.
    - Igen! Határozottan emlékszem. Hat nappal ezelőtt kezdődött az életem. Talán furcsa, de ez az igazság. Akkor hajnalban ébredtem öntudatra, tehát számomra akkor kezdődött az élet. Nem is értem, hisz biztos, hogy már előbb is éltem, hisz születnem és növekednem is kellett. De erről nincsenek emlékeim, sem sejtéseim. Egyszer csak voltam. És tudtam mi a dolgom. Itt voltam belül és járatot kellett készítenem. Ezt sem értem, hogy mi az hogy belül. Mert ez ugye feltételezi azt, hogy van kívül is, amiről viszont nekem fogalmam sincs. Egyszerűen erről sem tudok. Nem értem a világot. Nem is tudok róla.

    Folytatás...

    MrDerekas 5 éve 7

  • Üveggolyó... (Ne este olvasd!)

    A tudatlanság kegyetlensége:

    Egy üveggolyó

    Lepattant biciklijéről a két suhanc és nyílegyenesen rohantak a tiltott hely legveszélyesebb részéhez. A bika akó. Ott is a disznó karámhoz - ahol a falu legnagyobb és legfélelmetesebb kandisznóit tartották – futottak. Egyszerűen lenyűgözte őket az irdatlan hústömeg, a disznók nagysága, rettenetes és hatalmas fogakkal teli szájuk. Már-már mesebeli szörnyeknek tekintették őket a srácok és megigézve bámulták hosszú perceken át a felhorkanó és mindig csámcsogó fenevadakat.

    - Végig mersz menni a kerítésen? – hangzott a kérdés, ami sokkal inkább biztatás volt és utat engedett a gizdábbik fiú belső kényszerének. Már kapaszkodott is felfelé az akó oldalára és apró lábaival tapogatva az ódon keményfa deszkák tetejét, óvatosan araszolt előre. Majd hirtelen ötlettől vezérelve átlépett a válaszfalra, és így mindjárt két éhes tekintet kísérte két oldalról az enyhén billegő mozdulatait. Végülis megtette a távot oda és vissza és hatalmas megkönnyebbüléssel ugrott le a talajra. Diadalmas vigyorral nézett farkasszemet barátjával:
    - Te mered? – vágta ki a kérdést. Bár tudta, hogy kitérő lesz a válasz.
    - Áááá, nekem most nincs kedvem – és unottan elfordult a cimbora. Rá sem mert nézni barátjára. Pedig, ha tudta volna, hogy az kis híján a saját nadrágjába vizelt a mutatvány közben, lehet hanyagolta volna a jövőben az ilyen kihívásokat.

    Folytatás...

    MrDerekas 5 éve 10

  • A szkeptikus

    Magyarázat helyett:

    A szkeptikus

    Diszkréten nyekkent a szék, mikor belezuhant a nemrég hazatért férfi. Halkan csilingelt a kávéscsésze, amint óvatosan belekevert a fekete, még erősen gőzölgő lébe. Fáradt, tétova mozdulattal nyúlt dohányos dobozkájáért, majd szisztematikus mozdulatokkal – kezének állandó remegését valamelyest leküzdve – tömte meg cigarettáját. Hátradőlt s felemelte a csészét, egy apró korty s már tette is vissza az asztalra, kicsi koppanás kíséretében, morgolódva a fránya remegés miatt. Jól megszokott mozdulattal tolta fogai közé cigarettáját, kattintott tüzet jobb kezével (pedig balkezes) s szívta magába a dohány semmihez sem hasonlítható füstjét. A napi áhítat ideje. Jól eső érzésként élte meg, ahogy apró adrenalin löket kél testében a forró füsttől, szűnik meg egy pillanatra a fájdalom s árad szét az érzés: jól esik.
    Fáradtan megdörzsölte szemeit, majd kissé hátrafordulva kiáltott be a lakás mélyére: - Telefonálok. Kicsit hagyjatok!

    Folytatás...

    MrDerekas 5 éve 8

  • Olykor...

