2001 legelején vettem első számítógépem, egy Celeron 400 –assal szerelt masinát, S3 Trio 3D VGA-val. 14”-os CRT monitorral, használtan pont 100 ezrembe került, és új világokat nyitott meg előttem. TNT 2 Pró-val csak úgy hasított a Qvék három aréna!

Később Abit alaplapot és AMD Athlon XP 2000MHz –es (valós) órajelű procit újítottam bele, Geforce 6600 GT társaságában.

2008 közepe táján komplett új gépet vettem, még ha nem is a leg gyorsabbat: Pentium E2180 2GHz, 2 mag, no HT, Asus P5KPL-AM, alaplapi VGA (később Radeon HD 5750, majd szétesése után R7 260 került bele), mindezt 50 ezerért, mert akkortájt kiemelkedően erős volt a forint. Pár év múlva C2D E8400-as 3GHz, 2 mag, no HT procira upgradeltem. Ezt a gépet tavaly nyár végéig használtam, de még máig jól megy a rokonságnál, remélem a Meltdown-Spectre para ellenére is használható netezős gép marad…

Bizony ez a gép 9 évesen már nem volt túl acélos, a PovRay egy egy rendere akár napokig futott, sok program pedig a 3GB RAMOCSKA miatt el sem indult, az alaplap max 4 GB-ot támogatott volna…
Rég esedékes lett volna a lecserélése, de az AMD nem volt versenyképes, az Intel meg valós verseny hiányában gyakorlatilag alig-alig fejlesztgetett, csak a bőrt húzta a vevőkről. Aztán 2017 március 2.-án egy új teszt jelent meg a Prohardveren: „AMD Ryzen CPU teszt: egy új korszak kezdete?” –címmel. Én ennek a tesztnek az „IGEEEN, AZ AMD MEGCSINÁLTA!!” címet adtam volna, így, csupa nagybetűvel. Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, hagy szögezzem le, hogy volt már Intelem, AMD-m, Radeonom és Geforce-m, és még egyikben sem csalódtam, gyártófüggetlennek tartom magam.

Vélemények?

A kezdetek

Régen sokat sakkoztam. Élőben, igazi műanyag versenysakkbábukkal, jókat beszélgetve közben. Nagyon gyengén játszom, de akkoriban nem a győzelem motivált, hanem a szórakozás, időtöltés. 20 év elteltével úgy alakult az életem, hogy hirtelen sok időm lett, és mivel ha befagy a Duna, a menyhalat sem üldözöm már olyan ifjonti hévvel, meg a Starcraftot, Battlefieldet is unom már (állandóan levernek…), elhatároztam, megpróbálom a sakkot.

Először valami klubot kerestem volna, ahol megtűrnek egy amatőr bábutologatót, de csak gyerekeknek találtam (vidéken lakom). Aztán programok után néztem; nem találtam sokat (elsőre…). Boltokban kerestem, Chessmastert, Fritzet vettem volna. Szétnéztem a legismertebb használt piacokon is, egy ajánlatot találtam: a magyar nyelvű (lengyel fejlesztésű) Sakk Mestert 2000 Ft-ért. Ez a '90-es évek végének „megkésett” játéka, színvonala kb. a '80-as évekbe helyezné – se adatbázis, se oktató mód… Hogyan jutottunk ide? Lékó Péter és a Polgár család hazájában, ahol a '80-as években megjelenő Mikroszámítógép Magazin minden számában írtak a sakkprogramozásról, és a jogutód Alaplap magazinban is volt a „Kaleidoszkóp” rovat. A játékos magazinok se foglalkoznak nagyon a sakkal, pl. a Fritzről még egy tesztet se olvastam. (A Magyar Sakkvilág nem ide tartozik…) Elhatároztam, amolyan „vitaindító” cikket írok a Logoutra. Napokon belül 10°C alá hűl a Duna, felébrednek a menyhalak, de én csak írok…

Annak idején 2009 tájékán valami különlegesre vágytam, ami más, mint a megszokott "WIntel" -éra. Kipróbáltam volna az MS-DOS-t (azóta ez is megvolt, Win 3.11-el együtt), mert kimaradt az életemből, egy Bacsis -féle dual Pentium Pro-s gépet, egy overdrive v. rapidcad procival szerelt gépet, esetleg 1 jobb Amigát, Atarit. Végül egy Mac-et sikerült igen jó áron beszereznem, amit az óta sem bántam meg. Itt a hardver és a szoftver is különleges. Először én is egy amolyan tesztelős cikkre gondoltam, de kiderült, hogy erre a gépre gyakorlatilag csak 1 sebességmérő program demó beszerezhető, a Ziff Davis-féle MacBench 5. (Akinek megvan a Rave Bench, v. a teljes CD-s MacBench 5, az szóljon!) Ezért a cikk is kicsit szárazra sikerült, de sebaj! Lássuk tehát a medvét! (khhhmmm, macit...)

