Kitöltöm én a várakozást.
No, eljött az ideje, eljegyeztük egymást Marikámmal. Nem volt nagy hepáré, mert az anyja a szememet is kiszedte volna, ha rajta múlik. Megvettük a gyűrűket...
Tiszta röhej volt. Már nem tudom hol jártunk, amikor úgy döntöttünk, hogy itt az ideje. Bementünk az ékszerboltba, ahol az én ujjamra azonnal akadt gyűrű, Marikámnak viszont olyan vékony, mondhatnám kecses ujjai voltak, hogy az ő méretében nem volt. Napokig jártuk a várost, a helyzet ugyanaz. Végül hol találtunk egy pár gyűrűt? A lakásuktól 5 percnyire lévő ékszerboltban...
Szóval megvettük, vagyis vettem, 1.492 Forint volt a pár. Az övé belefért az enyémbe. Volt a vékony, a széles, mi közepest vettünk.
Tehát megvoltak a gyűrűk, és minden ceremóniát mellőzve felhúztuk egymás ujjára. Egy csókkal megpecsételtük összetartozásunkat, és kész.
Hú, volt ám balhé, amikor leendő anyósom kiszúrta a gyűrűt. Marikám provokatívan úgy tartotta a kezét, hogy csak a vak nem vette volna észre. Mit képzelünk mi, meg minden ilyen. Marikám félt megszólalni, én viszont azt mondtam, hogy másfél év után úgy döntöttünk, hogy a világ előtt is összetartozunk. Jött a duma, hogy meg kell adni a módját, lánykérés, meg minden. Kérdésemre, hogy hozzám adná-e a lányát, ha kérem, rövid volt a válasz: nem. Na, hát ezért nincs lánykérés, mondtam én, aztán hagytam, hadd puffogjon.
No, az érdekesség most jön.
Friss volt az élmény, friss volt az érzés, hogy karikagyűrű van az ujjamon. Forgattam balra, forgattam jobbra, élveztem a dolgot.
Rákoshegyen laktam albérletben, és mivel volt időm, bementem a Madách moziba, amely már nem létezik. Vettem egy jegyet, és beültem a nézőtérre. Jó kis film volt, de hogy mi, arra már nem emlékszem.
Forgattam a gyűrűt az ujjamon, aztán egyszer szerelmünk záloga önállósította magát, és leugrott az ujjamról. Tinnng, tinnng, tinnng, pattogva eliramodott valamerre. Azonnal kicsordult a könnyem, bár nem sírtam. Hogy kapom vissza? Visszaadják egyáltalán? Különben is, a csengő pattogás után már nem lesz hangja, ha gurul, és a fene se tudja, hogy hol áll meg.
Csoda történt. A gyűrű megcsillant a sötét padlón, és miután kifickándozta magát, lábaim közé gurult, és eldőlt. Felkaptam, visszahúztam az ujjamra, és ökölbe szorított kézzel adtam hálát Istennek.
Jel volt, beigazolódott. Nem tudta kapcsolatunkat semmi elszakítani, csak a halál.
[ Szerkesztve ]
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)