    Egy rohanó és teljesen elanyagiasodott világban élünk. Egy oly korban, mely mostoha szülőként viszonyul gyermekeihez. Hozzánk. Hozzánk, kik nap, mint nap vívjuk csatáinkat az élet nevű végtelen és háborgó tengeren. Hajszoljuk a pénzt, a kényelmet s hisszük: ez így van jól. Én is így hiszem, hittem. Ám kényszeredetten kellett észrevennem, hogy ez bizony nem működik jól. Nem ezt tanultam én a szüleimtől kisgyermekként, de ezt a példát láttam már kamaszként és az akkori gondolatvilágommal úgy hittem, hogy ez a helyes út és ez az én sorsom is. Aztán az évek alatt szép csendben elfelejtettem, hogy milyen is gyermeknek lenni. Milyen az mikor a hétvégén sétálni megyünk. No nem valami sétáló utcába, vagy egy szépen rendezett, műemlékekkel ékített térre, hanem az igazi, „vad” természetbe. Vízpart vagy erdő, - egyre ment. Egy volt a lényeg: együtt vagyunk, és ezt ÉREZTÜK is. És nem dobáltuk szét a szemetet, és mertünk futkározni csupasz talppal azon szép zöld füvön. Együtt voltunk. Ma már csak emlék. Egy gyönyörű, rég elfeledett, aprócska kis emlék. Ennyivé lett arra a korra, mikor már a saját gyermekeimért kell aggódnom. Rettenetesen éreztem magam, mikor rádöbbentem egy oly kor jéghideg szellemére, mely vezérlete alatt nem lehet igazán gyermekként élni. Egy kedves, aranyos kislány nyitotta fel szemem. Ez a kislány a rokonságunkban töltötte egyik hétvégéjét. Csendben ugyan, de csillogó szemekkel.

    Folytatás...

    MrDerekas 6 éve 14

  • Mit szeretnél...

    ...
    ...
    ...
    ... olvasni a blogban?

    Arra gondoltam, hogy itt össze lehetne gyűjteni az olvasói igényeket. Nemcsak magam miatt, de vagyunk páran, akik szívesen publikálnak és nem mindegy, hogy elsikkad az írásunk, vagy értő közönséget talál magának ebben a népes és sokszínű táborban :) Azt látom, hogy sokan vagyunk akik írnak, és még többen akik olvasnak.
    Ezért feltenném a kérdést:

    Miről vagy mit is szeretnél olvasni az amatőr irodalmároktól itt a blogon?

    Elsősorban a csak olvasni ide látogatókhoz szól a kérdésem, de természetesen mindenki építheti az irányt a saját gondolataival, elvárásaival. Jöhetnek az ötletek, javaslatok, igények, a kritikák és vélemények.

    Köszönöm a megtisztelő figyelmetek! :R

    MrDerekas 6 éve 55

  • Halkirálynő

    Öcsémnek:

    Minden ember álma, hogy egyszer olyat cselekedjen, ami példa nélküli...

    Szokványos napnak indult a mai, az ifjú halas számára. Szokásához híven, ma is korán kelt így még láthatta a gyönyörű napfelkeltét, amint annak vörös fénye, halvány rózsaszínre festette a tengerparti kisváros még álmos utcáit. Nem sietett, lassanként gyűrte maga alá a távolságot, mely boltjáig még hátravolt. A hátsó ajtón keresztül ment be üzletébe s nekiállt kávét főzni, hogy meg tudja kínálni a rövidesen érkező szállítót. Épp elkészült a friss feketével, mikor megállt hátul a kisteherautó. Georg -merthogy így hívták a halast-, már nyitotta is az ajtót az ifjú és mindig víg kedélyű, szállító srácnak. Bepakolták a szokásos hat ládát, aztán, tőlük teljesen szokatlanul, csendben megitták kávéjukat. Georg nem igazán értette beszállítója zavarát, de mivel látta mennyire idegesíti a beszéd a másikat, békén hagyta, s nem faggatta tovább. Pedig jobb lett volna. Bár lehet, hogy akkor sem tudott volna változtatni a később történteken...

    Folytatás...

    MrDerekas 6 éve 13

  • Buszmegálló

    (Sajnálom...)

    Komor homályban játszott a kihaltnak tűnő buszmegálló. Egyetlen ormótlan villanyoszlop látszott csak tisztán a magasban ülő lámpatest alig fényénél. És egy ember sziluettje. Órák óta áll mozdulatlanul. Közelebbről már látszódott, hogy férfiről van szó. Olyan negyvenöt körüli, oldalt őszülő hajú, egyenes tartású, jobb kezén karikagyűrűt viselő, tiszta ruhájú ember. Idegesnek sőt, inkább zaklatottnak látszott. Miközben szemei ide-oda rebbentek, tétován tapogatta zsebeit. Átmeneti dzsekijének a bal belső zsebében végre meglelte cigarettáját. Megfontoltan szájába tolt egy szálat és bal kezével szélárnyékot tartva, jobb hüvelykjével elkattintotta az öngyújtót. Bombaként robbant a picinyke láng, szinte sikoltva húzódtak vissza a nyúlós árnyak. Emberibbé vált a világ egy csipetnyi tócsája, ez a végtelenül egyszerű és szürke buszmegálló. A láng kihunyt és felizzott a parázs, ahogy nagyot szippantott a férfi. Jól esett neki a füst. -Hál' istennek, ez legalább még működik - gondolta, majd félhangosan még hozzátette - Gusztustalan szokás.

