Örülök, hogy tetszett a videó.
Aleisterrel egyet értek egy dologban: mégpedig abban, hogy vannak filmmel fotózok és ettől már rohadt nagy művész vagyok emberekkel. Amióta kicsit jobban beleástam magam ebbe és a facen meg amúgy is mindenhol kb csak filmes fotósokat gyűjtő oldalakat és analóg fotósok munkáit látom két embertípust vettem észre filmes berkeken belül:
-művész
-műművész

Az első kategóriába azok esnek, vagy azokat sorolnám, akik még ha nem is művészek, legalább figyelnek arra, hogy a kép milyen legyen. Nem kell a hisztogramnak tökéletesnek lenni, sőt (én is leszarom már jó ideje), de tudatosan komponálnak, vágnak, utómunkáznak/retusálnak esetleg. A tudatosság persze megnyilvánulhat dőlő képekben, levágott testrészekben, miegymás, de tudatos. Emberünk akit linkeltem ez a kategória. A filmnek elég nagy dinamikatartománya van, a linkelt képek legalább fele szerintem nagyított nyomatok scanje, nem filmscan, akkor pedig léleknyugalommal visszahúzogathatta volna a bebukott részeket, levághatta volna a dőlést, de okkal nem tette, mert ő így akarta. Ezért tetszik nagyon a munkája, mert ő is azt közvetíti, mint sok más filmes fotós: a kép mondandója és a hangulata a lényeg, nem pedig feltétlenül a technikai részletek.

A második kategória a hipstergyerekek, vagy szimplán csak művészkedni kívánó dilettánsok, akik találtak a padláson egy analóg gépet, vagy vettek a netről. Nekik fogalmuk nincs a filmezés kémiájáról, a filmjeiket még csak nem is akarják maguknak hívni (ami nem baj, csak nekem fura kicsit), a filmek közti különbségről sincs fogalmuk, a záridő-rekesz-iso háromszög nekik valami abstrakt fogalom, és még sorolhatnám. Sajna belőlük van több. Ők ontják magukból a sok semmitmondó lefotóztam a fa kérgét mert az annyira DEEP.
Róluk pofáznak a famguyban is.

Én magamat analóg téren a második csoportba szerencsére sose tartozó de az elsőbe tartozni akarók közé sorolom és, hogy ez megtörténhessen folyamatosan tanulok amennyit tudok és próbálok minél tudatosabb képeket készíteni minél jobban és minél olyanabbat amilyet a fejemben elképzeltem.
Abba meg nem megyek már inkább bele (amúgy is sokat írtam fölöslegesen), hogy a filmre lőtt technikailag kuka fotók (van pár) között van 1-2 olyan, amit ezerszer inkább sorolok a kedvenc fotóim közé, mint mondjuk a naplementés kikötőst. Pont azért, mert elkaptam olyan pillanatokat, amiket épp ezért tudtam, mert nem lettek tökéletesek, de nem is akartam, hogy tökéletesek legyenek.

"Super perfundo on the early eve of your day."