Processzora egy IBM/Motorola PowerPC 604e típusú 180MHz-es proci, passzív hűtéssel, külön kártyán. Ez egy "igazi" szuperskalár RISC proci, 0,35 mikronos litográfiával készült, 5,1 millió tranzisztort tartalmaz. Kb. az azonos frekvenciájú P1MMX-el van egy szinten, FSB-je csak 45MHz, támogatja a többprocesszoros rendszereket. Eredetileg IBM-es szerverek és az Apple csúcsgépeinek processzorául szolgált. Ez a G3-as előtti utolsó proci, közvetlen elődei pedig az IBM PPC 601-es és 603-as, még korábban a Motorola 680x0 -procik, ezek vannak az Amigákban, Atarikban is. 64kb L1-cache-t tartalmaz a prociba építve, amely teljes sebességen jár, és 256kb L2-cache-t a DIMM kártyán. Ez az FSB órajelén, tehát csak 45MHz-en jár.
BIOS-a 4MB-os, azért ekkora, mert a többi Macintoshhoz hasonlóan az oprendszer 1 része is a BIOS-ban van. (És a rejtély: Az eladó szerint a ROM egy RAM-okhoz hasonló kártyácskán van, a RAM-ok között, de a leírás szerint az az L2 cache. Van még 1 ismeretlen slot, de abban nincs semmi, BIOS-chipet én nem találtam, valószínűleg alulról van a deszkára forrasztva, mint a chipkészlet !?!)
Gyárilag 16MB RAM-al szerelték, az enyémben már 56MB van, a 8 db slotba max. 1GB (!!) fér. Aki ilyen gépekkel kezdene el foglalkozni, az készüljön fel, hogy mint sok más, a RAM sem kompatibilis a PC-s RAM-okkal, (mert 5V-os), és a RAM gyakran drágább, mint maga a gép. Video-memóriája 2 MB, 4MB-ig bővíthető. 2GB-os SCSI wincsesztere van, amely még 12 évesen is tökéletesen működik, bár finoman szólva "kicsit" lassú. 12x-es CD van még benne gyárilag, ami CD-R-t is olvas (RW-t meg nem : (( ). Van benne floppy is, de azt még nem próbáltam.
A gépet csak az USA-ban forgalmazták, majd' 3000 ropogós '97-es dollárért, legnagyobb érdekessége, hogy az Apple gyártott egy PCI-kártyát, amin 1 166MHz-es P1 proci és max. 64MB RAM volt, így a gép DOS-t, Windows-t is tudott natívan futtatni . (Persze nem egy időben, és ilyet tudtak a fejlettebb Amigák is.)
Csatlakozók:
-3db PCI 2.0 (a gép csavarozás nélkül szétszedhető)
-Ethernet (Win XP-vel pillanatok alatt összehozható a hálózat a PCMacLan programmal)
-MAC -szabványú monitor/beépített hangszórók
-printerport
-modemport
-kivezetett SCSI-port
-hangkimenet (+ szériában beépített hangkártya és hangszóró a gépben!)
-MAC -szabványú egérbemenet a billentyűzetbe, billentyűzetbemenet a gépbe, 1 (!) gombos egér.
-USB -je nincs, de majd adunk neki!

Kezembe akadt 1 régi Chip magazin, a 2002/májusi, melynek 38. oldalán érdekes cikkre lettem figyelmes. A cikk címe: 2009: 20GHz. A korabeli Intel Developer Forumról szóló tudosítás szerint itt tartunk majd 2009-ben. "Legfrissebb technologiáinak köszönhetően az Intel még további három generáción át képes lesz Moore törvényével öszhangban másfél évenként megduplázni a processzorok teljesítményét" és "M. S. szerint a fejlődésnek ezen az útján már látható az egymilliárd tranzisztort tartalmazó processzorok nemzedéke, mivel ez a szilíciumtechnológia 15 nm-esig finomítható. A chipek rajzolata ekkor már mindössze 40 szilíciumatom szélességű vonalakból épül majd fel."
Ehhez képest láthatjuk, hova jutottunk 7 év elteltével. A kiállításon az Intel demózott 1 léghűtéses, 4,1 GHz-en futó P4-et, (90nm?) ami máig el nem ért sebesség. (bár 1 frissebb cikk szerint az i7 széria (talán a 32nm-es?) el fogja érni a 4GHz-et, szériában.)

Hohoho-hóó-hóó!