    Folytatás...

    MrDerekas 6 éve 5

  • Utolsó keringő

    Egy teljesen szokványos, napfényes délelőttön történt az egész. A kelő nap első bíbor sugarai messzire űzték a delejesen nyomasztó éjszakai álmokat s álszentül hirdették a mai nap szinte szokatlan s ártatlan egyszerűségét. Senki sem gondolt arra, hogy szörnyű tragédia fogja megrázni egy embertársunk boldog mindennapját, s taszítja gyászba gyermeki optimizmusát. Az új nap fénye elaltatta a gyanakvást s gúzsba kötötte a gyanút, de a sorsot már nem lehetett kijátszani. Lassú léptekkel ugyan, de határozottan közeledett az életet rabló pillanat.

    Az utolsó felvonás:
    Petike frissen ébredt ezen a gyönyörű reggelen, miközben önfeledten itta magába a nyári napfényt. Úgy érezte magát, mint aki az imént tisztult meg, ébredt rá az élet értelmére s teljesedett ki egója. A szikrázó ragyogástól könnyes szemmel hunyorgott a világba és rádöbbent, hogy elhomályosult látásával többet lát a valóságból, mint valaha. Messzire távolodtak a korlátok s feltárult végtelen sok lehetőség. Szemei azonban mohón megigézve tapadtak egyetlen helyhez. Élete igazi színpadához, a porondhoz, hol –hitte!- az angyalokkal keringőzhet, s legyőzheti a tér és idő korlátait, ahol kiteljesedhet élete értelme, mikoron azzá válhat, kinek mindig is érezte magát.

    Folytatás...

    MrDerekas 6 éve 7

  • Időt elverni nem rossz alternatíva

    Ma ráértem. Ja nem :) Viszont holnap meglepi partira vagyunk hivatalosak, aztán gondoltam illene valami derekasféle aprósággal mennem a hónom alatt, nemcsak az élelmiszer és italfeldolgozó részegységeimmel, üres teherhordó karokkal.
    A dolgom igazából egyszerű volt, mármint ötlet terén. Az ünnepelt vadászik olykor, ha az ideje engedi, hát legyen a téma a vadászat és kapcsolódó látványelemei. (Horror nélkül, tehát a zsigerelés kihagyva.) A technológia pedig a faégetés. Hangulatos, látványos megoldás, ha nem megszokott képvilágot akar ábrázolni az ember, nem hétköznapi kütyükkel.

    Ezt mondjuk jól eltoltam, azaz lvl 9-re tettem magam a nehézséget illetően. A talált darab rétegelt lemez nagyon jó, kívánta a trófeát, csak épp elkerülte a figyelmem, hogy ez nem ennek készült és bizony le van lakkozva. :DDD Mondjuk úgy, hogy érdekes volt megmunkálásra és szagra egyaránt... Megoldás lett volna a felcsiszolás, csak akkor ugrik a rajzolásra fordított idő. Figyelmetlenség - kitartás: 0:1

    A nyers lapokra már egyszerűbb volt a meló:

    Folytatás...

    MrDerekas 6 éve 4

  • Az ember, aki utoljára látta…

    ...
    Részletek Szása Szaharov néprajzkutató úti-naplójából:

    Július 28.

    Napkeltekor ébredtem, itt kint a messzi Szibériában, távol Moszkvától és a civilizációtól. Elfogyasztottam szerény reggelimet és elpakoltam a hátizsákomba. Ebben volt minden vagyonom és ezek a benne rejlő dolgok voltak túlélésem zálogai. Az elmúlt este, távoli puskalövéseket hallottam és úgy döntöttem, hogy – mivel kíváncsi természetű vagyok – arra veszem utamat. Tisztában volta a benne rejlő veszéllyel, mégis kockáztattam, minden nap. Az idegenek élete itt, vajmi keveset ért, a könyörtelenség és vadság által nevelt, a végtelen pusztákon élő emberek szemében. Az időjárás szeszéjei és az éghajlati viszonyok nem kedveztek az empátiának és az emberségességnek. Minden egyes nap: küzdelem az életért a természettel szemben. Egyenlőtlen küzdelem gondolnánk, és mégis az ember győz. Általában. Mert az érzelgősség, az gyengeség, a gyengeség pedig errefelé egyenlő a halállal. Egyszerű emberek e vidék benépesítői. Városi szemmel még azt is mondhatnánk, hogy végtelenül önzőek és bárkit megölnek, ha az csak egy kicsit is előre viszi, nyikorgó kerekű életük szekerét.

    Folytatás...

    MrDerekas 6 éve 4

  • A Verseny

    Dühöngött a hőség. Szinte elviselhetetlen volt a fények vibráló játéka az aszfalt feletti, lustán hullámzó levegőben. Az üvöltő, vagy épp csak duruzsoló motorok hangja, a tömeg zsibongása, a millió nappali zaj és hangkavalkád tette dzsungellé a kisvárost. Igazi őserdő, de a fák helyett a házak ugrottak az égnek, buja aljnövényzetként terpeszkedett a rengeteg beton és aszfalt. A hangok orgiájába, bőgőmajmokként óbégatott itt-ott egy-egy türelmetlen sofőr vad tülkölése, banki automaták vagy épp autók riasztója. És rátelepedett mindenre a hőség...
    Itt állunk. A vonalon, a rajtnál, ahol kezdődik nekem a minden. Bele sem gondolok hány éve annak, hogy így éreztem magam, hogy ennyire sóvárogtam a viadalt, akartam a győzelmet. Túl rég töltötte meg orrom az üzemanyag gőzével keveredő aszfaltszag, csípte orrom a kénes kipufogógáz forró, szinte nyúlós bűze, saját verejtékem vadállatias gőze... De most! Most itt vagyok. A nap harsányan tűzi az alumíniumot, kezem alatt szinte megolvad a csúszásgátló lélegző műanyaga. Megjáratom ujjaim, nyugodt táncot lejtve, tenyeremet fel nem emelve.

    Folytatás...

    MrDerekas 6 éve 11

  • Kell egy ház... 3. rész - Átmeneti megoldás

    Kicsi, pici meg még kisebb. Mindezt pedig - ezúttal - fából.
    (Bár külön rész, mégiscsak egy bevezető lesz a következő verzióhoz)

    Régóta agyaltam egy kisebb méretű faházon és nem rég neki is ugrottam a feladatnak. Főleg a külcsín miatt szerettem volna természetes anyagból készíteni a kuckót, valamint mert ehhez akadt némi - a méltán sokat hangoztatott - HelyiForrás és szerszám is.

    Már az alapanyagnál megakadt a projekt. Bármilyen nyers (de légszáraz) fából is készíteném, az bizony a fa természetes mivolta miatt, egy pc háznál nem túl előnyös tulajdonságokkal is bír. Vetemedés, repedés, szilárdság, mérettartás. Ezt bizony ki kell küszöbölni. Felmerült ugyan a préselt alapanyagok használata, de ezek már kevéssé keltik a természetes érzetet az emberben, valamint a rögzítési csavarozást sem tűrik túl jól lap irányban. Lapirányra jó a szilárdságuk, de préselt szerkezetüknek köszönhetően az élükbe hajtott csavaroktól, akár szét is nyílhatnak, repedhetnek, ami azért nem túl esztétikus ha sor kerül rá, valamint nem is megbízható kötési mód. Tiplizés, meg ragasztás a szerelhetőség miatt nem igazán jöhetett szóba. Nem csak jó döntés, de kényelmes is a rétegelt lemez lett.

    Folytatás...

    MrDerekas 7 éve 4

  • Kell egy ház! 2. rész. Kisjátszós kiskuckó derekas módra

    Esendő az ember és olykor enged a csábításnak. Így engedtem én is az alkotási kényszeremnek. A főszerep pedig ismét a HelyiForrás-é, valamint a 0 Forint büdzsé anyagi forrásáé.

    Az előző részben taglalt és kísérleti jelleggel épült, újragondolt bontott ház újrafelhasználással megvalósított egyedi kuckó építése, annak sikeres kivitelezése, arra csábított, hogy a saját konfigurációmat is valami egyedi házba próbáljam bezsúfolni. Egy óra gondolkodás, nagy pontosságú tervrajzok készítésének elmaradása után és szemrevételezve a HelyiForrás megcsappant készletét egy MAXDATA PCMD/53113 házikóra esett a választásom. Tehát az alap megvolt – jó kis acélszerkezet és elég vastag acéllemez oldalfalak – már csak a meglévő konfigom komponenseinek méreteit kellett megismernem meg egy kupacba rakni a játékszereimet.

    Folytatás...

    MrDerekas 7 éve 19

  • Kell egy ház... mATX lapot kis házba, ahogy én csináltam.


    Azért nem ment ez olyan könnyen... :B

    Kórelőzmény:
    Amolyan otthonülős/barkácsolós/kreatív/perszehozdelmegnézem/agyalós/karitász kismesterként azzal kellett szembesülnöm, hogy elég volt. Már abból, hogy a saját, talán túlpátyolgatott gépecskémen a zikszpétő a wintízig, raszpberritől a linuxmintig kéne napi szinten tartanom egy-egy rendszert x86 és x64 alapon is. Hardveresen lassan túlléptem a támogatást és nem volt mókás, mondjuk tizenhat színű grafikus oprendszerrel mókolni :) Tehát döntöttem, hogy összedobok - a sokszor hangoztatott HelyiForrás intézmény készletéből - egy sok oprendszeres gépet. Majd mindjárt arról is döntöttem, hogy ez legyen kicsi. Mert nehogymár csak úgy belakok egy házat... Van aki egy egy egész országot szívat, én megelégszem önmagam gáncsolásával. :DDD

    Folytatás...

    MrDerekas 7 éve 15

  • Akkus csavarbehajtó kettőhúszasítása avagy akkusból hálózatit - projekt.

    Kellett egy ötlet...
    A kezdet:

    Figyelem! A bejegyzés tartalmában és képeiben reklám szerű tartalmak láthatóak valamint a képek idegállapotba hozhatják a rendszerető látogatót!


    Az elgondolás egyszerű volt, a kivitelezés pedig puritán. Na meg persze semmi sem ment elsőre. A történet talán akkor kezdődött, mikor megdöglött a BOSCH PSR 14,4 akkus csavarozó gépem akkuja. Igen akkuja, mert bár két akkuval szerelték gyárilag én alig használtban szereztem meg. Nyilván az akku miatt vásárolta meg előző gazdája, majd a megmaradt akkuval értékesítette. Sikeresen :K Nos három évet bírt az egy darab akku nálam. Mondhatni sanyarú sorsa volt és több tízezer csavarbehajtáson vagyunk túl vele.

    Folytatás...

    MrDerekas 7 éve 42

  • Asrock Q1900B-ITX teszt, Linux és Windows alapokon

    Kérésre, vitalitásból, kísérletképpen készítettem egy tesztet. Igyekeztem ferdítés és kerekítés nélkül alkotni összképet a Q1900B-ITX alaplap teljesítményéről, felhasználói szemszögből, szem előtt tartva a fórumon felvetett kérdéseket.

    Téma: Asrock Q1900B-ITX alaplap tesztelése átlagos felhasználás szempontjából


    A konfiguráció:

    Ház: Raidmax Atomic Black (valami gyönyörű darab ;) )
    PSU: FSP 300-60EP(1) Bronze 80+
    Alaplap: Asrock Q1900B-ITX
    CPU: J1900 (integrált, négymagos celeron)
    IGP: Intel HD Graphics (GPU: Bay Trail GT1, Process size 22nm, Transistors 392 million, Die size 177 mm2, Bus interface PCIe 1.0 x16, GPU clock 313Mhz, Boost clock 667Mhz, TDP 4 W, DirectX 11.0, OpenGL 4.0, OpenCL 1.2, Shader model 5.0, ... 20.032 GFLOPS, 313.0 MPixels/s, 1.252 GTexel/s)
    RAM: Kingston 8GB DDR3L 1600MHz HyperX Impact Black HX316LS9IB/8 notebook memória
    HDD: WesternDigital WD Scorpio 2,5" 160Gb SATA2
    Rendszerhűtő: 12 cm-es gyári hűtője a Raidmax háznak, kék led világítással, alacsony fordulatra állítva BIOS-ban (Level 2, proci hőmérsékleti küszöb 65 fokig kitolva)
    Rendszer: Windows 10 Professional x64 (a máig összes kiadott javítócsomaggal kiegészítve)
    Rendszer 2: Linux Mint 18 "Sarah" - MATE (64-bit)

    Folytatás...

    MrDerekas 8 éve 23

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.